Az alsó végtagi érszűkület – vagy orvosi nevén perifériás artériabetegség – gyakori kórállapot, melynek következtében a végtagokat ellátó perifériás ereken keresztül csökken a verőeres áramlás, így a keringési zavar követ­keztében a végtagok funkciója károsodik. Az állapotra leggyakrabban járás közben fellépő lábfájdalom (klaudikáció) hívhatja fel a figyelmet, de más tünetei is lehetnek.

Egy 26 éves beteg a bal karján 4 nappal korábban kialakult, egyre súlyosbodó bőrkiütéssel jelentkezett a sürgősségi osztá­lyon. A kiütés egy tengerparti hétvége után jelent meg. Az elváltozás kezdetben enyhén vöröses színű volt, az elmúlt két napban azonban már hiperpigmentálttá vált.

A holland Lifelines multidiszciplináris, prospektív, populáció alapú, obszer­vációs kohorszvizsgálat digitális COVID-19-kérdőívek segítségével elemezte az egészségi állapotot és egészséggel kapcsolatos viselkedést. A 18 éves vagy annál idősebb résztvevőktől gyűjtött adatok alapján a COVID-19- fertőzéssel diagnosztizált betegek 23 szomatikus tünetének longitudinális dinamikáját elemezték.

Jelenleg viszonylag kevés adat áll a klinikus rendelkezésére, amikor vá­lasztani kíván a direkt orális alvadásgátlók között pitvarfibrillációval élő betegének stroke-prevenciója céljából. Jelen vizsgálat ehhez a döntéshez kíván újabb információkkal szolgálni hosszabb távú utánkövetés alapján. Az adatok összegzése során olyan különbségek mutatkoztak a rivaroxaban javára, melyek a korábbi, rövidebb utánkövetést alkalmazó vizsgálatokban nem mutatkoztak meg. A halálozásban és az ischaemiás stroke előfordulá­sában megfigyelt különbségek életkorfüggőnek bizonyultak.

Több, már használható és számos ígéretes megoldás, alkalmazás iga­zolja, hogy számos betegséget előre tud jelezni már a mindennapos okostelefonokkal felvett hang mesterséges intelligencia és algoritmusok segítségével elvégzett analízise. Ilyen a Parkinson-kór, de a gégerák is. Az ingyenesen elérhető és validált Chatterbaby alkalmazás pedig a csecsemő sírásának elemzésével segít eldönteni, mi ennek a lehetséges oka: legfon­tosabb, hogy a fájdalom vagy az éhség között tesz különbséget.

A migrén a primer fejfájásbetegségek közé tartozó megbetegedés. Patogenetikai háttere nem teljesen tisztázott, azonban a legelfogadottabb elmélet a trigeminovascularis rendszer kóros aktivitása, és az ezáltal létre­jövő perifériás és centrális szenizitizáció. Ebben alapvetően fontos szerepet tulajdonítanak a calcitonin gén-rokon peptidnek (CGRP).

Amigrén kezelésében újszerű és ha­tékony vegyületek a CGRP támadáspontú humán vagy teljesen humanizált monoklonális ellenanyagok, valamint a CGRP-receptor antagonisták (gepántok).

Az endoszkópos tevékenység során különböző útvonalakon keresztül le­hetséges a fertőzés átvitele. Ez minimálisra csökkenthető az érvényben lévő eszköztisztítási folyamatok betartásával, egyszer használatos tartozékok kizárólagos használatával, a vizsgálóhelyiségek dezinficiálásával és a meg­felelő szintű személyi védőeszközök használatával.

A nők szív- és érrendszeri betegségei ma már külön tudományágat alkotnak. Az életen át tartó hormonális változások befolyásolják a keringési rendszer válaszkészségét a különböző kihívásokra. Menopauza után a kardiovasz­kuláris kockázat megnő, a hormonális védelem hiányában a rizikófaktorok komplex hatása felerősödik, és ennek nyomán a nők halálozási statisztikáit is a kardiovaszkuláris események vezetik. A férfiakkal szembeni eltéré­sek felfedezhetők a tünettan, a diagnózis, a kórlefolyás és a terápia terén is. A kutatás célja a különbségek feltárása és a gyógyítás érdekében való hasznosítása.

A hypertoniás beteg vérnyomáscsökkentő kezelése a kardiovaszkuláris pre­venció elengedhetetlen része. A kezelés klasszikus összetevői kibővültek, mert az életmód-változtatás javaslata és a gyógyszerek kiírása önmagában elégtelen. A kezelés megkezdéséhez hozzátartozik a vérnyomás ajánlást kö­vető megmérése, a betegségtudatos magatartás kialakítása, a nem gyógy­szeres kezelés segítése. A gyógyszeres kezeléshez való terápiahűséget az egytablettás kombinációk elterjedése, a terápiás hatékonyság növelése, a mellékhatások csökkentése biztosítják.

Atartós antikoaguláns terápiában ré­szesülő betegek esetében az elektív invazív beavatkozásra, műtétre való felké­szülés része az antikoaguláns kezelés gon­dos perioperatív megtervezése. A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) megjele­nése változást hozott a perioperatív me­nedzsmentben is, hiszen a kumarinokétól eltérő farmakokinetikai tulajdonságok miatt a DOAC-kezelt betegek elektív be­avatkozásai során a jól ismert, megszokott, hagyományos LMWH-bridging nemcsak felesleges, de kifejezetten kerülendő el­járás.