Nem a szoptatás, hanem a nevelés okosít

A szoptatás és a magasabb intelligencia hányados és jobb iskolai teljesítmény összefüggését elemző korábbi vizsgálatokban lehetséges magyarázatként merült fel, hogy a jobb teljesítmény oka az anyatej valamely összetevője vagy az anya-gyermek kötődés időtartama.

A Brigham Young University (BYU) most közzétett vizsgálata szerint a jobb kognitív képességek hátterében a szülői viselkedés két eleme állhat: az egyik, ha a szülők a gyermek jelzéseire érzelmileg jobban reagálnak, a másik, hogy ha már viszonylag korán, akár  9 hónapos kora előtt elkezdenek mesélni, mesét olvasni nekik. A szoptatás iránt elkötelezett anyák körében mindkét fenti gyakorlat nagyobb arányban fordul elő – mondja a kutatást vezető Ben Gibbs.

„Valójában nem az anyatej a különbség kulcsa, hanem a gyermeknevelési módszerek – magyarázza Gibbs. – Természetesen az anyatejnek is nagy a jelentősége, de nem az intelligencia és a teljesítmény szempontjából. A most feltárt háttér ismeretében tudatosan tervezhetjük, hogyan segíthetjük a gyermekeket az iskolaérettség elérésében.”

Az eredményekről beszámoló közleményt a Journal of Pediatrics márciusi számában hozták nyilvánosságra. Az elemzések szerint, amennyiben a szülők érzelmileg megfelelően reagálnak a gyermek jelzéseire, és már korán elkezdenek neki olvasni, az 4 éves korra akár 2-3 hónapos előnyt is jelenthet az agy fejlődése szempontjából (az agy „fejlettségét” az olvasás és a matematika tanulásához szükséges készségek alapján mérték fel).

„Mivel 4 éves gyermekekről beszélünk, 1-2 hónap nem szembetűnő idő – teszi hozzá Gibbs. – De ha a gyermek éppen azon a határon van, hogy igényel-e speciális oktatást, akkor mégoly csekély különbségek is alapjaiban változtathatják meg oktatásának teljes irányát.”

A BYU kutatói egy országos regiszter adatai alapján 7500 anya-gyermek párost kísértek figyelemmel a gyermek születésétől 5 éves koráig. Az adatbázis bőségesen tartalmazott információkat az otthoni körülményekre, a szülő gyermek kapcsolatra, így például arra is, hogy a szülők milyen korán kezdtek olvasni gyermekeiknek és milyen gyakran olvasnak nekik. Ezen kívül egy videós kísérlet is zajlott, ebben a gyermeknek egy nehéz feladatot kellett megoldania és a vizsgálók közben azt figyelték, hogy az anya mennyire támogató attitűdöt tanúsított, illetve milyen érzékenyen reagált gyermeke emocionális jelzéseire.

A közleményhez írt szerkesztőségi kommentárjában Sandra Jacobson, a Wayne State University School of Medicine gyermekfejlődési specialistája megjegyzi, hogy a legalább 6 hónapig szoptatott gyermekek azért teljesítettek a legjobban az olvasáskészségi tesztekben, mert „nevelésükben a legoptimálisabb szülői gyakorlat érvényesült”. Majd így folytatja: „A szerzők fontos megállapítása, hogy 4 éves korra az olvasáshoz szükséges készségek szignifikáns prediktorának nem önmagában az anyatejes táplálás tekinthető, hanem az, ha már 9 hónapos korában olvasnak a gyermeknek, illetve a megfelelő reakciókat adják a jelzéseire.”

A BYU kutatói megjegyzik, hogy éppen a leginkább veszélyeztetett gyermekek azok, akik kora gyermekkorukban a legkisebb eséllyel kapnak optimális odafigyelést. A pénzkeresés szorításában élő egyedülálló anyák például nem engedhetik meg ugyanazt a „luxust” a szoptatással és a gyermek életminőségével, a gyermekre történő odafigyelés, a vele való törődéssel kapcsolatban. Az alacsonyabban iskolázott szülőkhöz nem feltétlenül jutnak el a tudományosan megalapozott gyermeknevelési módszerek sem.

A hátrányos helyzetű családokban alkalmazható segítő módszerekkel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy a jobb teljesítményhez vezető magatartásformák jórészt tanulhatók, és nem csak az anya lehet az, aki megfelelően reagál a gyermek jelzéseire és mesét olvas neki.