Több füst kevesebb csont
Károsodik a csontépítés folyamat, ha a tinédzser lány éppen a kritikus növekedési periódusban dohányzik, melynek következtében fokozódik az osteoporosis kialakulásának esélye – állapította meg egy új kutatás, melyet a Journal of Adolescent Health című lapban tettek közzé.
A vizsgálat tapasztalatai alapján a Cincinnati Gyermekkórház kutatói prevenciós stratégiákat dolgozhatnak ki a csontritkulás és a következményes csonttörések megelőzésére. Az adatok szerint a csont ásványianyag-tartalmára gyakorolt negatívhatás az ágyéki gerincen és a csípőtájon a legkifejezettebb – és éppen ezek a régiók azok, ahol a leggyakoribban a törések idősebb nőknél.
„Az osteoporosis nagy költségeket felemésztő egészségi probléma, mely az Egyesült Államokban hozzávetőleg 10 milliós populációt érint, melyhez további 34 millió veszélyeztetett személy adódik hozzá – mondja Lorah Dorn, a vizsgálat vezetője. – Legjobb tudomásunk szerint ez az első olyan utánkövetéses vizsgálat, mely a dohányzás hatásait, illetve a depresszió tüneteit vizsgálja lányoknál, és elemzi ezek kedvezőtlen hatását a serdülőkor alatt végbemenő csontépítésre.”
Felnőttek bevonásával számos vizsgálatot végeztek a dohányzás és a csökkent csontépítés közötti összefüggések igazolására. Dorn és munkatársai elsősorban a serdülő lányokra összpontosítottak, mivel éppen ez az életszakasz az, ahol a csontépítés 50 százaléka végbemegy. A menarchét követő első két évben felépült csontmennyiség az, ami az élet utolsó négy évtizedében elvész.
A kutatók azt tanulmányozták, hogy a dohányzás, a depressziós tünetek, a szorongás és az alkoholfogyasztás miként befolyásolja a csontállomány építését 11 és 19 éves kor között. A vizsgálatba 262 egészséges lányt vontak be Cincinnati körzetéből a 11, 13, 15 és 17 éves korcsoportból. A résztvevők állapotát három éven keresztül évente mérték fel, melynek során meghatározták a csontok ásványianyag-sűrűségét is. Ezen túlmenően a résztvevők saját bevallása alapján feljegyezték a dohányzási szokásokat és az alkoholfogyasztás, valamint a depressziós és szorongásos tünetek gyakoriságát is.
Az eredmények szerint a dohányzás és alkoholfogyasztás kisebb BMD-értékekkel társult az ágyéki gerincen és a csípőtájon 11 és 19 éves kor között. Ugyancsak rosszabb lumbális BMD-értékeket mértek súlyosabb depressziós tünetek esetén is minden életkorban. A szerzők ugyanakkor megjegyzik, hogy a csontrendszer állapota függetlennek mutatkozott az alkoholfogyasztástól.
Dr. Dorn kiemeli, hogy 13 éves korban a résztvevők csonttömege nagyjából megegyezett, függetlenül a dohányzás tényétől, illetve mértékétől. Az idő előrehaladtával az erősebb dohányos lányoknál lassabb volt a csonttömeg építése a csípőn és a csigolyákon, mint azoknál, akik ritkábban dohányoztak.
A gyakoribb depressziós tünetekről beszámoló lányoknál a csonttömeg építése hasonló ütemben folytatódott, de alacsonyabb csúcstömeget ért el, mint azoknál, akik csak ritkábban tapasztaltak depressziós tüneteket.
A közlemény szerzői hangsúlyozzák, hogy a jelen vizsgálatot további kutatásoknak kell követniük, melyekben szélesebb földrajzi régióból és más etnikai csoportokból is vonnak be résztvevőket. Azt is megjegyzik, hogy a mostani vizsgálatban részt vevő lányok esetében a napi kalciumbevitel és a fizikai aktivitás elmaradt az országos irányelvekben javasolt szinttől, ezért a mostani megállapítások nem általánosíthatók a standardnak megfelelő lányokra.
