A tüdőrák nemcsak hazánkban, hanem a világon is a vezető daganatos halálok. Ezen belül is a nők tüdődaganatos megbetegedése és halálozása jelentősen emelkedett az elmúlt évek során. Hosszú évekig csak kemoterápiás lehetőségünk volt a tüdőrák kezelésében. A 2015-ös év nagy áttörést jelentett a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésében egy új kezelési stratégia, az immunellenőrzőpont gátlás megjelenésével. Az immunterápia az eddig szerény terápiás lehetőséget adó laphámrákos és dohányos adenokarcinómás betegeknél mutatott különösen kiemelkedő hatékonyságot, amelynek a hátterében a dohányzás okozta magas mutációs arányt igazolták a vizsgálatok. Az immunterápiás kezelések bevezetése nagy kihívást jelent az onkopulmonológiában, mind a jobb terápiás hatékonyság és a hosszabb túlélés, mind a kezelés melletti jobb életminőség, mind az eltérő mellékhatásprofil vonatkozásában. A pembrolizumab az első PD-1-gátló készítmény, amelyet első- és többedvonalban is törzskönyveztek a nem kissejtes tüdődaganatok kezelésében. Magy Onkol 61:107–110, 2017

Kulcsszavak: tüdőrák, immunterápia, PD-1-gátlók, PD-L1gátlók, CTLA-4-gátlás, teljes túlélés, pembrolizumab

A sugárkezelés régóta fontos szerepet játszik a limfoproliferatív daganatos betegségek kezelésében. A nyiroksejtes daganatok diagnosztikájában és kezelésében hatalmas fejlődés tapasztalható az elmúlt évtizedekben. A molekuláris diagnosztika egyre pontosabban tipizálja a különféle daganatokat, és lehetőséget nyit a célzott kezelések bevezetésére és egyre szélesebb körű alkalmazására. A képalkotás, különösen a funkcionális képalkotás fejlődése pedig egyre inkább befolyásolja a kezelés stratégiáját. A sugárterápiában is fontos technikai fejlődés ment végbe. Ennek következményeként a sugárterápia helye, dózisa, technikája folyamatosan változik. Ebben a rövid összefoglaló tanulmányban azokat az aktuális kérdéseket tekintjük át, amelyekkel a betegek kezelésében részt vevő hematoonkológus vagy sugárterápiás szakemberek rendszeresen szembekerülhetnek. Ezek a következők: a korai Hodgkin-kór sugárkezelése: a dózis csökkentésének lehetősége, a besugárzott térfogat csökkentésének lehetősége, a PET-CT vezérelt, rizikóadaptált sugárkezelés; az előrehaladott Hodgkin-kór konszolidációs sugárkezelése; a sugárkezelés szerepe a diffúz nagysejtes non-Hodgkin-limfómában a rituximabéra idején; a modern sugárterápiás eljárások (intenzitásmodulált sugárkezelés, protonbesugárzás etc.) szerepe a nyiroksejtes daganatok kezelésében. Magy Onkol 61:97–104, 2017

Kulcsszavak: limfóma, sugárkezelés, involvált nyirokcsomó, PET-CT

A limfómák kezelése az elmúlt 10 évben soha nem látott fejlődésen ment keresztül. A klasszikus kemoterápiás gyógyszerek után megjelentek a célzott kezelések. Ezek hatékonysága sokszor felülmúlja a kemoterápiás kezelések eredményeit jelentősen kisebb toxicitás mellett, a beteg a kezelést sokkal jobban tolerálja. Az új kezelési lehetőségek a korábbi kezelésekre nem reagáló betegek esetén is lehetőséget adnak a betegség féken tartására. A szerző ismerteti a legfontosabb új gyógyszereket. A kemoterápiás szerek közül a pixantron és bendamustin alkalmazását ismerteti. A monoklonális antitestek közül megemlíti a rituximab-, ofatumumab-, obinotuzumabkezeléssel elért eredményeket és bemutatja a brentuximab vedotin, inotuzumab ozogamicin toxinnal konjugált antitesteket. Az immunválasz befolyásolása révén ható bispecifikus antitest, a blinatumomab hatása bemutatásra kerül és az immunellenőrzőpont-gátló gyógyszerek új csoportját (pembrolizumab, nivolumab) is bemutatja. Az epigenetikus szabályozás, mint terápiás target egyre jelentősebb hatással bír, számos eredmény van abexinostat, vorinostat, belinostat, panobinostat alkalmazásával. Az immunmoduláns hatású thalidomid, lenalidomid is ígéretes monoterápiában és kombinációban is. Ugyancsak fontos új terápiás célpont a proteaszómagátlás, ahol a bortezomid, carfilzomib és ixazomib alkalmazásával vannak adatok. Mindezen kezelések megjelenése számos új lehetőséget adott a kezelőorvosnak a limfómák kezelése során. Magy Onkol 61:89–96, 2017

