hirdetés
hirdetés

Szubakromiális artroszkópos dekompresszió

Évente többszázezer vállízületi műtétet hajtanak végre feleslegesen, állapítja meg a The BMJ tanulmánya.

hirdetés

A finn evidencia alapú ortopédiai központ (Finnish Centre for Evidence-Based Orthopedics; FICEBO) megbízásából a Helsinki Egyetemi Kórház és a Helsinki Egyetem ortopédusainak és sebészeinek közreműködésével végzett két éves vizsgálat (Finnish Shoulder Impingement Arthroscopy Controlled Trial; FIMPACT) összehasonlította, hogy milyen eredményességgel gyógyítja a váll (rotátor köpeny) ütközési/becsípődési szindrómáját (shoulder impingement) a leggyakoribb vállízületi műtétnek számító szubakromiális artroszkópos dekompresszió, a placebósebészet, illetve a fizioterápia (Mika Paavola és munkatársai:  Subacromial decompression versus diagnostic arthroscopy for shoulder impingement: randomised, placebo surgery controlled clinical trial, The BMJ).

A vizsgálatot végző csapatot irányító vezető sebészek a Helsinki Egyetem hírszolgálatának adott nyilatkozatukban kifejtették: a vállproblémák nagyon gyakoriak, és ellátásuk szignifikáns terhet ró az egészségügyre. A vállfájdalom esetében adott leggyakoribb (44-70%), terápiás konzekvenciával járó diagnózis az impingement szindróma, és a leggyakoribb sebészeti beavatkozás ilyen esetekben a vállízületi kulcslyuksebészet, azaz a szubakromiális artroszkópos dekompresszió.

A FIMPACT vizsgálatba 189 olyan beteget vontak be, aki konzervatív kezelés, fizioterápia és szteroidinjekciók ellenére legalább 3 hónapja fennálló, folytonos vállfájdalomban szenvedett. A betegeket 3 különböző terápiás karba randomizálták, így vagy szubakromiális artroszkópos dekompresszióban, vagy placebo sebészeti eljárásban (diagnosztikus artroszkópia terápiás beavatkozás nélkül), vagy gyógytorna-terápiában részesültek. Sem a betegek, sem a betegek sebészeti beavatkozás utáni gondozását végzők, sem az eredményeket elemző kutatók nem tudták, melyik páciens került a dekompressziós, illetve a placebócsoportba.

A betegeket a vizsgálat kezdete után két évvel megvizsgálták, illetve kikérdezték őket vállfájdalmukkal és egyéb tüneteikkel, a terápiával való elégedettségükkel és a terápia eredményességével kapcsolatban, továbbá a két artroszkópos csoport tagjaitól azt is megkérdezték, mit gondolnak, melyik csoportban voltak, a kezelt vagy a placebo csoportban (0-100 pontos vizuál-analóg skálát használtak a fájdalom mérésére). Az eredmények szerint a vállfájdalom jelentős mértékben csökkent mindhárom csoportban, és nem volt klinikailag releváns különbség az elsődleges kimenetben, azaz nem volt szignifikáns különbség az artroszkópos terápia és a placebósebészet eredménye között (az az artroszkópos terápiás csoportban nyugalmi állapotban átlag 36 ponttal, aktivitás során 55,4 ponttal csökkent a fájdalom, míg a placebósebészeti csoportban nyugalmi állapotban átlag 31,4 ponttal, aktivitás során 47,5 ponttal csökkent a fájdalom). A placebósebészeti csoport tagjai ugyanolyan arányban gondolták, hogy a terápiás sebészeti csoportba kerültek, mint azok, akik valóban dekompressziós terápiában részesültek. A fizioterápia és a dekompressziós terápia eredményessége között sem volt szignifikáns eltérés.

A tanulmány szerzői kifejtik: az eredmények alapján meg kell kérdőjelezni a jelenlegi gyakorlatot, mivel egyértelmű, hogy az impingement szindróma operációja felesleges, ugyanolyan hatékony a betegek konzervatív kezelése. Az évente többszázezer felesleges sebészeti beavatkozás elkerülésével az adófizetők pénzét hatékonyabban lehet majd elkölteni, teszik hozzá a sebészek, akik szerint már látható a fény az alagút, azaz a pazarlás végén: az angliai társadalombiztosító (NHS) a napokban jelentetett meg egy állásfoglalást, ami szerint korlátozni fogják a „felesleges beavatkozások” finanszírozását, és a felesleges beavatkozások listáján feltüntették a szubakromiális dekompressziót is; a finn kutatók reményei szerint más országok is követni fogják ezt a jó példát.

A FICEBO központ 2013-ban már közzétette a szintén placebókontrollált FIDELITY vizsgálat eredményét, ami azt mutatta ki, hogy a leggyakoribb ortopédiai beavatkozás, a térdmeniszkuszok részleges rezekciója a középkorú és idősebb populációban nem hatékonyabb a térdízületi fájdalom csökkentésében, mint a diagnosztikus artroszkópia.

Dr. K. A.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.