A gyermekkori fizikai és szexuális traumák kérdése népegészségügyi probléma. A halmozott gyermekkori traumatizáció következményei az egyén egész életútját végigkísérik, meghatározóak az idegfejlődés, a szociális, az érzelmi és a kognitív funkciók működésében is, és további egészségkockázati magatartásformák kialakulásához, illetve korai halálhoz vezethetnek. Az egészségügyben megforduló betegek 22–44%-a szenvedett el gyerekkori traumát. A daganatos betegeknél ennek előfordulási gyakorisága nagyobb. A traumatizált onkológiai betegekre jellemző, hogy az észlelhető panaszok ellenére is halogatják a vizsgálatokat, előfordul, hogy a kezelést is visszautasítják. A nemzetközi szakirodalom ajánlása szerint a gyerekkori szexuális bántalmazásra irányuló kérdéseknek be kell kerülniük a rutin betegvizsgálatba, azonban szűrésük kifejezett kihívást jelent az egészségügyi ellátórendszernek, főként a téma érzékenysége miatt. A tanulmányom konkrét esetbemutatások kapcsán igyekszik feltárni a betegellátásban előforduló traumatizált páciensek gyakori problémáit az onkológiai ellátásban azért, hogy ez a kifejezetten veszélyeztetett betegcsoport közelebb kerülhessen a segítséghez, és főként a mélyebb megértéshez. Magy Onkol 62:129–132, 2018

Kulcsszavak: szexuális abúzus, rák, pszichoonkológia, compliance

Ma már szükséges, hogy egyes géneket célzottan meg tudjunk változtatni – ebben segítenek a genomszerkesztési technikák. Ezekben vagy egy génszakaszt mozgatunk vagy távolítunk el, vagy pedig célzott mutációt viszünk be a sejtbe. Írásunkban a CRISPR-Cas⁹ genomszerkesztő rendszert részletesen is bemutatjuk. A módszer alapja egy olyan mechanizmus, amelyet baktériumok használnak visszatérő vírusfertőzések kivédésére. Megfelelő módosításoknak hála, ma eukarióta sejtekben célzottan is tudjuk alkalmazni. A módszer három fő lépésből áll: az első a rendszer tervezése és felépítése, a második a transzfekció, vagyis a létrehozott konstrukció bejuttatása a célsejtekbe, és végül az elért hatást funkcionális tesztekkel kell igazolni. A módszer megbízhatósága lehetővé teszi, hogy onkológiai kutatásokban onkogéneket, tumorszuppresszor géneket, transzlokációkat, valamint további molekuláris eltéréseket részletesen is megvizsgáljunk. A jelenleg elérhető CRISPR-Cas⁹ protokollok in vitro és in vivo alkalmazást is lehetővé tesznek. Mindezek alapján a CRISPR-Cas⁹ a jövő onkológiai kutatásainak egyik alapmódszere lehet. Magy Onkol 62:119–127, 2018

Kulcsszavak: mutáció, génbevitel, génvesztés, genomszerkesztés, transzfekció, in vitro modellek

A tüdő neuroendokrin tumorai az összes tüdőtumor 20%-át alkotják. Nagyon heterogén a megjelenésük és a viselkedésük egyaránt. Szövettanilag négy csoportba oszthatók, a jól differenciált és alacsony malignitású típusos karcinoid, a rosszul differenciált és rosszabb prognózisú atípusos karcinoid, a magas malignitású kissejtes neuroendokrin karcinóma és a nagysejtes neuroendokrin karcinóma. Ezek közül a leggyakoribb, 15% a kissejtes tüdődaganat, 3% a nagysejtes neuroendokrin daganat előfordulása, míg 2% a tüdőeredetű karcinoidok megjelenése. A karcinoidok kezelése és prognózisa nagyon különbözik a magas malignitású kissejtes és nagysejtes neuroendokrin karcinóma kezelésétől és hosszú távú prognózisától. A közlemény a tüdő neuroendokrin daganatainak jellemzőit foglalja össze. Magy Onkol 62:113–118, 2018

Kulcsszavak: neuroendokrin daganat, tüdőkarcinoid, kissejtes karcinóma, nagysejtes karcinóma

Az immunkémiai módszerekkel történő fehérje- és peptidmeghatározások az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb laboratóriumi diagnosztikai fejlesztései közé tartoznak. Ma már jóval a nmol/L-es mérési tartomány alatti koncentrációkat is rutinszerűen tudjuk vizsgálni fejlett immunkémiai módszerekkel (pl. immunfluorimetria, elektrokemilumineszcencia) vagy elválasztástechnikai módszerekkel (pl. nagy nyomású folyadékkromatográfia). E technikák tették lehetővé azt, hogy a klinikai laboratóriumok reprodukálható módon és megfelelő leletátfordulási idővel tudnak ma tumormarkereket analizálni. Ezek a tumormarker-vizsgálatok inherens részeivé váltak a daganatok kivizsgálásának elsősorban a kezelés monitorizálásában, és jelentős segítséget nyújtanak a klinikusi döntéshozatalban. Ebben a közleményben a tüdőben előforduló neuroendokrin tumorok (NET) kivizsgálásában alkalmazható tumormarkerek felhasználhatóságát ismertetjük. A NET-ek kivizsgálásában alkalmazható analízisek a ritkán végzett tesztek közé tartoznak, így fontosnak tartottuk azt, hogy néhány gyakorlati szempontot is megismertessünk. A NET-ek vizsgálatában is érvényesül a tumormarkerekre általánosan érvényes szabály: a vizsgálatok kombinálásával a szenzitivitás és gyakran a specificitás is javítható, és ezen információk a diagnózis felállításában, de leginkább a kezelés monitorizálásában és a prognózis megítélésében lehetnek segítségünkre. Magy Onkol 62:108–112, 2018