Kulcsszavak: limfóma, proteaszóma, immunmoduláns, antitest, hiszton-deacetiláz

A központi idegrendszerben ritkán fordulnak elő limfoproliferatív elváltozások, diagnosztikájuk és kezelésük ennek megfelelően komoly kihívást jelent. A primer központi idegrendszeri (KIR) limfóma és a hozzá sok szempontból hasonló primer okuláris (vitreoretinális) limfóma genomikai és neuroimmunológiai jellegzetességei miatt a 2008-as osztályozás bevezetése óta külön betegségnek tekintendő. Bár még nem minden részletében világos, a jellegzetes lokalizáció a transzformált limfómasejtek és az idegszövetek speciális interakciója révén alakul ki, de feltételezik az idegrendszer különleges immunstátuszának szerepét is. A primer KIR limfóma szövettani azonosítására és az egyéb limfoid folyamatoktól való elkülönítésére gyakran minimális mennyiségű vagy kevésbé reprezentatív minta áll rendelkezésre, ami a teljes hematopatológiai arzenál bevetését szükségessé teheti. Magy Onkol 61:81–87, 2017

Kulcsszavak: agresszív limfóma, idegrendszer, antigén, B-sejt, immunitás

Az invazív gombafertőzések kérdésköre az infektológia folyton változó területe, mely a hematológus szakembereket mindennapos klinikai munkájuk során közvetlen közelről érinti. Az onkohematológiai betegségek ellátása során tapasztalható dinamikus fejlődés új kockázati csoportokat hoz létre, és szükségessé teszi az antifungális kezelés elveinek időről időre történő újragondolását. A mikológiai diagnosztika és a gombaellenes gyógyszerek terén napjainkra elért eredmények 2017-ben sem teszik nélkülözhetővé a klinikai gondolkodást és az általános irányelvek helyi tapasztalatokon alapuló adaptálását. A gombák okozta súlyos infekciók ellátására minden centrumban megfelelő stratégiát kell kidolgozni. A döntések meghozatalában segítséget nyújthat multidiszciplináris szakértői csoport létrehozása és működtetése. Magy Onkol 61:75–80, 2017

Kulcsszavak: invazív gombainfekció, aszpergillózis, kandidiázis, leukémia, antifungális terápia

A tirozinkináz-gátló (TKI) kezelés bevezetése óta a krónikus mieloid leukémia (CML) jól kezelhető krónikus betegséggé vált. A kezelési lehetőségek bővülésével a betegek egyre nagyobb részénél érhetünk el megfelelő terápiás választ. A javuló túlélés és a hosszú távú TKI-kezelés miatt fontos a kezelés mellékhatásainak és a betegek társbetegségeinek ismerete. Az osztályunkon CML miatt kezelt betegek több mint felénél volt ismert olyan társbetegség, mely szerepet játszott a TKI-kezelés megválasztásában. A szív-ér rendszeri betegségek gyakorisága, illetve az egyes TKI-k mellett észlelt kardiovaszkuláris mellékhatások miatt kiemelten fontos a betegek kardiovaszkuláris státuszának felmérése. A jelen összefoglalóban áttekintjük a CML kezelésének hazai és nemzetközi irányelveit, illetve saját beteganyagunkon mutatjuk be a társbetegségek és a kardiovaszkuláris rizikóbecslés szerepét. Magy Onkol 61:67-74, 2017

Kulcsszavak: krónikus mieloid leukémia, tirozinkináz-gátló, diagnosztika, kezelés

