Az endokrin diszruptorok (endocrine disrupting chemicals, EDC) olyan exogén anyagok vagy elegyek, amelyek beavatkoznak az endokrin rendszer funkcióiba. Több mint ezer anyagot neveztek meg mint lehetséges endokrin „rombolót”. Az ilyen vegyületekkel szemben védtelenek vagyunk, miközben azok szinte mindenütt jelen vannak, és egész életünkben folyamatosan ki vagyunk téve a veszélyeiknek.

A herpes simplex vírus (HSV) élethosszig tartó, időnként reaktiválódó fer­tőzést hoz létre. Hatására egyedülálló vagy csoportos hólyagocskák jelen­hetnek meg a nemi szerveken, gáttájékon, farpofákon, combon, perianális régióban. A vírus reaktiválódása enyhébb megbetegedést okoz. A HSV-1 és a HSV-2 külső jegyeik alapján nem különböztethetők meg egymástól, de viselkedésük eltérő. Aktív léziók jelenlétében polimeráz-láncreakcióval igazolható a HSV-infekció. A nukleozidanalógokat a betegek jól tolerálják, a kezelések csökkentik a recidívák időtartamát, súlyosságát, gyakoriságát. A terhesség végén antivirális profilaxis végzendő, ha a kórelőzményben genitális herpesz szerepel.

Az allergológiai in vivodiagnosztika legmegbízhatóbb módszere az epikután próba. A tesztelés során a feltételezetten szenzibilizált beteg provokációja történik, a jelentkező bőrreakciók a már előzőleg kialakult (elsősorban késői típusú) allergia bizonyítékát adhatják. A teszt diagnosz­tikus felhasználhatóságát a megfelelő indikáció, a standard metodika és az eredmény pontos szakmai értékelése biztosítja.

A súlyos felnőttkori növekedésihormon- (GH-) hiány jelentőségének felis­merése, a GH-pótlás bevezetése a klinikai gyakorlatba közel három évti­zedes múltra tekint vissza. Hazánkban 20 éve vált lehetővé felnőttek szá­mára a GH-pótló kezelés, a témában számos publikáció látott napvilágot. A felnőttkori GH-hiány jelentőségének felismerése, a betegek megfelelő GH-kezelése óriási mértékben javította a hipopituiter betegek hormonpótló terápiáját. A szerzők áttekintik a kórkép kórismézésének, kezelésének főbb szempontjait, összefoglalják a hazai tapasztalatokat.

A törés többnyire a lábközép- és a lábujjcsontokat érinti. A lábközépcsontok törésének elsődleges terápiája a hátsó sínezés és a terhelés kerülése; később rövid járógipszet vagy rögzítő csizmát helyezünk fel. Az ötödik metatarsus proximális részének kezelése a törés lokalizációjától függ. 

A felnőttkori akut vállsérülések első ellátása az USA-ban gyakran a házior­vosra hárul. Az akromioklavikuláris ízület sérülései és a kulcscsont törései főként fiatalabb korban fordulnak elő. A vállízület mozgástartományát beszűkítő glenohumerális ficamok pl. kerékpárbaleset következményei lehetnek. A felkarcsont proximális része gyakran törik időskorban csekély erőbehatás miatt; fontosak ilyenkor a mozgástartomány megőrzését, az izomerő fokozását célzó gyakorlatok. 

Az egészségügy egymásra épülő – alap-, szak- és fekvőbeteg- – ellátási szintjeinek kompetenciakörei országon­ként nagyon különbözők.

A nyaki radikulopátia a nyaki ideggyökök összenyomatása vagy irritációja miatt fellépő felső végtagi fájdalom, melyhez nyaki fájdalom és motoros, szenzoros vagy reflexdeficit is társulhat. A kórállapot kiindulópontja gyak­ran a nyaki gerinc degeneratív megbetegedése. Jellegzetes vizsgálati lelet a nyak mozgatása által kiváltott fájdalom és izomgörcs. Képalkotó vizsgá­latra alapesetben nincs szükség. 

A férfi beteg jacuzzi használata után 2 nappal megjelenő kiütések miatt fordult orvoshoz. A kiütés jelentkezését követő napon hidegrázás és láz (39 °C) is kialakult. A kiütések terjedtek, és a láz annak ellenére sem múlt el, hogy a beteg 2 napig antibiotikumot (trimethoprim-sulfamethoxazol) szedett.

A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya a közel­múltban társadalmi vitát kezdeményezett az orvoslás és az egészségügy alapvető kérdéseiről. Jelen tanulmány – a szerző előadásából kiindulva – az orvoslás céljait, e célok önkéntes és szabad követésének jelenlegi és jövőbeni lehetőségeit, fenntarthatóságát vizsgálja.