Sikeres öngyilkosság megelőző program
Egy szigorú, tervszerű megközelítéssel ígéretes eredményeket értek el az öngyilkosságok csökkentésében egy egyesült államok-beli viselkedésterápiás csoportban.
A program első 90 napjában nem történt öngyilkosság a Marcopia megyei Medicaid viselkedésterápiás betegpopulációban, Arizonában. A Magellan Driving Suicide to Zero Initiative nevű program az öngyilkossági rátát (100 ezer emberre vetített öngyilkosságok száma) a populációban 67%-kal csökkentette és 42%-kal a súlyos mentális problémával küzdők csoportjában.
Shareh Ghani pszichiáter és vezető orvos az American Psychiatric Association (APA) 2016 évi konferenciáján mutatta be az eredményeket.
A pszichiáter kiemelte, hogy Arizona államban, amely 7. helyen áll az öngyilkossági rangsorban az államok között, különösen a mentális betegséggel küzdők vannak veszélyben. Körükben 6-12-szer magasabb az öngyilkosság miatti halál, mint a teljes populációban. A Magellan programban másként tekintenek az öngyilkosságra, rendszerszintű problémaként kezelik, nem egy terapeuta-egy doktor módon közelítik meg. A tapasztalatok szerint ez eléggé munkaigényes, de hatékony.
A magas öngyilkossági ráta csökkentése érdekében áttekintették az eddigi módszereket és a mentális betegekkel foglalkozó személyzet prevencióban hasznosítható továbbképzését végezték el az ASIST (Applied Suicide Intervention Skills Training) ajánlásai szerint.
A továbbképzést a betegekkel foglalkozó személyzet több mint 90%-a végezte el. A felmérések szerint emelkedett azok száma, akik úgy érzik, hogy „határozottan képesek” lennének fellépni és megelőzni az öngyilkosságot adott esetben. A képzés elvégzése előtt többük azt mondta, hogy nem érzi kellően felkészültnek magát egy öngyilkossági hajlammal küzdő beteggel való együttműködésre és 38%-uk mondta, hogy a felügyeletük alatt vesztettek el öngyilkosság miatt beteget.
A program kulcselemei a standardizált öngyilkossági rizikó felmérése. Pozitív találat esetén teljes rizikófelmérés történik majd megfelelő intervenciót alkalmaznak. Ezt egy klinikai döntéstámogató eszköz is segíti az elektronikus betegregiszterhez csatoltan.
A programot 12 ambuláns mentális klinikán vezették be. Az első 90 nap alatt több mint 15 500 rizikóbecslést végeztek, a vizsgáltak 8,5%-ban találtak pozitív jeleket. Ezeket a pácienseket teljes rizikószűrésnek vetették alá majd követték az állapotukat: 48 órán belül felkeresték telefonon és sürgős személyes találkozást is megbeszéltek. Összehangolták a pácienst támogató személyeket valamint „gondoskodó levelet” küldtek a betegnek SMS-ben vagy emailben.
A siker kulcsa a folyamatos gondozás és figyelem. Egy páciens elmondása szerint a gondoskodó üzenet mentette meg, mert úgy érezte, hogy törődik vele valaki. A program sikeresen csökkentette nullára az öngyilkossági rátát az első 3 hónapban és szignifikánsan egész Arizonában is.
Dr Ghani elmondta, hogy az eredmények szerint lehetséges a „szigorú, adatvezérelt, skálázható és reprodukálható populációs megközelítés” az öngyilkosság prevenciójában.
Dr Steve Koh, az APA tudományos bizottságának elnöke megjegyezte, hogy ez az eljárás meglehetősen új megközelítés. Az antidepresszánsok széleskörű térhódítása ellenére sem csökkent az öngyilkossági ráta.
Véleménye szerint még manapság sem tudjuk, hogy hogyan szűrjük szakszerűen az öngyilkossági hajlamot. Az emberek orvoshoz fordulnak, majd 1-2 hónap múlva öngyilkosságot követnek el.
Dr Maria A. Oquendo az APA elnöke kifejtette, hogy „a koncepció szerint minden öngyilkosság megelőzhető, a stratégia szerint alapján korai beavatkozással és az egyes személyeknél fennálló rizikók korai felismerésével. A legtöbb beavatkozás meglehetősen egyszerű, például kapcsolatban maradni a pácienssel. Ez sokkal könnyebben megvalósítható, ha integrált egészségügyi rendszer áll rendelkezésre, mert így az egészségügyi emberek mindegyike képes egymással kommunikálni például az elektronikus betegkarton segítségével.”
Christine Moutier az American Foundation for Suicide Prevention vezetője elmondta, hogy „feltehetőleg nem lehetséges minden öngyilkosságot megelőzni, de a fenti módszer működőképes, ha nemcsak a személyzetet képzik tovább, de rendszerszintű változtatásokkal is igyekeznek elérni, hogy a betegek ne lépjék át azt a bizonyos vonalat.”
Forrás: Medscape
