Ez a rovat olyan eseteket mutat be, amelyek különböző peres ügyekben tárgyalt orvosjogi alapelvekre hívják fel a figyelmet. Nem szándékozik jogi tanácsokat adni. Az esetek végén a magyar kiadás főszerkesztője tesz észrevételeket.

1. A hydrops fetalis a magzat halálát okozta
2. Parvovírus-fertőzést követően elhalt a magzat
3. Az abortusz során történt túladagolás halálhoz vezetett
4. Az oxitocint tették felelőssé az agykárosodásért
5. A fogóműtét gáttáji sérülést okozott
6. Nőgyógyászati műtét kapcsán bélátfúródás következett be
7. A fogóműtétet okolták az agykárosodásért
8. Hysterectomia során bélátfúródás következett be

Az orális fogamzásgátlók (OC, oral contraceptives) szedése a leggyakrabban alkalmazott módszer a nem kívánt terhesség elkerülésére. A hagyományos OC sémák 28 napos adagolási rendet biztosítanak, melyben 21−24 aktív hormontartalmú tabletta szedését 7, illetve 4 napon át hormonmentes (placebo) tabletták szedése követi, ami havonta egyszer megvonásos vérzést vált ki. E séma kialakítását eredetileg az indokolta, hogy a lehető legjobban utánozza a természetes ciklusokat, mely segítséget nyújtott a nőknek a fogamzásgátlók elfogadásában, illetve havonkénti bizonyosságot nyújtott számukra arról, hogy nem jött létre nem kívánt terhesség. A nők szempontjából tehát nem biológiai szükséglet a havonkénti vérzés.

A lézerfény két lépésben fejti ki hatását: eljut és behatol (abszorpció) az adott szövetbe, majd megfelelő frekvenciájú, gerjesztett állapotba hozza azt. Az elnyelt energia döntően hővé alakul, illetve fotokémiai reakciót indít el. A monokromatikus lézersugár a hullámhossz megfelelő kiválasztásával, adott szövetben a kívánt mértékben nyelődik el, míg fókuszálásával nagy teljesítménysűrűség érhető el. A lézersugár által létrehozott fototermikus hatás mértékétől függően különböző hatásokat érhetünk el (1. táblázat). Az alkalmazott anyag, teljesítménysűrűség és az expozíciós idő változtatásával a biológiai hatás jól szabályozható. A lézerrel nagy felmelegedés érhető el olyan helyen is, amelyhez mechanikailag nem lehet hozzáférni.

A Lynch-szindróma (korábbi nevén herediter nonpolyposis colorectalis carcinoma) egy autoszomális domináns öröklésmenetet mutató veleszületett rákhajlam szindróma, melynek hátterében a mismatch repair zavara húzódik meg. E rendszer a legtöbb élő szervezetben megtalálható géncsalád függvénye, mely a DNS-replikáció során létrejövő single base mismatch hibák kijavításáért felelős. A vastagbél- és végbélrákon túl jellegzetes betegség a Lynchszindróma, mely endometrium- és petefészekrák iránt fokozott hajlamot jelent. Lynch-szindrómában ezen kívül előfordulhat a gyomor, a vékonybelek, a hepatobiliaris rendszer, a vesemedence és a húgyvezető rosszindulatú daganata is, továbbá az emlőrák egyes típusai, bizonyos agydaganatok és ritka bőrtumorok.¹⁻⁴ Azzal, hogy az orvos az egyéni és családi kórelőzmény, valamint szükség esetén a genetikai tanácsadás és vizsgálat során azonosítja a kórállapot szempontjából nagy kockázatú személyeket, módot nyújt számukra a szűrésre és prevenciós stratégiák bevezetésére, mellyel csökkenthető a tünetegyüttes morbiditása és mortalitása.

Az eszközt úgy tervezték meg, hogy a szivárgást megakadályozva növelje az alkalmazás biztonságosságát.

Megfelelő válasz a technofóbiára, az ergonofóbiára és az ökonofóbiára

A rádiófrekvenciás abláció két legnagyobb előnye a rövidebb műtéti idő és a gyorsabb felépülés.

Bevezetés
Magyarországon Tauffer Vilmos végezte az első olyan sikeres császármetszést 1890-ben, amikor az anya és gyermeke egészségesen hagyták el a szülőintézetet. Egészen a XX. század közepéig hazánkban a császármetszés gyakorisága 1–3% körül alakult, majd az 1980-as években a 10%-ot is elérte, a XXI. századot már 20% feletti értékkel kezdtük.

Hazai Aktualitásunkban a szülés körüli eseményeknek, a szülés módjának a hatását taglaljuk a gyermek, majd a felnőtt ember fejlődésére. Jóllehet a tudományos evidenciák összegyűltek, mégis van az embernek fenntartása ezen kutatások eredményeivel kapcsolatban. Azaz, ha összehasonlítjuk azon gyermekek egészségi állapotának további alakulását, akik császármetszéssel, vagy akik spontán hüvelyi úton születtek, nehéz kizárni azon tényezők befolyásoló szerepét, amiért egyáltalán nem spontán, hanem műtétes szülésre került sor. Az indikációk széles skálája tehát nem teszi lehetővé, legalábbis nehezíti a császármetszésnek a további fejlődés esetleges hátrányos alakulására gyakorolt hatását. Ez természetesen nem változtat azon az állásponton, hogy császármetszések kizárólag szakmailag megalapozott javallattal történjenek.