Szubakromiális artroszkópos dekompresszió

A finn evidencia alapú ortopédiai központ (Finnish Centre for Evidence-Based Orthopedics; FICEBO) megbízásából a Helsinki Egyetemi Kórház és a Helsinki Egyetem ortopédusainak és sebészeinek közreműködésével végzett két éves vizsgálat (Finnish Shoulder Impingement Arthroscopy Controlled Trial; FIMPACT) összehasonlította, hogy milyen eredményességgel gyógyítja a váll (rotátor köpeny) ütközési/becsípődési szindrómáját (shoulder impingement) a leggyakoribb vállízületi műtétnek számító szubakromiális artroszkópos dekompresszió, a placebósebészet, illetve a fizioterápia (Mika Paavola és munkatársai:  Subacromial decompression versus diagnostic arthroscopy for shoulder impingement: randomised, placebo surgery controlled clinical trial, The BMJ).

A vizsgálatot végző csapatot irányító vezető sebészek a Helsinki Egyetem hírszolgálatának adott nyilatkozatukban kifejtették: a vállproblémák nagyon gyakoriak, és ellátásuk szignifikáns terhet ró az egészségügyre. A vállfájdalom esetében adott leggyakoribb (44-70%), terápiás konzekvenciával járó diagnózis az impingement szindróma, és a leggyakoribb sebészeti beavatkozás ilyen esetekben a vállízületi kulcslyuksebészet, azaz a szubakromiális artroszkópos dekompresszió.

A FIMPACT vizsgálatba 189 olyan beteget vontak be, aki konzervatív kezelés, fizioterápia és szteroidinjekciók ellenére legalább 3 hónapja fennálló, folytonos vállfájdalomban szenvedett. A betegeket 3 különböző terápiás karba randomizálták, így vagy szubakromiális artroszkópos dekompresszióban, vagy placebo sebészeti eljárásban (diagnosztikus artroszkópia terápiás beavatkozás nélkül), vagy gyógytorna-terápiában részesültek. Sem a betegek, sem a betegek sebészeti beavatkozás utáni gondozását végzők, sem az eredményeket elemző kutatók nem tudták, melyik páciens került a dekompressziós, illetve a placebócsoportba.

A betegeket a vizsgálat kezdete után két évvel megvizsgálták, illetve kikérdezték őket vállfájdalmukkal és egyéb tüneteikkel, a terápiával való elégedettségükkel és a terápia eredményességével kapcsolatban, továbbá a két artroszkópos csoport tagjaitól azt is megkérdezték, mit gondolnak, melyik csoportban voltak, a kezelt vagy a placebo csoportban (0-100 pontos vizuál-analóg skálát használtak a fájdalom mérésére). Az eredmények szerint a vállfájdalom jelentős mértékben csökkent mindhárom csoportban, és nem volt klinikailag releváns különbség az elsődleges kimenetben, azaz nem volt szignifikáns különbség az artroszkópos terápia és a placebósebészet eredménye között (az az artroszkópos terápiás csoportban nyugalmi állapotban átlag 36 ponttal, aktivitás során 55,4 ponttal csökkent a fájdalom, míg a placebósebészeti csoportban nyugalmi állapotban átlag 31,4 ponttal, aktivitás során 47,5 ponttal csökkent a fájdalom). A placebósebészeti csoport tagjai ugyanolyan arányban gondolták, hogy a terápiás sebészeti csoportba kerültek, mint azok, akik valóban dekompressziós terápiában részesültek. A fizioterápia és a dekompressziós terápia eredményessége között sem volt szignifikáns eltérés.

A tanulmány szerzői kifejtik: az eredmények alapján meg kell kérdőjelezni a jelenlegi gyakorlatot, mivel egyértelmű, hogy az impingement szindróma operációja felesleges, ugyanolyan hatékony a betegek konzervatív kezelése. Az évente többszázezer felesleges sebészeti beavatkozás elkerülésével az adófizetők pénzét hatékonyabban lehet majd elkölteni, teszik hozzá a sebészek, akik szerint már látható a fény az alagút, azaz a pazarlás végén: az angliai társadalombiztosító (NHS) a napokban jelentetett meg egy állásfoglalást, ami szerint korlátozni fogják a „felesleges beavatkozások” finanszírozását, és a felesleges beavatkozások listáján feltüntették a szubakromiális dekompressziót is; a finn kutatók reményei szerint más országok is követni fogják ezt a jó példát.

A FICEBO központ 2013-ban már közzétette a szintén placebókontrollált FIDELITY vizsgálat eredményét, ami azt mutatta ki, hogy a leggyakoribb ortopédiai beavatkozás, a térdmeniszkuszok részleges rezekciója a középkorú és idősebb populációban nem hatékonyabb a térdízületi fájdalom csökkentésében, mint a diagnosztikus artroszkópia.