Testünk különböző felszínein számos baktérium, gomba és vírus időszakosan vagy állandóan együtt él velünk, bonyolult kapcsolatot alakít ki sejtjeinkkel. Bőrünk sejtjei és az itt élő mikrobák komplex ökoszisztémát alakítanak ki. A kután mikrobiom tagjai elengedhetetlenek a bőr egészséges működéséhez. Az egyensúlyi állapot felborulásával egyébként ártalmatlan mikrobák is pa­togénként viselkedhetnek. 

A fokozott hajhullás hátterében genetikai, hormonális, pszichés faktorok, illetve külső környezeti tényezők is állhatnak. Az elmúlt évtizedekben az immunológia és a genetika robbanásszerű fejlődésének eredményeként a fokozott hajhullás leggyakoribb formáinak hátterében álló genetikai, immunológiai eltérések feltérképezésében is óriási előrelépések történtek. 

A paronichia a kéz- vagy lábujjak egy vagy több körömredőjének gyulladá­sa. A heveny körömágygyulladás hátterében a köröm védőgát szerepének károsodása miatt fellépő polimikrobás infekció áll. A kezeléshez használt meleg kéz- vagy lábfürdőhöz Burrow-oldat vagy 1%-os ecetsav adható. He­lyi antibiotikumra, esetleg helyi szteroidra is szükség lehet. Ha a gyulladás tályogképződéssel jár, drenázs jön szóba. Krónikus paronichiáról beszélünk, ha a tünetek legalább 6 hétig fennállnak és irritatív dermatitisszel járnak. A kezelés célja az irritáló ágens (pl. sav, lúg, egyéb vegyi anyag) kiiktatá­sa, a gyulladás megszüntetése helyi szteroiddal vagy kalcineuringátlóval. A kezelés hetekig vagy hónapokig is tarthat.

A beteget a halál felé kísérő orvosnak élnie kell a tünetmegelőzés proaktív eszközeivel. A nyelési képesség fokozatos elvesztésével a szájon át adott gyógyszerek helyét a szublingvális, transzdermális, rektális készítmények veszik át. A fájdalom és a diszpnoé csökkentésére az opiátok a választan­dó szerek. A delírium és agitáltság hátterében reverzibilis okok húzód­hatnak meg. Székrekedéshez vezethet a csökkent táplálékbevitel vagy az opiátkezelés, megelőzésére stimuláns hatású hashajtót, székletlágyítót kell adni. Az orr-garatüreg fokozott váladékozása hangossá teheti a légzést, ezt néha halálhörgésnek is nevezik. Előzetes tájékoztatással segíthetünk a családtagoknak a tünetek megszüntetésében.

Az inszomnia kezelésének alapját a viselkedésterápia képezi, de eseten­ként gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat. Idősebb felnőttek számára a kontrollált felszabadulású melatonin és doxepin az elsőként választandó szer; második vonalban a „z betűs szerek” közül választhatunk. Elalvási ne­hézségek ellen kontrollált felszabadulású melatonin vagy „Z szer”, átalvási zavarok ellen kis dózisú doxepin vagy Z szer adható. Benzodiazepinek nem javasolhatók: jobb alternatívák is rendelkezésre állnak. Az orexinreceptor-antagonista suvorexant nem hatásosabb, de drágább a Z szereknél. Szedatív hatású antihisztaminok, antiepileptikumok és atípusos antipszichotikumok csak speciális esetekben ajánlhatók.

Ebben a lapszámban ismét bőrgyógyászati vonatkozású blokk olvasható, olyan betegségekről, melyekről viszonylag ritkán esik szó. Sokan nem is tekintik ezeket igazán komoly orvosi problémáknak, jólle­het nagyon gyakoriak, a betegek életmi­nőségét erősen befolyásolják, és valóban nem beszélünk eleget róluk. Nincs ember, akinek a hajhullás, a körömágy különböző elváltozásai és az akne ne okoznának ki­sebb-nagyobb problémát élete során.

A súlyos és progresszív betegségként kezelendő köszvény terápiájában je­lentős változások léptek életbe. A tartós urátcsökkentő kezelést meghatáro­zott célérték alapján (súlyosságtól függően 360 vagy 300 μmol/l) végezzük, melynek része a rendszeres laboratóriumi monitorozás és szükség szerint a terápia módosítása. A jelenleg rendelkezésre álló és a patomechanizmus jobb megértése nyomán a jövőben várható gyógyszeres terápiák érdemi áttörést jelenthetnek a sokszor alulkezelt betegségben mind mozgásszervi szempontból, mind a komorbiditások terén.

A visszatérő epilepsziás rohamok fő kockázati tényezői a két spontán görcsroham között eltelő >24 órás időköz, epileptiform eltérések az EEG-n, kóros agyi képalkotási eltérés, éjszakai görcsrohamok vagy epilepsziás tünetegyüttes. Gyermekkorban kulcsfaktor a kóros EEG, az epilepsziás tünetegyüttes, a súlyos koponyasérülés és a központi idegrendszeri bé­nulás. Az antiepileptikumok befolyásolhatják a kognitív teljesítményt és a viselkedést. Elhagyásuk 2–5 éves rohammentesség után megfontolha­tó. Ha a görcsrohamok nem kontrollálhatók velük, szóba jöhet a görcsro­ham gócának kimetszése, ketogén diéta, a n. vagus ingerlése vagy agyi neurostimulátor beültetése.

A lábbeliktől és a körömvágási szokásoktól a lábujjak keringési zavaráig és a bakteriális vagy gombás fertőzésekig sok mindenre kell gondolni ennek a hétköznapi bőrgyógyászati problémának a sikeres kezeléséhez, a szö­vődmények elkerüléséhez.

Egy 78 éves férfi beteg évek óta nem járt orvosnál, mielőtt lábfájdalmat pa­naszolva felkereste a rendelőt. Lábát sérü­lés nem érte. Sportcipőt viselt, és a járáshoz nem volt szüksége botra vagy járókeretre. Hosszú idő óta nem vágta le a lábkörme­it, és higiéniája egyébként is kívánnivalót hagyott maga után. Mindennapi tevé­kenységeit képes volt önállóan intézni. Kórelőzményében érdemleges adat nem szerepelt, és semmilyen gyógyszert nem szedett rendszeresen.