Önmagában vagy trastuzumabbal kombinációban adott lapatinib hatása ErbB2-pozitív, trastuzumabra nem reagáló áttétes emlőrákban – véletlen besorolásos vizsgálat
Célkitűzés
ErbB2-pozitív sejtvonalakban végzett preklinikai vizsgálatok egymást erôsítô kölcsönhatástmutattak ki a lapatinib és a trastuzumab között, ami arra utal, hogy a kettôs gátlás hatásosabb,mint egy önmagában alkalmazott szer. Az EGF104900 vizsgálatban az önmagábanvagy trastuzumabbal kombinációban adott lapatinib aktivitását hasonlítottuk össze ErbB2-pozitív, trastuzumabra nem reagáló áttétes emlôrákban (MBC, metastatic breast cancer).
Betegek és módszerek
Az ErbB2-pozitív, áttétes emlôrákban szenvedô betegeket, akiknek betegsége rosszabbodotta korábbi, trastuzumabot tartalmazó kezelés mellett, véletlenszerûen két csoportbasoroltuk: az egyik csoport csak lapatinibet, a másik lapatinib és trastuzumab kombinációjátkapta. A progressziómentes túlélést (PFS, progression-free survival) választottuk elsôdlegesvégpontnak. A másodlagos hatásossági végpontok közé az alábbiak tartoztak: összegzettválaszarány (ORR, overall response rate), kedvezô klinikai hatást mutató betegek aránya(CBR, clinical benefit rate); teljes és részleges remisszió, valamint stabil betegség, legalább24 héten át), valamint teljes túlélés (OS, overall survival).
Eredmények
Az eredeti besorolás szerinti csoport betegei (n = 296) között, akik elôzôleg mediánértékbenhárom, trastuzumabot tartalmazó sémát kaptak, a lapatinib/trastuzumab kombináció jobbnakbizonyult, mint az önmagában alkalmazott lapatinib a PFS (kockázati arány [HR, hazardratio]= 0,73; 95%-os megbízhatósági tartomány [CI, confidence interval]: 0,57–0,93; p = 0,008)és a CBR (24,7% kombinációs kezelés esetén és 12,4% monoterápia mellett; p = 0,01)szempontjából. A teljes túlélésben javuló tendenciát figyeltünk meg (HR = 0,75; 95% CI:0,53–1,07; p = 0,106). Az ORR szempontjából nem volt különbség (10,3% kombinációskezelés esetén és 6,9% monoterápia mellett; p = 0,46). A leggyakoribb nemkívánatosesemények a következôk voltak: hasmenés, bôrkiütés, hányinger, fáradtság; a hasmenésgyakrabban fordult elô a kombinációs kezelési karon (p = 0,03). A tünettel vagy tünet nélkülelôforduló kardiális események elôfordulási gyakorisága csekélynek bizonyult (kombinációskezelés esetén 2%, illletve 3,4%; monoterápia mellett 0,7%, illetve 1,4%).
Következtetések
A lapatinib/trastuzumab kombinációs kezelés az önmagában adott lapatinibhez viszonyítvaszignifikánsan jobban javította a progressziómentes túlélést és a klinikai elôny mértékétolyanoknál, akiknek betegsége korábban a trasuzumab-alapú kezelés mellett progressziótmutatott. Ez – elfogadható biztonságossági profil mellett – kemoterápiamentes lehetôségetkínál az ErbB2-pozitív, áttétes emlôrákban szenvedô betegek számára.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
a szerző cikkei