Túl gyakori a halálos végű szepszis
Egy frissen megjelent vizsgálat szerint a szepszis változatlanul a kórházi halálozások egyik vezető oka az Amerikai Egyesült Államokban, de a bekövetkező halálesetek többsége nem előzhető meg.
A szepszis évente kb. 1,7 millió felnőttet érint az USA-ban, és potenciálisan több mint 250.000 halálesetért felelős, ugyanakkor nem tudjuk, hogy pontosan hány szepszissel összefüggő halálozást lehetne megelőzni. A szepszis elsősorban az igen idős, nagyon beteg, csökkent funkcionális állapotú betegeket érinti. Legtöbbjük az előírás szerinti, optimális kezelés ellenére is életét veszti. A szepszis prevalenciája és a szepszis miatti halálozás megelőzésének lehetősége nehezen számítható ki a kórházi-, illetve halálozási adminisztrációs adatokból, mivel a kórházi kódokból nem derül ki, hogy szepszis okozta-e a halálozást, és a halotti bizonyítványokat sem mindig töltik ki teljesen korrekt módon. A szepszis miatti halálozás csökkentése végett alakították ki a szepszis protokollt, illetve a szepszis ápolási csomagnak (sepsis care bundle) nevezett előírásokat.
(A „Sepsis-3” kritériumok szerint akkor beszélünk szepszisről, ha a Sequential Organ Failure Assessment Score két, vagy több ponttal emelkedik a fertőzés előtti állapothoz mérve. A szeptikus esetek további osztályozására a „lehetséges”, „valószínű” és „határozott” jelzőket használják. A kórházi felvételt követő 48 órán belül kialakuló szepszist úgy fogják fel, hogy az már a felvételnél fennált, a felvétel utáni 48 órán túl keletkező fertőzést nevezik -tulajdonítják- kórházi szepszisnek.)
Dr. Chanu Rhee (Harvard Medical School, Boston, Massachusetts) és munkatársai a 2019. február 15-én a JAMA Network Open-ben megjelent közleményükben azt írják, hogy „bár a szepszis miatti halálozás magas, de a vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a szepszis eredetű halálesetek legnagyobb része még a legjobb kórházi ellátással sem volna megelőzhető.” Ennek az az oka, hogy a szepszisben elhunyt betegeknek egyéb súlyos betegségei is vannak (pl. rák, demencia, krónikus szívbetegség, krónikus tüdőbetegség), melyek végül halálhoz vezethetnek. Felmerül a kérdés: hogyan előzhető meg a szepszis?
A kutatók 568 találomra kiválasztott, kórházakban (vagy hospice-okban) elhunyt felnőtt beteg adatait dolgozták fel. Az elhunytak 50,9%-a férfi (n=289), átlagos életkoruk 70,5 év volt. A betegek adatai Massachusetts, Missouri és Észak-Karolina államok 3 vezető- és másik három területi kórházából származnak a 2014.január és a 2015.december közötti időszakból. A kórházi felvétel során 300 betegnél (az összes 52,8%-a, 95%CI 48,6%-57,0%) diagnosztizálták szepszis fennállását, 198 beteg közvetlen haláloka is ez volt (34,9%, 95%CI 30,9%-38,9%). A halálozás további okai között az előrehaladott rákbetegség (92 beteg, 16,2%), valamint a szívelégtelenség szerepelt vezető helyen (39 beteg, 6,9%). A szepszisben elhunyt betegek leggyakoribb alapbetegségei sorrendben a szolid tumoros betegség (63/300, 21,0%), krónikus szívbetegség (46/300, 15,3%), hematológiai daganatos betegség (31/300, 10,3%), demencia (29/300, 9,7%), valamint krónikus tüdőbetegség (27/300, 9,0%) voltak. A 300, szepszisben elhunyt beteg közül 121-nél (40,3%, 95%CI 34,7%-46,1%) már a kórházi felvételkor is látszott, hogy betegségük végstádiumú (legtöbbször rákbetegség) és nem gyógyítást, hanem csupán ápoló intézetben való elhelyezést igényelnek.
A 300, szepszishez köthető halálozás közül 68 esetben (22,7%) találták úgy a vizsgálók, hogy a betegek ellátása szuboptimális volt, leginkább az antibiotikumok adásának késlekedése miatt. Összegezve a szeptikus halálozások 88%-a nem volt megelőzhető (264/300, 95%CI 83,8%-91,5%). és a kutatók csak 11, szepszishez köthető halálesetet (3,6%) tartottak „mérsékelten, vagy határozottan” megelőzhetőnek, közülük csak 1,3%-ot találtak határozottan megelőzhetőnek, 25 egyéb, szepszishez köthető halálesetet (8,3%) tekintettek „esetleg” megelőzhetőnek.
Dr. Laura Evans (New York University School of Medicine) szerkesztőségi közleményében óvatosságra int. Ebben a tanulmányban a szepszis szuboptimális kezelése jóval kisebb arányban fordul elő, mint más vizsgálatokban, ami arra utal, hogy ezekben a kórházakban jobban kezelik a szepszist, mint máshol, tehát további javulás már nem lehetséges. Ha pedig valóban így van, akkor alábecsülik a jobb ápolással megelőzhető szeptikus halálozást. Ugyanakkor a dolgozat a valóságot tükrözi, hiszen a rendelkezésre álló diagnosztikus és terápiás eszközökkel a szeptikus halálozás túlnyomó többsége nem megelőzhető. Fokozni kell a kutatásokat ebben az irányban is.
Forrás:
