Több ápolónő, kevesebb pénzbüntetés
Az amerikai egészségügyi társadalombiztosítás, a Medicare és a Medicaid törvénybe foglalta, hogy bizonyos betegségek kezelése során bünteti azokat a kórházakat, ahol gyakori a betegek újrafelvétele. A büntetés ott volt a legkisebb, ahol sok volt a jól képzett ápolónő.
Az Egyesült Államokban a II. világháború utáni évtizedekben rádöbbentek, hogy egyre több az olyan megbetegedett állampolgár, akinek nincs egészségbiztosítása. Lyndon B. Johnson elnöksége alatt 1965-ben az amerikai kongresszus megszavazta azt a törvényt, amely minden, 65 évesnél idősebb állampolgár számára –jövedelmétől függetlenül- biztosította az egészségügyi ellátás; ez a Medicare.
Az ezt megelőző időszakban csak az idősek felének volt megfelelő biztosítása, és az idősebb korosztály jövedelme átlagosan fele volt a fiatalabbakénak. A hetvenes években a Medicare ellátást azokra a fiatalabb állampolgárokra is kiterjesztették, akik maradandó károsodást szenvedtek vagy speciális ellátásra szorultak, például veseelégtelenség miatt dialízist igényeltek. A Medicare 2010-ben 48 millió amerikainak nyújtott egészségügyi biztonságot: 40 millió az életkora alapján, nyolc millió pedig valamilyen krónikus betegség vagy károsodás következtében kapta ezt a segítséget.
A Medicaid program a Medicare kiegészítése: azoknak az ellátását biztosítja, akik alacsony jövedelmük miatt nem képesek megfelelő biztosítást kötni és ennek révén kielégítő egészségügyi kezeléshez jutni, de a Medicare ellátást kiterjesztették a vakokra és az állapotos kismamákra is. A Medicaid viszont nem biztosít azonos ellátást minden államban nem: bizonyos szociális és egészségügyi státusz az egyik államban jogosít az ilyen ellátásra, a másikban esetleg már nem.
Az egészségügyi ellátás, azon belül is a kórházi gyógyító tevékenység színvonalának javítása érdekében egy éve megszületett a Betegvédelmi és Betegellátási Törvény, amelynek első tudományos ellenőrzése is megtörtént: az eredményeket és tapasztalatokat a Health Affairs legújabb száma közölte.
Matthew D. McHugh és munkacsoportja azt vizsgálta, milyen mértékben érvényesül a gyógyintézetekben az a cél, hogy csökkentsék a heveny infarktus, szívelégtelenség vagy tüdőgyulladás miatt kórházi ápolásra szorulók újrafelvételének (ismételt kórházba kerülésének) arányát. Ha sok ilyen beteg került a kibocsátást követő 30 napon belül ismételten a kórházba, a hivatal büntetést rótt ki az intézetre.
A Kórházi Újrafelvételt Csökkentő Program célja, hogy csökkentse azt az évi 15 milliárd dollárnyi költséget, amibe az említett betegségek miatti ismételt kórházi ellátás kerül, abból kiindulva, hogy az újrafelvétel gyakorta a nem megfelelő ellátás következménye.
Az USA területén működő intézetekben a betegnépesség adatait és a kórházak ellátási jellemzőit igyekeztek a lehető legjobban kiegyenlítve vizsgálni. A vizsgálati végpont az újrafelvételek miatt kirótt bírság összege volt. Kiderült, hogy ez egyértelműen az intézetben dolgozó aktív ápolónők számától függött: ahol több, gyakorlott nővért alkalmaztak, ott volt a kirótt bírság a legalacsonyabb, vagyis ott volt a betegellátás a legjobb.
A megfelelő ápoló létszám átlag 25 %-kal csökkentette a rossz teljesítmény kockázatát. „Ebben a modellben következetesen azt találtuk, hogy hasonló körülmények esetén a nővérekkel jobban ellátott intézetekben kisebb volt a büntetés gyakorisága és összege, mint a kevesebb ápolónővel működő kórházakban. Minden egyes, egy beteg ápolási naphoz adott nővér óra 10 %-kal javította a teljesítményt” – foglalták össze tanulmányukat a kutatók.
A további vizsgálódás során azt is kimutatták, hogy „a nővérekkel jól ellátott kórházakat a betegek is nagyra értékelték és ajánlották családtagjaiknak, barátaiknak, ami növelte az intézet népszerűségét, hírnevét”.
