Pneumocystis-pneumonia mint a súlyos alkoholos hepatitist kísérő opportunista fertőzés

Háttér. A Pneumocystis-pneumonia többnyire a legyengült immunrendszerű betegek fertőzése, mely általában a T-lymphocyták működési zavarai esetén lép fel. Az alkohol erőteljes immunszuppresszor, ezért az alkoholos májbetegségben szenvedők az immunszuppresszív állapotban észlelthez hasonló immunválaszt mutatnak. A tartós kortikoszteroid- kezelés a Pneumocystis-pneumonia kockázati tényezője.
Betegek és módszerek. Pneumocystis-pneumonia kórisméjével 1998 és 2006 között hét, alkoholos hepatitisben szenvedő beteg került felvételre a hepatológiai intenzív osztályra. A minden betegnél elvégzett májbiopszia igazolta az alkoholos hepatitist. A pneumocystosis diagnózisát megerősítette, hogy a bronchoalveoláris mosófolyadék Giemsa-festésével vagy immunfluoreszcens vizsgálatával kimutatható volt a jellegzetes kórokozó, emellett pedig típusus klinikai és radiológiai jelek is mutatkoztak.

Eredmények. A Maddrey-pontszám minden beteg esetében meghaladta a 32-t. A Pneumocystis-pneumonia diagnózisának felállítása előtt alkoholos hepatitise miatt hat beteg részesült kortikoszteroid-terápiában. Minden betegnél heveny légzési elégtelenség lépett fel, mely miatt mesterséges lélegeztetés vált szükségessé. Három esetben a bronchoalveoláris mosófolyadék cytomegalovirusvizsgálata is pozitív volt. A megfelelő kezelés ellenére a betegség minden esetben végzetesnek bizonyult.

Következtetés. Az idült alkoholizmus és az alkoholos májbetegség egyaránt jelentős immunszuppressziót eredményez. A kortikoszteroidok már rövid távú alkalmazás esetén is súlyosbíthatják az immunhiányos állapotot, és súlyos opportunista fertőzések veszélyének teszik ki a beteget.