A lap az onkológia gyakorlatával és elméletével foglalkozó eredeti, magyar nyelvű dolgozatokat közöl, melyek lehetnek felkért referátumok, szakmai ajánlások, eredeti közlemények, illetve ún. klinikopatológiai esetbemutatások. A benyújtott kéziratokat a szerkesztőbizottság szakértők bevonásával lektorálja. Hazai onkológiai tárgyú konferenciák kivonatainak közlésére is mód van, a szerkesztőbizottsággal történt előzetes egyeztetés alapján.

Az ALK gén transzlokációja a harmadik leggyakoribb, terápiás szempontból hasznosítható genetikai eltérés a tüdő adenokarcinómáiban, és manapság már első- és másodvonalú terápiákban több inhibitor áll rendelkezésre. Ezen okoknál fogva nagy jelentősége van az ALK-pozitív tüdőrák molekuláris diagnosztikájának, amit több módszer racionális kombinációjával lehet végezni. A nemzetközi ajánlások megegyeznek abban, hogy a citológiai minták kivételével más típusú formalinfixált, paraffinos anyagok esetében az ALK-pozitív esetek szűrése a protein kimutatásának validált immunhisztokémiai módszerével történik. Az ALK proteinre pozitív esetekben a géntranszlokáció jelenlétét fluoreszcens in situ hibridizációval (FISH) célszerű megerősíteni. Citológiai minták esetében az ALK gén transzlokációját elsődlegesen FISH-módszerrel kell végezni. A kérdéses eredményű esetekben a genetikai eltérés tisztázására újgenerációs szekvenálást vagy RNS-alapú PCR-technikákat lehet alkalmazni. Az ALK-inhibitorok klinikai alkalmazása során gyakran alakul ki rezisztencia, aminek leggyakoribb oka az ALK gén amplifikációja és/vagy mutációi. Ezek molekuláris diagnosztikájának alapja a recidív daganatszövet vagy a vérben keringő nukleinsav kell, hogy legyen. Magy Onkol 61:301–311, 2017

Kulcsszavak: ALK-génhiba, tüdőrák, diagnosztika, terápia

A modern kori palliatív-hospice ellátás több mint 50 éve nyert teret Európában. Cicely Saunders kezdeti empirikus munkássága óta a palliatív medicina egyre több országban nyeri el méltó helyét a tényeken alapuló orvoslás rendszerében. A fejlődés azonban, mint sok más medicinális területen, ebben sem egyenletes, nagy különbségek mutatkoznak a világ országai között. Az Európai Unión belül is jelentős fejlődési és fejlettségi különbségek találhatók a nyugat- és kelet-európai országok között. E különbségek érintik a szakmai szemléletet, a törvényhozói mechanizmusokat és a társadalmi elfogadottságot. A magyar palliatív-hospice ellátás jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt 15 évben. A további fejlődéshez átgondolt stratégiai lépések és az ellátórendszer bővítése szükséges. A palliatív ellátás integrálása a standard onkológiai ellátásba nemzetközi elvárás, mely szakmai irányelvek formájában is megjelenik. Az integrált palliatív ellátás európai modelljének kidolgozásában Magyarország is szerepet vállalt, melynek pécsi modelljét részletesen tárgyaljuk dolgozatunkban. Magy Onkol 61:292–299, 2017

Kulcsszavak: palliatív-hospice ellátás; integrált, korai palliatív ellátás; multidiszciplináris teamek; életminőség; kommunikáció

Az onkopszichológiai rehabilitáció jelenségköre egyre szélesebb spektrumot ölel fel, és nehezen választható el az aktív gyógyító terápiáktól. Az egyre sikeresebb és hosszú távú túlélést ígérő onkológiai kezelésekhez kapcsolódó testi-lelki mellékhatások és az ezek által kialakuló életminőségbeli változások és újszerű pszichoszociális következmények az onkopszichológiai rehabilitáció új kihívásait hozzák magukkal, és a rehabilitáció módszertana folyamatos megújulásának képességét kívánják meg. A diagnózis, a betegség egyes stádiumai, a különböző orvosi kezelések, valamint a betegek sajátosságai más és más pszichológiai intervenciók alkalmazását teszik szükségessé. Az onkopszichológiai terápiás paletta szinte végtelen lehetőséget kínál. Cikkünkben a klinikai gyakorlatban rendszerint alkalmazott metódusokra, a pszichoszociális edukációra, a műtéti felkészítésre, a csoportrehabilitációs módszerekre és a szexuális rehabilitáció jelentőségére hívjuk fel a figyelmet. Magy Onkol 61:284–291, 2017

