Bevezetés
Jelenleg hat különböző hatásmechanizmussal bíró gyógyszercsoport áll rendelkezésre a myeloma multiplex (MM) kezelésére: alkilálószerek, szteroidok, immunmodulánsok (IMiD-ek), proteaszómagátlók (PI-k), hisztondeacetiláz-gátlók (DACI-k) és monoklonális antitestek (mAb-k). Az elmúlt 5 évben számos új gyógyszert törzskönyveztek, mint pl. a pomalidomidot (3. generációs IMiD), a karfilzomibot, az ixazomibot (2. generációs PI-k), a panobinostatot (DACI) és két monoklonális antitestet, az elotuzumabot és a daratumumabot. Az új gyógyszerek megváltoztatták a myeloma multiplex kezelési stratégiáját, ami az átlagos túlélés jelentős javulását eredményezte, mely manapság 6–10 évre tehető. A közlemény öt esetismertetésen keresztül mutatja be a myeloma kezelési lehetőségeit első vonalban és relapszus esetén. Az egyes esetek főbb jellemzőit az 1. táblázat foglalja össze.

Az alkoholos májbetegség a máj tartósan, nagy mennyiségben fogyasztott alkohol hatására létrejövő károsodása. A betegség legsúlyosabb formája az ún. májzsugor (cirrózis), ami májelégtelenségen, nemritkán vérzéses szövődményen keresztül halálhoz is vezethet.

Cikkünkben bemutatjuk a hazánkban gyakori, de sok esetben nem diag­nosztizált és kezeletlen Fontaine I. és II. stádiumú alsó végtagi perifériás verőérbetegség (PAD) korszerű konzervatív kezelésének új nemzetközi és magyar ajánlásait. A kezelés fontos része a szekunder prevenció. A do­hányzás elhagyása és a kísérő betegségek gyógyszeres kezelése mellett I. osztályú ajánlás A szintű evidencia alapján trombocitaaggregáció-gátló és sztatin adása ebben a betegcsoportban. A fentieken kívül az igazoltan PAD alarmírozó tüneteként jelentkező diszbáziás panaszokat gyógyszeresen enyhítő szer a cilostazol. Alkalmazási javaslata egybehangzóan I. osztályú ajánlás A szintű evidencia alapján a hazai és a nemzetközi irányelvekben.

BEVEZETÉS
Az elmúlt években a CLL kezelésében olyan új típusú szerek jelentek meg, melyek igen hatékonyak és kevésbé toxikusak, mint a hagyományos kemoimmunoterápia. A bővülő terápiás lehetőségek mellett felmerült a kérdés, hogy pontosan mely betegeknél és milyen sorrendben alkalmazzuk az új szereket, illetve a hagyományos immunkemoterápiát.

A népszerű parti drog az agyhoz kötődve kognitív változásokat okoz.

A köszvény autoinflammatórikus betegség, kialakulásában az NLRP3 inflammaszóma és az interleukin-1 kiemelt szerepet játszik. A diagnosztiká­ban legfontosabb a mononátrium-urát kristály kimutatása, de érzékenyebb képalkotókkal a kristálylerakódás és a tofuszképződés is vizualizálható. A gyógyszeres kezelésre – a rohamoldásra és a fenntartó kezelésre – vo­natkozóan 2016-ban két új ajánlás is megjelent. A lényeg a húgysavszint célértékére való törekvés. A húgysavszintcsökkentés középpontjában ma is a xantin-oxidáz-gátlók (allopurinol, febuxostat) állnak. Nem szabad elfelej­tenünk az életmódi, diétás megfontolásokat sem, s tekintettel kell lennünk a vaszkuláris és metabolikus társbetegségekre.

A humán papillómavírus által okozott szájgaratdaganatok incidenciája meredeken emelkedik. Jellemzőjük a rendkívül jó terápiás, ezen belül is sugárérzékenység, amit számos, de főként retrospektív vizsgálat eredménye is igazol. Az alábbi áttekintésben a témával kapcsolatos jelentősebb közlemények eredményeinek megismertetésével, valamint a radioszenzitivitás (sugár)biológiai okainak föltárásával, illetve a sebészi, kemo- és biológiai terápiás módszerek szerepének vizsgálatával magyarázatot kaphatunk e típusú daganatok eltérő viselkedésére. Tekintettel az érintett betegek általában véve fiatalabb korára, jobb általános állapotára és a daganatok sugárérzékenységére – különösképpen a terápiás szövődmények mérséklése miatt –, az eddigi terápiás irányelvekben szereplő dózisok és kezelési módszerek fölülbírálása javasolt, amelyekkel kapcsolatban jelenleg számos randomizált vizsgálat folyik. Magy Onkol 62:145–152, 2018

Kulcsszavak: szájgarat, humán papillómavírus, radioterápia, dóziscsökkentés

A tudatos emberek kevesebb fájdalmat éreznek, a pszichológiai jóllét csökkenti a szívbetegség kockázatát, életcél kitűzése esetén kisebb az agyvérzés esélye.

Komoly betegségben szenvedő vagy abból felépülő betegeknek azt szokták tanácsolni, hogy kíméljék magukat, tartózkodjanak a nagyobb fizikai megter­heléstől. Kutatások sora bizonyítja azonban, hogy rákbetegek számára a jól tervezett, az adott körülményekhez igazított testmozgásnak számtalan jó­tékony hatása van, javítja a fizikai erőnlétet és a pszichés állapotot egyaránt.

Korszerű diagnosztikai eszközökkel a lakosság nagy részében ki lehet mu­tatni kisebb-nagyobb göböket a pajzsmirigyben. Ezek egy részében idővel daganatos elváltozás alakulhat ki. Ma a hagyományos vizsgálómódszerek­kel bizonyos, malignitásra gyanús jeleket megtalálhat a kezelőorvos, ám a diagnózis sokszor bizonytalan. Ilyenkor segíthetnek az elmúlt évtized ge­netikai kutatásai, amelyek a pajzsmirigydaganatokra hajlamosító faktorok nagy részét azonosították. E háttértudás segítette hozzá a kutatókat több géndiagnosztikai pajzsmirigypanel kidolgozásához. Ma már több amerikai teszt elérhető a páciensek számára, és 2017-ben megjelent az első európai génpanel is hazánkban. A tesztek pontosíthatják a citológiai eredményeket.