Az elmúlt másfél évtized a krónikus mieloid leukémia területén nemcsak a kezelésben, hanem a diagnózisban és monitorozásban is forradalmat hozott, így már valós idejű PCR vizsgálat eredménye is indikálhat módosítást a terápiában. A nemzetközi skálának és a laboratóriumok közötti standardizációnak köszönhetően lehetséges a reziduális tumortömeg pontos mérése. A molekuláris válaszok terén szerzett tapasztalatoknak köszönhetően egyre pontosabb és korábbi prognózisalkotás lehetséges a korai molekuláris válasz és a BCR-ABL1 kinetika segítségével. Mindezeknek köszönhetően könnyebb kiválasztani a leghatékonyabb terápiát, és a kezelés tartós felfüggesztése is realitássá válhat a közeljövőben. Mindazonáltal a jövőben további fejlődés várható, egyrészt az automatizálás, másrészt a még mélyebb molekuláris válaszok és érzékenyebb monitorozás tekintetében. Magy Onkol 61:57–66, 2017

Kulcsszavak: krónikus mieloid leukémia, BCR-ABL1, TKI-terápia, molekuláris monitorozás

A primer mielofibrózis (PMF) klonális, a Philadelphia-kromoszóma-negatív mieloproliferatív neopláziák csoportjába tartozó, hemopoetikus őssejt eredetű megbetegedés. Diagnózisa csontvelői morfológián alapszik, amely mellett major diagnosztikus kritérium a driver mutációk: a  JAK2 V617F pontmutáció, az MPL és kalretikulin (CALR) génmutációk egyikének megléte. A mielofibrózis progressziójában szubklonális mutációk jelentős szerepet játszanak, amelyek közül a leglényegesebbek az ASXL1, TET2, IDH1/2, EZH2, SRSF2 és TP53 mutációi. A progresszió folyamatos, azonban esetenként eltérő időbeli lefutást mutat. Klinikai adatoktól független rizikófaktornak bizonyult az úgynevezett „tripla negatív” genotípus, a magas molekuláris rizikócsoport (HMR, high molecular risk) és a CALR-/ASXL1+ genotípus, amelyek közül a legutóbbi önmagában indikálja a csontvelő transzplantációt a jelenleg legelfogadottabb, klinikai adatokon alapuló rizikócsoport besorolástól, a DIPSS-Plus rizikócsoporttól függetlenül. Magy Onkol 61:36–45, 2017

Kulcsszavak: primer mielofibrózis, magas molekuláris rizikó, CALR-/ASXL1+ genotípus, driver mutációk, szubklonális mutációk

Az akut mieloid leukémia napjainkban is azon onkohematológiai betegségek egyike, melyek gyógyításában és kezelésében csak szerényebb eredményeket érünk el. A molekuláris genetika fejlődésével jelentősen többet tudunk a betegség patogeneziséről, megjelentek az első célzott támadáspontú ágensek, melyek eddig nem hoztak átütő sikert. Fiatal, jó általános állapotú betegeink kuratív kezelése nagy dózisú citotoxikus kezeléssel történik, melynek kiegészítése az egyes molekuláris eltérésekre célzott szerekkel a relabáló-refrakter betegek aránya csökkentésének reményében történik. Idős elesett betegeink korábbi terápiás lehetőségei csekély hatékonyságú, illetve nem tolerálható mellékhatásokkal rendelkező citosztatikumokra korlátozódtak: egyes új ágensek – így a hipometiláló szerek – már jelenleg is jobb eredményeket mutatnak fel. A jelen összefoglaló az aktuálisan elfogadott terápiás irányelvek mellett a legfontosabb új fejlesztéseket mutatja be, melyek remélhetően a közeljövőben már kezelési lehetőségeinket gazdagítják. Magy Onkol 61:29–35, 2017

Kulcsszavak: akut mieloid leukémia, kezelés, új terápiás ágensek

A molekuláris genetika robbanásszerű fejlődése a malignus myeloid neopláziák heterogenitásának hátterében számos visszatérő genetikai eltérést tárt fel. E mutációk felfedezése, majd ezt követően széleskörű prognosztikai vizsgálata fontos előrelépést jelentett az akut myeloid leukémia (AML) klinikai heterogenitásának megértésében. Jelen közleményünkben összefoglaljuk a  de novo és szekunder AML kialakulásának hátterét, illetve a betegség progressziójához és a relapszushoz vezető tényezőket. AML-ben bizonyos gének eltéréseinek vizsgálata a mindennapi diagnosztika fontos részévé vált. Segítségükkel a betegek individuális rizikóbesorolása válik lehetővé, továbbá e mutációk terápiás célpontokat is jelenthetnek. Magy Onkol 61:21–28, 2017

Kulcsszavak: akut myeloid leukémia, genetikai háttér, klonális heterogenitás