Kulcsszavak: kissejtes tüdőrák, karcinoid, tumormarkerek

Az elmúlt néhány évtizedben a diagnosztizált gasztroenteropankreatikus neuroendokrin daganatok száma világszerte növekedett. A jelen közlemény célja, hogy a számos rendelkezésre álló irányelv áttekintésével és tömör összefoglalásával bemutassa a rendelkezésünkre álló terápiás lehetőségeket. A neuroendokrin daganatok végleges gyógyítása napjainkban csak idejében elvégzett sebészi (beleértve az endoszkópos intervenciókat is) beavatkozással lehetséges. Ezeknek a daganatoknak közel felét előrehaladott stádiumban diagnosztizáljuk, ezért a szisztémás gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelések jelentősége kiemelt. A sebészi, gyógyszeres, intervenciós radiológiai és izotópterápiás megközelítések összehangolásához szoros multidiszciplináris együttműködésre van szükség. Az egyes kezelésmódokat úgy kell összehangolni, hogy azok a leghatékonyabban szolgálják a hormonális egyensúly visszaállítását és a daganatnövekedés gátlását. Magy Onkol 62:99–106, 2018

Kulcsszavak: neuroendokrin tumor, terápiás irányelvek, szomatosztatinanalógok, peptidreceptor-radioterápia

A diffúz neuroendokrin (NE) rendszerből kiinduló daganatok leggyakrabban a gasztroenteropankreatikus (GEP) rendszerben és a tüdőben alakulnak ki, emelkedő incidenciát és széles spektrumú megjelenést mutatnak. A különböző terápiás lehetőségek megkívánják a pontos diagnózist, klasszifikációt és a prognosztikai besorolást, melyek meghatározása a patológiai diagnosztika számára nagy kihívást jelent. Mindezek alapja a WHO-klasszifikáció, a különböző lokalizációjú daganatok TNM-klasszifikációja és a klinikopatológiai karakterizáció. Az összefoglaló áttekintést nyújt a NE daganatok általános jellemzőiről, különös tekintettel a gasztroenteropankreatikus daganatok klinikopatológiai tulajdonságaira és a kezelést meghatározó korrekt patológiai diagnózis követelményeire. Magy Onkol 62:90–97, 2018

Kulcsszavak: gasztroenteropankreatikus daganatok, neuroendokrin tumor, neuroendokrin karcinóma, klasszifikáció, grade

A tüdő neuroendokrin tumorainak heterogén csoportja megegyezés szerint négy fő típusba sorolható: típusos karcinoid (TC), atípusos karcinoid (AC), nagysejtes neuroendokrin karcinóma (LCNEC), valamint kissejtes karcinóma (SCLC). A besorolás alapja a sebészi reszekciós minták elemzése, mely az alapvető morfológiai jegyeken túl figyelembe veszi a 2 mm²-nyi területen számolt osztódásokat, a nekrózis jelenlétét vagy hiányát. Prognózis szerint a típusos karcinoid alacsony, az atípusos karcinoid intermedier, a kissejtes karcinóma és a nagysejtes neuroendokrin karcinóma magas grádusú, kifejezetten rossz prognózisú daganatok. A morfológiai diagnózist pontosítja a neuroendokrin immunhisztokémiai markerek használata. A szövettani diagnózis alapján a klinikai prognózis nem minden esetben egyértelmű. A Ki-67 meghatározása közelebb vihet a valós biológiai viselkedéshez. A diagnózis felállításához ma is az esetek több mint 2/3-ában kis minta (core-biopszia, bronhoszkópos biopszia, citológiai kenet) áll rendelkezésre. A reszekciós preparátumokra kidolgozott diagnosztikus algoritmusok csak korlátozottan alkalmazhatók ezekre a mintákra. Nem egy esetben a szövettani technikák széles tárházát kell alkalmazni a minta feldolgozása során, és még így is csak közelítő eredmény születik. A klinikus számára a mintákból nyerhető lehetséges információ ismerete segíthet a diagnosztikus és terápiás terv felállításában. Magy Onkol 62:83–89, 2018

Kulcsszavak: neuroendokrin tumorok, tüdő, core-biopszia, bronhoszkópia, citológia

A neuroendokrin daganatok incidenciája az elmúlt években meredeken emelkedik. A tipikusan lassú növekedést mutató és jóindulatú tumorok mellett az agresszív biológiai viselkedésű neuroendokrin karcinómák prevalenciája is nő. A korábban karcinoidként ismert tumorok heterogén entitások, a lokalizációjuk alapján megkülönböztetjük a tüdő és a gasztrointesztinum neuroendokrin daganatait. A daganatok etiológiája a korszerű genetikai/genomikai kutatások után is nagyrészt ismeretlen. A jelen összefoglaló célja áttekinteni azokat a genetikai eltéréseket, amelyek az utóbbi évek komplex, akár teljes genomos vizsgálatai révén kerültek felismerésre. A tüdő és gasztrointesztinális eredet elkülönülése a genetikai háttér alapján is szembetűnő. Ennek következtében biológiai viselkedésük, prognózisuk és terápiás lehetőségeik jelentősen eltérhetnek egymástól. Magy Onkol 62:77–82, 2018

Kulcsszavak: tüdő, gasztrointesztinum, neuroendokrin daganat, genetika