Egy új vizsgálat szerint előrehaladott vesebetegségben a klórtalidon eredményesen csökkenti a terápia-rezisztens vérnyomást.

A cikk bemutatja a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (HFrEF) standard terápiájára vonatkozó adatokat a krónikus vesebetegség különböző stádiumaiban levő betegek esetében, majd az újabb kezelési lehetőségeket veszi szemügyre. Csak a HFrEF kórjóslatának javítása cél­jából alkalmazott készítményekre koncentrál. A tünetek kontrollálására alkalmazott kiegészítő szereket – főleg a kacs- és a tiazidszerű vízhajtókat, valamint a digitalis-készítményeket – nem tárgyalja.

A cikk új adatokat közöl a veseátültetést követő szteroidmentes vagy csök­kentett szteroidtartalmú immunszuppresszió lehetőségeiről, az élődonoros vesetranszplantációk donorait fenyegető perioperatív és hosszú távú koc­kázatok megítéléséről, valamint a dialízis szövődményeinek minimalizálá­sát segítő eszközökről és módszerekről.

Az albuminúria/proteinúria tubulointersticiális károsodást okoz a vesében, így nefronvesztéshez vezet. Ezért a proteinúriát a vese „anginájának”, és mint ilyent, mindenképpen kezelendő elváltozásnak tartjuk. Kiemelt fon­tosságú a krónikus vesebetegség szempontjából nagy kockázatú betegek fehérje-/albuminvizelésének szűrése és erélyes kezelése. A kezelésben alap­vető a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátlása: az ezeken a táma­dáspontokon ható szerek csökkentik a proteinúriát, kombinációs kezelés esetén ez a hatásuk additív lehet. Nagy áttörést jelentett a diabéteszes vesebetegek kezelésében az SGLT2-gátlók és a GLP1-receptor-agonista liraglutid vesevédő és albuminúriát csökkentő hatásának kihasználása.

Bizonyítékon alapuló válasz

Normotenziós, 1-es típusú diabéteszben (T1DM) szenvedő betegeknél az ACE-gátlók lassítják a mikroalbuminúria makroalbuminúriává súlyosbodását (C szintű ajánlás, betegorientált kimeneteleket elemző RCT-k metaanalízise alap­ján). Az ACE-gátlók és az ARB-k normotenziós, 2-es típusú diabéteszben (T2DM) szenvedő betegeknél lassítják a mikroalbuminúria makroalbuminúriába tör­ténő progresszióját (C szintű ajánlás, kis RCT-kből származó betegségorien­tált bizonyítékok alapján). Az ACE-gátlók és az ARB-k nem gyakorolnak kiszá­mítható hatást a szérum kreatininszintjére. Eddig nem születtek ajánlások normotenziós, nem diabéteszes betegek mikroalbuminúriájára vonatkozóan.

A belgyógyászat egy nagy területé­nek 20 éves fejlődését sokféleképpen össze lehet foglalni. Jelentős elméleti nefrológiai tudományos eredmények születtek ebben az időszakban, és a klinikai kutatás fejlődése is szembeszökő. A gyógyszeres kezelés radikális meg­újulásával a vesebetegek életkilátásai és életminősége is sokat javult. Az elmúlt két évtized alatt a magyarországi dialí­ziskezelés magas színvonalúvá vált és a transzplantációs gyakorlat előtt is új lehetőségek nyíltak. Ezek alapján a szer­zők úgy döntöttek, hogy a következő főbb szempontok alapján mutatják be a nefrológia hazai alakulását:
• A hazai nefrológiai tudomány fejlő­dése
• A hazai klinikai nefrológia fejlődése
• A hazai dialíziskezelés fejlődése
• A hazai transzplantáció fejlődése

Igazolt tény, hogy 2-es típusú diabéteszben az ACE-gátlóval vagy ARB-vel megvalósított antihipertenzív kezelés előnyös hatású a veseszövődmény kórlefolyását tekintve. Az ACE-gátlóval és ARB-vel megvalósított kettős RAS-gátlás előnye és kockázata vita tárgya. Néhány tanulmány a kettős RAS-gátlás előnyét nem tudta igazolni, de a mellékhatások kockázatának növekedését detektálták a monoterápiás gyakorlattal szemben. 

A DPP-IV-gátlók használata terjed, mivel nem hipoglikemizálnak, testsúlysemlegesek, kevés mellékhatásuk van, a metforminnal szinergisták, kényelmesen adagolhatók, elfogadható az áruk. A linagliptin felezési ideje egyedülállóan hosszú, alapvetően enterális a kiválasztása, nagyfokú DPP-IV-szelektivitása. 

A krónikus vesebetegek közel fele diabetes mellitusban szenved. A diabéteszes nefropátia (DNP) a makrovaszkuláris károsodások kifejezett kockázati tényezője. A DNP 1-es típusú diabéteszben általában egy évtizedes betegségtartam után jelentkezik, de 2-es típusú diabéteszben már annak felismerésekor is fennállhat. 

Ez a nefrológiai szimpózium is ráirányítja a figyelmet azokra a fontos tényekre, amiket a nefrológiai szakma évek óta hangsúlyoz: a krónikus vesebetegségek népbetegség jellegére, az akut vesebetegségek súlyosságára, az életet veszélyeztető voltára, a korai diagnózis és a kezelés bonyolultságára.