Kulcsszavak: rehabilitáció, onkológia, pszichológia, onkopszichológia, prehabilitáció

A magyar lakosság egészségügyi mutatói közül a daganatos betegségek legfontosabb jelzőszámai nem javultak az ezredforduló óta. Az onkopszichológiai ellátás során pácienseinknél a lehető legjobb életminőség elérése a cél. Körükben a pszichés zavarok előfordulási gyakorisága jelentős, ehhez kisszámú ellátó személyzet társul: így a veszélyeztetettek kiemelése, vagyis a szisztematikus szűrés bevezetése lenne a megoldás. Magyarországon jelenleg nincs egységes, minden onkológiai ellátó intézményre kiterjedő szűrési módszer. A distresszhőmérő és problémalista magyar standardjának meghatározása bevezető lépése egy komplex programnak, melynek célja általános onkopszichológiai szűrés kialakítása. Egy ilyen átfogó program emelheti a hazai onkológiai betegellátás színvonalát, és végső soron betegeink életminőségét, életkilátásait is. Magy Onkol 61:276–283, 2017

Kulcsszavak: pszichoonkológia, distressz, szűrés, problémalista, distresszhőmérő

A malignus betegségeket gyakran kíséri a hemosztázis zavara, amely többnyire mélyvénás trombózisban (MVT), pulmonális embóliában (PE), együttes megnevezéssel vénás tromboembóliában (VTE) nyilvánul meg, nem kis mértékben hozzájárulva a hatékonyabb megelőzés ellenére sem csökkenő betegszámhoz. A szerző a jelen munkában a VTE korszerű diagnózisának és kezelésének fontosabb általános és onkológiai szempontjait tekinti át, támaszkodva saját korábbi, az epidemiológiai adatokat és a profilaxis kérdését tárgyaló közleményeire. Magy Onkol 61:267–274, 2017

Kulcsszavak: vénás tromboembólia, diagnózis, terápia, onkológia

A kemoterápia következtében kialakuló csontvelő-szuppresszió egyik legveszélyesebb szövődménye a lázas neutropénia. Az érintett betegek ellátása multidiszciplináris feladat. A kemoterápia mellett a megfelelően adott G-CSF-terápiát primer és szekunder profilaxisként alkalmazva a lázas neutropéniás események nagy része kivédhető. Minden kemoterápiás ciklus előtt értékelni kell a lázas neutropénia rizikóját, figyelembe véve a kemoterápiás kombinációt és a betegspecifikus paramétereket egyaránt. Lázas neutropénia esetén az időben elkezdett megfelelő antibiotikus és G-CSF-terápia elengedhetetlen a kezelés sikere szempontjából. Akkor érhet el a kezelő onkológus megfelelő sikert a betegnél a terápiával, ha megfelelő időben megfelelő szupportációs kezelésben is részesíti a beteget. Magy Onkol 61:261–266, 2017

Kulcsszavak: lázas neutropénia, szolid tumor, empirikus antibiotikum-terápia, granulocita kolóniastimuláló faktor

