Több, tanultabb ápoló, több gyógyult beteg

A kórházak eredményes gyógyító munkájához azonos mértékben van szükség a magas színvonalú orvosi munkára (jól végzett műtétre vagy hibátlanul kiválasztott gyógyszerre), illetve a gondos, folyamatos ápolásra. Az ápolási költségek  világszerte igen jelentős részét képezik a gyógyító intézményekkiadásainak, ezért ha rosszul képzett a vezetés, úgy nem ritka, hogy  a megfelelően képzett és kellő létszámú ápolók alkalmazásának költségein igyekszik takarékoskodni. 

Az ápolószemélyzet létszáma és szakképzettsége országonként erősen különbözik. Az európai kórházak nővérellátottságának fölmérésére, szükség szerinti javítására alakították meg évekkel ezelőtt 12 tagország részvételével az RN4CAST nevű szervezetet , mely most kilenc európai ország (Belgium, Finnország, Hollandia, Írország, Egyesült Királyság, Norvégia, Spanyolország, Svédország, Svájc) 300 kórháza sebészeti osztályának nővérellátottságát, a nővérek létszámát és képzettségét értékelte a Lancetben első szerzőként Linda H. Aiken első szerzőségével megjelent dolgozat keretében. A tanulmány 422 730 kórházi ápolás után hazaengedett (legalább 50 éves) sorsának elemzésével 26 516 ápolással foglalkozó személy teljesítményét mérte fel. Azt vizsgálták, hogy a 2007-2009 időszakban a műtéteket követő egy hónapban hogyan alakult a műtött betegek halálozása. Ha az ápolószemélyzet minden tagjára eggyel több beteg jutott, akkor a betegek halálozási aránya átlagosan 7 %-kal nőtt. Ha az adott sebészeti osztályon 10 %-kal nőtt a magasabban képzett, szakfokozattal rendelkező nővérek száma, akkor a halálozás 7 %-kal csökkent.

“Eredményeink szerint valójában nem csak ostobaság, hanem végzetes tévedés azt hinni, hogy az ápolók létszámának csökkentése jó módszer lehet a kórház költségeinek csökkentésére, olyan módszer, ami nem veszélyezteti a betegek túlélési esélyeit” – nyilatkozta Dr. Aiken “a gyógyító személyzet tudásának növelése viszont feltétlenül kívánatos.”