Van remény az öregedés elleni küzdelemben?
Bár külön tudományok foglalkozik az öregedéssel összefüggő betegségek kialakulásának késleltetésével és/vagy az élettartam meghosszabbításával, nincsenek olyan markerek, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy a lehetséges kezelések befolyásolják az öregedés folyamatát.
A gerotudományok foglalkoznak az öregedéssel összefüggő betegségek kialakulásának,késleltetésének és/vagy az élettartam meghosszabbításának lehetséges módjaival. A New York-i Tudományos Akadémia egyik szimpóziumán a tudományterület szakértőinek előadásaiból kiderült, hogy milyen figyelemre méltó előrelépések történtek a biológiai öregedés hátterében álló mechanizmusok megértésében.
Az ülésen többek között elhangzott, hogy az öregedő sejtek súlyosbíthatják különböző fertőzések (pl. COVID-19) klinikai lefolyását az idősebb felnőttek esetén, mivel citokinviharokhoz vezetnek. Idős egereken végzett kísérletekkel bizonyították, hogy az öregedő sejtek genetikai módosításával vagy dasatinibből és kvercetinből álló "szenolitikus koktéllal" megvédhetők az állatokat a vírusfertőzések súlyos következményeitől. Folyamatban vannak a szenolitikumok biztonsági profilját elemzőlaboratóriumi és klinikai vizsgálatok.
Az öregedésben szerepet játszó biomarkerek feltérképezése rendkívül fontos. Kísérleti adatok szerint az idősebbeknek szinte rutinszerűen felírt növekedési hormon és 1-es típusú inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) például kifejezetten hátrányos ennek a betegpopulációnak, mivel antagonizálják a proteosztázist (a fehérjehomeosztázis dinamikus szabályozását) és más sejtfenntartó mechanizmusokat. Kísérletes eredmények alapján elmondható, hogy az alacsony növekedési hormon és IGF-1 szintek hozzájárulnak a hosszú élethez, és terápiás biomarkerek lehetnek.
Egy másik fontos terápiás biomarker lehet az epigenetika. A DNS-metiláció olyan módszer, amely egyfajta "epigenetikai órát" kínál a biológiai életkor és a kronológiai életkor összehasonlítására. A magasabb epigenetikai életkor összefüggésbe hozható a megnövekedett halálozási aránnyal, az emlőrákkal és a nem alkoholos zsírmájbetegséggel.
A metabolomok (kismolekulás anyagcseretermékek összessége) tanulmányozása szintén megkönnyíti a genetikai polimorfizmusok és a hosszú élet közötti kapcsolat azonosítását, mivel a legtöbb polimorfizmus a hosszú élet eltéréseinek mindössze kevesebb, mint 0,5%-áért felel.
Az általános klinikai gyakorlatban minden egyes korral összefüggő betegséget külön-külön kezelnek. Alternatív stratégia lehetne, ha az orvosok a biológiai öregedés jellemzőit céloznák meg, hogy megelőzzék ezeknek a betegségeknek kialakulását. A biológiai öregedés sebessége korrelál a makromolekuláris, szervezeti és sejtszintű károsodások felhalmozódásának sebességével, mely szintén befolyásolja a szervezet károsodásokat kijavító képességét is. A folyamatban szerepet játszó biomarkerek feltérképezése lehetővé tenné az öregedéssel együtt járó gyakori betegségekkel kapcsolatos károsodások minimalizálását és az ellenállóképesség fokozását.
Az ülésen két transzlációs kutatási modellt emeltek ki: a százévesek alapos vizsgálatát, valamint annak elemzését, hogy az immunrendszer öregedése hogyan teszi az idősebbeket érzékenyebbé a COVID‑19‑re. A károsodott immunitás öregedésre gyakorolt hatása ugyanis különösen nyilvánvalóvá vált a világjárvány idején.
A metformin például az egyik elsődlegesen vizsgált terápiás szerek közé tartozik. Az öregedésre gyakorolt hatását elsőként a Targeting Aging with Metformin (TAME) klinikai kísérletben vizsgálták. A cél az FDA jóváhagyása érdekében létrehozni egy olyan szabályozási keretet, melyet a jövőbeni terápiák követhetnek majd.
A legújabb kutatások között három ígéretes terápiás platform szerepel. Az első célja az adenozin-trifoszfát előállítása, amelynek szintje az öregedés során drámaian csökken. A második célja az autofágia elősegítése, a sejtszemét eltávolítása neurodegeneratív betegségek kezelése során. A harmadik pedig az epigenomot programozza át fiatalabb állapotba.
A mitokondriális diszfunkció kutatása azért nagyon fontos, mert jelentős szerepet játszik az öregedéssel összefüggő betegségekben. A mitokondriális eredetű peptidek a mitokondriális funkció biomarkereiként szolgálhatnak az öregedést vizsgáló tanulmányokban, és ígéretes terápiás célpontokká válhatnak az öregedéssel összefüggő betegségek kezelésében. Az egyik ilyen peptid, a humanin, bizonyítottan védő hatást fejt ki a szívre, az agyra és a májra. A kutatók megfigyelték, hogy a mitokondriális fehérjék korfüggőek, és a növekedési hormon és az IGF‑1 elnyomja expressziójukat. Azt is megállapították, hogy a humanin szintje összefügg az endotheliális funkciókkal. Állatokon és százéves embereken végzett kísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy a megfelelően magas humaninszint pozitív korrelációban áll a hosszú élettel.
Az életkorral összefüggő problémák kezelésében tehát komoly kihívásokkal néznek szembe a kutatók. Remélhetőleg az öregedés mechanizmusaira vonatkozó laboratóriumi és klinikai vizsgálatok révén sikerül közelebb kerülni az öregedés hátterében álló mechanizmusok megértéséhez.
