Új gyógyszer a funkcionális diszpepszia kezelésére?
A diszpepsziás panaszok a lakosság 25–30%-át érintik. Organikus eredet többnyire nem igazolható, így a diagnózis: funkcionális diszpepszia. Bár ez a kórkép jelentősen rontja az életminőséget, a kezelési lehetőségek igen korlátozottak. Egy muszkarinantagonista hatásosságát igazoló közleményt mutatunk be kattintás után.
A római kritériumok alapján akkor beszélünk funkcionális diszpepsziáról (FD), ha a panaszok gyomor-vékonybél eredetűek (gyomorégés, telítettségérzés, korai jóllakottság, epigasztriális fájdalom), és hátterükben nem igazolható organikus eredet, egyéb szisztémás betegség, amely a tüneteket magyarázná. A Róma III. kritériumok alapján az FD két alcsoportba sorolható: posztprandiális distressz szindróma (PDS) és epigasztriális fájdalom szindróma. A korai jóllakottságérzéssel és posztprandiális teltségérzéssel jellemezhető PDS-hez kapcsolódó panaszok étkezések kapcsán jelentkeznek. A PDS a gyomor kóros motoros funkciójának tulajdonítható. Ennek alapján ez a betegcsoport jól reagálhatna a gyomor motoros funkcióját módosító szerekre (pl. prokinetikumok, fundusrelaxáló szerek), de ilyen gyógyszer jelenleg nincs forgalomban.
Az acotiamid az acetil-kolin hatását fokozva a gyomorban prokinetikus hatással bír. Muszkarinantagonistaként, az intesztinális idegrendszer autoreceptorainak gátlásával megnyújtja az acetil-kolin hatását. Az alábbiakban ismertetett III. fázisú, placebokontrollos vizsgálatban az acotiamid hatásosságát, biztonságosságát és az életminőségre kifejtett hatását tanulmányozták.
A véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatot 67 japán centrumban végezték, 20–64 éves betegeken, akik a Róma III. kritériumok alapján PDS-ben szenvedtek. A betegeket két csoportba sorolták: a terápiás (4 héten át 3×100 mg acotiamid) és a kontrollcsoportba. A résztvevők állapotát saját megítélésük alapján értékelték, mivel általánosan elfogadott végpont a PDS klinikai vizsgálatára nincs. A tüneteket a vizsgálat indulásakor, majd hetente a kezelés 4 hete folyamán, valamint további 4 héten át rögzítették. Az állapotfelmérés alkalmával a betegek először egy 7 fokozatú skálán értékelték állapotukat a kiinduláshoz viszonyítva. Majd kilenc tünetet értékeltek 0-tól 3-ig (epigasztriális fájdalom, korai jóllakottságérzés, étkezés utáni teltségérzet, puffadás, böfögés, hányinger, hányás, gyomorégés, epigasztriális diszkomfort). Végül az életminőség megítélésére betegségspecifikus skálát alkalmaztak (Short Form, Nepean Dyspepsia Index kérdőív (SF-NDI).
Elsődleges végpontnak egyrészt a 7 fokozatú skálán mért általános javulást tekintették, másrészt a három alapvető tünet (korai jóllakottságérzés, puffadás, posztprandiális teltségérzet) eltűnését az utolsó vizsgálati időpontban.
A vizsgálatba 897 beteget vontak be, közülük 452 beteg kapott acotiamidot, és 445-en kerültek a placebocsoportba. Az elsődleges végpontnak tekintett három fő tünet az utolsó vizsgálati időpontra az acotiamiddal kezelt csoportban 15,3%-ban, míg a placebocsoportban 9,0%-ban tűnt el (p =0,004). A 7 fokozatú skála alapján az acotiamidot kapó betegek 52,2%-a és a placebocsoport tagjainak 34,8%-a reagált az alkalmazott kezelésre (p <0,001). Négy héttel a kezelés befejezése után az acotiamidot kapó betegek válaszaránya még mindig szignifikánsan magasabb volt, mint a placebocsoport tagjaié. A kilenc vizsgált tünet közül a posztprandiális teltségérzés, a korai jóllakottságérzés és az epigasztriális puffadás a kezeltek körében szignifikánsan javult a kontrollhoz képest.
Ahhoz, hogy egy betegnél javulás következzen be a 7 fokozatú skálán, 6 beteget kellett kezelni (NNT=6). Az életminőség-vizsgáló kérdőíven elért pontszámok szignifikánsan nagyobb csökkenést mutattak a kezelt csoportban (p <0,001).
Nemkívánatos eseményt az acotiamid-csoportban a betegek 56%-ánál, a placebocsoportban 60,4%-nál jeleztek. A leggyakoribb nemkívánatos események közé a szérum trigliceridszintjének és prolaktinszintjének emelkedése tartozott. A kezeléssel összefüggésbe hozható súlyos nemkívánatos eseményt, halálozást nem regisztráltak.
Az acotiamidot kifejezetten az FD kezelésére fejlesztették ki. A gyógyszer a II. fázisú vizsgálatokban előnyösnek bizonyult az FD tüneteinek enyhítésében. A Japánban kivitelezett III. fázisú vizsgálatba bevont PDS-betegek állapota szignifikánsan nagyobb arányban javult a terápiás csoportban, mint a placebocsoportban.
A korábbi nemzetközi összefoglalók szerint a szekréciógátlók és a prokinetikumok a tünetek enyhítésében előnyösek lehetnek, de az FD-nek hatóságilag elfogadott gyógyszere nincs. A protonpumpagátlók elsősorban a gyomorégés tüneteire panaszkodó betegeknél bizonyultak hatásosnak. Klinikai vizsgálatokban a prokinetikumok, mint az 5-HT4-agonista mosaprid, nem voltak jobbak a placebónál. Az itoprid (dopamin2-receptor-agonista) és a tegaserod (5-HT4-agonista) III. fázisú vizsgálatokban csalódást okozott.
Az acotiamid nemcsak hatásos, hanem jól tolerálható és biztonságos is. A korábban az FD kezelésében kipróbált cisapridnak és tegaserodnak súlyos kardiovaszkuáris mellékhatása volt. Az acotiamidnak azonban csekély az affinitása a korábban kipróbált hatóanyagok kardiovaszkuláris mellékhatásáért felelős receptorokhoz.
Összefoglalva: az acotiamid hatásos és biztonságos az igen gyakori, jelenleg bevett kezelés nélküli FD kezelésére.
A referátum az alábbi közlemény alapján készült:
Matsueda K, Hongo M, Tack J, Saito Y, Kato H. A placebo-controlled trial of acotiamide for meal-related symptoms of functional dyspepsia. Gut 2012;61(6):821–828
