Antitestek a COVID-19 fertőzésen átesettekben
Sajnos, egyre több adat utal arra, hogy számos, SARS-CoV-2 fertőzésen átesett emberben nem mutathatók ki védő hatású antitestek a COVID-19 fertőzés után.
Korábban feltételeztük, hogy a fertőző ágens ellen termelődő antitestek későbbi védő hatása majd az újabb koronavírus fertőzéssel szemben is védik azokat, akik már átestek a betegségen, és a lakosság nagy részének megfertőződése a nyájimmunitás révén véget vet a mostani szörnyű pandémiának.
E hitünk egyre inkább gyengül. Egyre több cikk szól a védő hatású antitestek hiányáról és/vagy eltünéséről. A Nature-ben megjelent cikk szerzői mindenekelőtt arra a kérdésre kíséreltek meg részletes választ kapni arra a kérdésre, hogy a koronavírus ellen termelődő antitestek milyen módon fejtik ki védő hatásukat.
A kutatók vizsgálatukba 111 olyan beteget vontak be, akiket COVID-19 fertőzésükkel a Rockefeller egyetemi kórházban (Rockefeller University Hospital,New York) kezeltek és már és a COVID-19 legalább 14 napja teljesen tünetmentesek voltak. Kontrollként 46, a betegekkel közös háztartásban élő, de tünetmentes kontakt személyt vizsgáltak meg, továbbá néhány olyan személyt is, akik sohasem voltak COVID-19 fertőzöttek, illetve feltehetően nem is érintkeztek koronavírus fertőzöttel.
Már sokszor beszéltünk arról, hogy a sokféle antitest közül az IgM (immunglobulin M)-et tartjuk akut antitestnek, mert ez a betegség heveny szakaszában alakul ki, a később, a gyógyulásban kialakuló immunglobulin G (IgG)-t, pedig a hosszú idejű antitestnek. Az antitestek puszta jelenléte azonban nem jelenti azt, hogy ezek az antitestek védenek is.
A koronavírus elleni antitesteknek két alapvető típusát írják le: az egyik csoport a vírus felszínén lévő tüskéket alkotó fehérjékhez kötődik (valójában ezek alkotják a koronát). Az antitestek másik csoportja még specifikusabb, ezek a tüskefehérjék azon helyéhez kötődnek, amellyel a tüske-fehérjék a sejtek felszíni receptoraihoz, vagyis az angiotenzin konvertáló enzim 2 (ACE2 ) receptor-kötődési helyéhez (domain-jéhez) kapcsolódnak. A vírust feltehetően egy olyan antitest tudná kikapcsolni, amely ezt a receptor kötődési domain-t lenne képes blokkolni , hiszen ennek segítségével nyitja ki a vírus a sejtbe vezető ajtót, az ACE2 receptort.
Szóval kezdhetjük a jó híreket?
A COVID-19 fertőzésen átesett személyek IgG és az IgM értékek is magasabbak voltak a kontroll személyek IgG és IgM értékeinél. Mint az várható volt, ebben a gyógyulófélben lévő csoportban az IgG értékek különbségei jelentősebbek voltak, mint az IgM értékekben észlelhető különbségek, hisz az IgM szintek az idő múlásával lassan csökkentek. A gyógyult személyek kb. 20-30%-ánál az antitest titerek nem haladták meg szignifikánsan a kontrolloknál mért értékeket. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy ezek a fertőzésen átesettek többségében termelődött antitesteket, vajon neutralizáló antitestek, tehát képesek megállítani a vírusfertőzést?
A kutatók genetikus mérnökséggel olyan SARS-CoV-2 pszeudovírust gyártottak amely expresszálta a tüske fehérjét és szőnyegbombázáshoz hasonló módon fertőzte meg a sejtkultúrában tartott ACE2-őt expresszáló sejteket. A fertőzésen átesettek vérplazmájának hozzáadásával azt próbálták kideríteni, hogy mennyi plazma blokkolja („kapcsolja ki, állítja le”) a vírusok 50%-át, vagyis mennyi a "neutralizáló titer 50” (NT50) értéke. A betegség átlagosan 39. napján vett vérplazmák hígításával azt állapították meg, hogy a betegek 33%-ában 1:50 alatt volt az a plazmahigítás, ami semlegesítette a pseudovírus felét (tehát bennük nem alakult ki immunitás), 79 %-ban volt elég ehhez 1000-szeres (részleges immunitás) és csak 1%-ban 5000-szeres higítás (ami feltételezhetően már védettséget biztosít).
A magasabb antitest érték komolyabb neutralizáló képességgel járt, mint az várható. A hospitalizált személyeknél valószínűbb volt a neutralizáló antitestek megjelenése, mint azoknál, akiknek betegsége nem volt olyan súlyos, hogy kórház kezelésre szorultak. Ez arra utal, hogy azok a COVID-19 fertőzésen átesettek, akiknek több súlyos betegségük van, a betegség elleni nagyobb immunitás várhatják a koronavírus támadásának második hullámát.
Ha nem alakulnak ki neutralizáló antitestek, semmi nem vég egy következő koronavírus fertőzéssel szemben. Az is igaz, hogy az igazolt COVID-19 fertőzésen átesett egyének körében alig láttunk ismételt fertőződést, és ha igen, akkor ez a második fertőzés - még komolyabb mennyiségű neutralizáló antitest hiányában sem - nem szokott olyan súlyos lenni.
Jelenleg 89 különböző anti-COVID-19 antitest szekvenálása folyik, annak érdekében, hogy megtalálják azt a speciális antitestet, amelyik a legjobban neutralizál: a szekvenáltak között már 52 neutralizáló képességűt találtak. E vizsgálatok természetesen egy hatékony vakcina előállításához is alapot szolgáltathatnak. Sajnos addig még hosszú utat kell megtennünk.
Források:
