Új gyógyszer jöhet az antibiotikumrezisztencia legyőzésére
A kutatóknak első ízben sikerült meghatározni egy olyan új antibiotikum molekuláris szerkezetét, mely hatásos lehet az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumtörzsek ellen.
A brit University of Lincoln munkacsoportja korábban már előállította a teixobaktin két szintetikus származékát, amely reményeik szerint új irányt hozhat az antibiotikumrezisztencia leküzdésében. A kutatóknak most a világon elsőként sikerült dokumentálni az antibiotikum molekuláris struktúráját, ami fontos lépés lehet annak megértéséhez, miként fejtik ki hatásaikat a teixobaktin különféle származékai, és pontosan mely komponensekre van szükség a gyógyszerrezisztens baktériumok elpusztításához.
A teixobaktint – mely egyelőre minden kimutatható rezisztencia nélkül képes előpusztítani a kórokozókat – 2015-ben fedezték fel egyesült államokbeli kutatók. A hatóanyagot szennyeződésekben található mikroorganizmusokból izolálták (melyek nem tenyészthetők laboratóriumi körülmények között). A kutatók szerte a világon mostanában kezdik megtalálni a módszereket arra, miként lehet létrehozni az antibiotikum különféle változatait kémiai szintézis útján annak érdekében, hogy új, hatásos gyógyszeres lehetőség kerüljön a kezünkbe a gyógyszerrezisztens baktériumok ellen.
A University of Lincoln munkacsoportja dr. Ishwar vezetésével szintetikus úton hozta létre a teixobaktin különböző származékait, melyeket biológiailag teszteltek. A munkacsoport most a Chemical Communications című lapban tette közzé adatait az antibiotikum kémiai szerkezete és biológiai aktivitása közötti összefüggésekről.
Az egyre szélesebb antibiotikumrezisztencia nagy globális problémát jelent az egész világon. Bár a teixobaktin sem old meg mindent az antibiotikumrezisztencia kérdésében, de egy hatásos új antibiotikum, a teixobaktin kifejlesztése mérsékelheti ezt a mind nagyobbra növő problémát, és újabb lökést adhat az ezzel kapcsolatos kutatásoknak.
A University of Lincoln munkacsoportja direkt összefüggéseket tárt fel a teixobaktin molekuláris szerkezete és az antibiotikumokkal szemben rezisztens kórokozókra kifejtett antimikróbás aktivitása között. Azt találták, hogy a teixobaktin biológiai aktivitásához az szükséges, hogy az viszonylag strukturálatlan legyen, míg az antibiotikum strukturáltabb variánsai inaktívnak bizonyultak. Arra is rájöttek, hogy a különböző származékok szintézise során miként lehet fenntartani ezt a szerkezeti „rendellenességet”.
„Sikeresen azonosítottuk hét teixobaktin analóg molekuláris szerkezetét – mondja a kutatás vezetője. − Ily módon képesek voltunk megérteni az egyes aminosavak jelentőségét az antibiotikum szerkezetén belül, és többet tudunk arról is, hogy ezek miként járulnak hozzá a teixobaktin molekuláris szerkezetének felépítéséhez. Egy olyan aminosavat (D?Gln4) sikerült azonosítanunk, mely alapvető jelentőségű, míg egy másik (D?Ile5) a teixobaktin rendellenes szerkezetének fenntartásában játszik szerepet, ami elengedhetetlen a biológiai aktivitáshoz.”
A teixobaktin különböző változatainak szerkezetét feltárva kiderülhet, milyen mechanizmussal fejti ki a hatását a molekula. Ennek ismeretében olyan teixobaktinformák hozhatók létre, melyek potenciálisan jobb tulajdonságokkal rendelkeznek a gyógyszergyártás szempontjából. Ehhez pontosabb ismereteket kell szereznünk arról, mely molekuláris komponensek játszanak központi szerepet a hatás létrejöttében, illetve melyek azok, amelyeknek nincs jelentőségük.
