Rosszindulatú daganatok kezelése közben is fontos a testmozgás
A daganatellenes gyógyszerek kedvezőtlenül befolyásolhatják a szívet és az érrendszert, ezért ilyen készítmények alkalmazása közben kiemelt fontosságú a rendszeres fizikai terhelés. Az ezzel foglalkozó szakemberek ennek a programnak részleteiről az Amerikai Rákkutató Intézet tudományos konferenciáján számoltak be.
Azok a betegek, akik prosztatarák vagy emlőrák korai szakában sikeres daganatellenes kezelést kaptak, a későbbiekben különös kockázattal szembesülnek: lényegesen nagyobb esélyük van arra, hogy szívinfarktus vagy más szív-és érrendszeri betegség miatt fejezik be életüket, mint azok, akiket nem kezeltek rosszindulatú daganat miatt. Lee W. Jones és munkacsoportja szerint ez annak következménye, hogy a daganatellenes szerek kifejezetten károsíthatják a betegek tüdejét, szívét, ereit és izomzatát.
„Lassan megtanuljuk, hogy azok a betegek, akik a rosszindulatú daganat korai stádiumában eredményes kezelésben részesültek, gyakrabban halnak meg szívrohamban, mint a rák valamilyen későbbi szövődménye miatt” – mondotta a vitában az előadó. A legújabb kutatás eredményei szerint a daganatos betegség gyógyszeres kezelése közben, a készítmények szívet károsító tulajdonsága kisebb mértékben érvényesül, ha a beteg közben jól fölépített mozgásprogramban vesz részt.
A vizsgálat azt igazolta, hogy a daganatos betegek megfelelően adagolt, jól fölépített testgyakorlat szerinti fizikai terhelése biztonságos és nem csupán a páciensek életének minőségét javítja. Ezeknek a betegeknek későbbi túlélése 18−67 százalékkal javult azokéhoz képest, akik nem mozogtak rendszeresen. Jones professzor hangsúlyozta, hogy a most ismertetett megfigyeléseket pontosan tervezett, megfelelően ellenőrzött vizsgálatokkal kell a jövőben alátámasztani.
A munkacsoport legújabb adatai azt jelezték, hogy a daganatellenes gyógyszerkezelés nők esetében tíz százalékkal rontotta a fizikai teherbírást. Az a csoport, melynek tagjai 12 héten keresztül hetenként háromszor kerékpároztak, a gyógyszer adása ellenére nem lettek gyengébbek, sőt fizikai terhelhetőségük 12 százalékkal javult.
Jones professzor szerint a kezelésben lévő daganatos betegek, ha eddig nem mozogtak céltudatosan, hetenként legalább három alkalommal 20 percet kerékpározzanak vagy gyalogoljanak. Ha már eddigi is volt fizikai terhelésük, változó intenzitással sportoljanak, lehetőleg hetenként öt napi programként.
A rosszindulatú daganatos betegségek miatt alkalmazott gyógyszeres kezelés jól mérhetően rontja a betegek fizikai teherbírását és ezzel életük minőségét. A fokozott fáradékonyság, a daganatellenes készítmények nemkívánatos hatásai miatt gyakran az orvosok is kisebb izomterhelést, több pihenést ajánlanak a betegeknek.
Lee W. Jones és munkacsoportja mind a betegeket és családjukat, mind a kezelőorvosokat arra figyelmezteti, hogy az ellenkező tanács megfogadása szükséges: a korábbi, rendszeres mozgás, terhelhetőség figyelembe vételével kell egyénileg fölépíteni azt a mozgásprogramot, mely az adott onkológiai terápiában részesülő beteg számára optimális.