Mind a daganatos betegségnek, mind az onkológiai kezelésnek gyakori, rettegett velejárója a hányinger, ill. a hányás, mely jelentősen rontja az életminőséget, hospitalizációt és felesleges vizsgálatokat eredményezhet. A szerző – rendhagyó módon – együtt tárgyalja a kemo- és sugárterápiához társuló, valamint a betegség előrehaladott stádiumában jelentkező ezen panaszokat, egységes szemléletet kívánva adni a probléma kezeléséhez. A patofiziológiai alapok áttekintése kapcsán bemutatja a hányinger-hányás különböző típusait, gyakorlati szempontokat szem előtt tartó differenciáldiagnosztikáját, majd részletesen bemutatja a különböző hányáscsillapító gyógyszercsoportokat. Kiemeli az elmúlt néhány év vizsgálati eredményei alapján az olanzapin meglepően jó hatékonyságát mind a kemoterápiához társuló akut, mind a késői típusú hányinger-hányás megelőzésében, ill. kezelésében. Bár nem törekszik a MASCC és ESMO által 2016-ban kibocsátott új antiemetikus vezérelv teljes körű ismertetésére, ennek összefoglaló ajánlása az egyéb eredetű hányinger-hányás csillapítással együtt bemutatásra kerül. Magy Onkol 61:247–257, 2017

Kulcsszavak: daganat, palliatív ellátás, hányinger, hányás, antiemetikumok

Az orvostudomány fejlődése a legtöbb terápiás területen észlelhető, minél rosszabbak a terápiás eredmények, annál inkább. Különösen igaz ez olyan területeken, amely betegségek gyógyítása komoly társadalmi erőforrásokat igényel, mint az onkológia, diabetológia, központi idegrendszeri betegségek. A fájdalom nem betegség, hanem tünet. A fájdalom az emberi szenvedés egyik legfontosabb tényezője, és mint ilyen kiemelt figyelmet érdemel. A fájdalomcsillapításban az utóbbi években inkább új kiszerelésű, és nem új hatásmódú készítmények jelentek meg. A ziconitid, amit 2004-ben fogadott be az FDA, talán a legutolsó új hatásmechanizmusú készítmény. Az új ismeretek és technikák a fájdalomcsillapítás területén is megjelentek. Manapság fájdalomcsillapítással kapcsolatban genetikai/epigenetikai célpontokról, RNS terápiákról, feszültségfüggő kalciumcsatornákról, új fájdalomreceptorokról (TRPV1, TRPV4, NMDA-, Nav-receptorok) beszélünk, ami azt vetíti előre, hogy a gyógyszeres fájdalomterápia gyakorlata a közeljövőben alapvetően megváltozik. Ezekről az új lehetőségekről ad áttekintést a jelen közlemény. Magy Onkol 61:238–245, 2017

Kulcsszavak: fájdalomcsillapítás, genetikai/epigenetikai célpontok, RNS-terápia, fájdalomreceptorok

A daganatos betegek túlnyomó többsége betegségének lefolyása során alultáplálttá válik. A malnutríció minden típusú onkológiai kezelés eredményét rontja. Hatására emelkedik a toxicitás, meghosszabbodik a kórházban eltöltött idő, romlanak a gyógyulási, túlélési esélyek és a betegek életminősége is. A tápláltsági állapot tehát az onkológiai kezelés kimenetelét minden téren befolyásolja. Ennek ellenére a táplálásterápiát változatos, de mindenképpen elégtelen mértékben alkalmazzák az aktív onkológiai kezelések, valamint a rehabilitáció, szupportáció során, ezzel veszélyeztetve a betegek életkilátásait, életminőségét, a nagy emberi erőforrást igénylő és akár sokmilliós költségű kezelések eredményességét. Mindeközben a táplálásterápia végzését Magyarországon jogszabály írja elő, friss, 2017-ben kiadott európai irányelv is rendelkezésre áll, a táplálásterápia költséghatékonyságát pedig egészség-gazdaságtani vizsgálatok támasztják alá. Áttekintő cikkünkben a táplálásterápia alapvető kérdéseit tárgyaljuk, úgymint a tápláltsági állapot szűrése és állapotfelmérés, táplálási terv, a táplálási munkacsoport szerepe, táplálásterápia orális, enterális és parenterális táplálás formájában, gyógyszerek és speciális tápanyagok, a betegek tápláltsági állapotának követése. Magy Onkol 61:229–237, 2017

Kulcsszavak: rosszindulatú daganat, táplálásterápia, malnutríció, kahexia, szarkopénia