Női egyenjogúságot a sztatinterápiában!

Számos nemzetközi tanulmány jelezte, hogy a kardiovaszkuláris megelőzés céljából adott sztatinkezelés szignifkánsan csökkenti a súlyos szív-ér rendszeri események kockázatát. Bizonyos adatok szerint ez csak a férfi betegekre vonatkozik, a nőbetegek körében a kedvező hatás nem érvényesül.

A Cholesterol Treatment Trialists (CTT) Collaboration nagy, metaanalitikus adatelemzéssel kívánta tisztázni, hogy ez valóban így van-e, vagy az történt, hogy a korábbi közlemények alapját képező adatok esetében nem vették figyelembe a nők kardiovaszkuláris kockázatának a férfiakéhoz képest későbbi jelentkezését. Colin Baigent és mtsai dolgozata a Lancet 2015. január 9-ei online kiadásában jelent meg.

A munkacsoport 22 vizsgálat adatait mérte össze, melyekben a sztatinkezelés eredményeit hasonlították össze a sztatint nem szedő kontrollcsoportok eredményeivel, valamint öt olyan megfigyelés eredményeit, amelyekben az intenzív és a kevésbé intenzív kezelés hatását vizsgálták.

A véletlen besorolásos vizsgálatok 173 179 résztvevőjéből 46 675 volt nő. Mind a 27 vizsgálat valamennyi résztvevőjének egyéni adatai elérhetők voltak. Mindegyik vizsgálatban megegyezett a nők és a férfiak kiindulási összkoleszterin- és LDL-koleszterin-értékeinek átlaga. A sztatinterápia hatásosságát a súlyos kardiovaszkuláris események gyakoriságának csökkenésével mérték. Súlyos kardiovaszkuláris eseménynek az infarktus, a szélütés, a koszorúér-beavatkozás és a szív eredetű halálozás számított.

A 27 tanulmányban a sztatinkezelés az LDL-koleszterin-szint minden 1,0 mmol/l értékű csökkentése 21%-kal vitte lejjebb a súlyos kardiovaszkuláris események kockázatát. A szignifikáns eredmény mind a férfiak, mind a nők csoportjában érvényesült. Az LDL-koleszterin-szint 1 mmol/l-es csökkenésére jutó javulás 22 vizsgálatban a nőknél kissé mérsékeltebb volt, mint a férfiaknál, de ott is erősen szignifikánsnak bizonyult (p <0,0001), a relatív ráta (RR) a nők csoportjában 0,85 volt (95%-os MT: 0,78–0,92), a férfiaknál 0,78 (95%-os MT: 0,75–0,82). Abban az öt vizsgálatban, ahol az erélyesebb kezelést hasonlították össze a kisebb adagú terápiával, a súlyos események gyakorisága egyformán arányosan változott a két nem tagjai esetében.

Ahol az anamnézisben érbetegség szerepelt, egyforma volt a nők és a férfiak eredménye. Korábbi érbetegség hiányában azonban a sztatinhatás a férfiaknál kissé erősebbnek mutatkozott (RR: 0,72, 95%-os MT: 0,66–0,80), mint a nőknél (RR: 0,85, 95%-os MT: 0,72–1,00).

A 27 vizsgálatban sztatin adása a súlyos kardiovaszkuláris események veszélyét az LDL-koleszterin csökkenésével mmol/l-enként átlagosan 24%-kal csökkentette mind a férfiaknál, mind a nőknél. A koszorúér-revaszkularizáció mmol/l-enként 24%-kal lett ritkább mind a férfiaknál, mind a nőknél. A szélütés gyakorisága mmol/l-enként 15%-kal lett kedvezőbb, s itt sem észleltek különbséget a férfiak és a nők között.

A munkacsoport kiemeli, hogy az LDL-koleszterin-érték minden, 1 mmol/l-es csökkenésével a sztatinterápia erősen szignifikáns mértékben, 12%-kal javította a vaszkuláris mortalitást (RR: 0,88, 95%-os MT: 0,84–0,91), és az ismeretlen okból bekövetkező halálozás is szignifikánsan lett kevesebb. A nemtől független különbségek módosító hatásának figyelembevételével pedig azt kapták, hogy az összhalálozás a férfiak esetében 10%-kal (RR: 0,90, 95%-os MT: 0,86–0,95), a nőknél pedig 9%-kal lett jobb (RR: 0,91, 95%-os MT: 0,84–0,99).

A sztatinok alkalmazása nem befolyásolta a rosszindulatú daganatok előfordulását vagy halálozását, és a kezelés biztonságossága a férfiak és a nők csoportjában nem különbözött. A vizsgálat az összes nagy sztatinvizsgálat adatainak figyelembevételével egyértelmű választ adott arra a kérdésre, hogy van-e különbség a férfiak és a nők között a sztatinterápia kedvező kardiovaszkuláris hatása szempontjából: nincs ilyen különbség, feltéve hogy azonos kardiovaszkuláris kockázatú férfiakat és nőket hasonlítunk össze egymással.