A bélmikrobióta születéstől együtt fejlődik a gazdaszervezettel, és komplex kölcsönhatásban van vele. Összetétele az élet folyamán változik. Hároméves kortól a két domináns törzs (Firmicutes / Bacteroidetes) arányának emelke­dését tekintették korábban az obesitas markerének. Későbbi vizsgálatok alapján az arány megváltozása helyett a két baktériumtörzsön belül az elhí­zásért felelős egyes nemzetségek túlburjánzását gondolják oki tényezőnek.

Az utóbbi években a mikrobiom kutatása virágzó kutatási területté fejlő­dött. A legkülönbözőbb, eddig kevéssé tisztázott mikrobiom–gazdaszer­vezet kölcsönhatások, úgy tűnik, nagyon fontos szerepet játszanak sokféle betegség kialakulásában. Ez a cikk azt foglalja össze, hogy mit tudunk és mit gyanítunk minderről, és kitér arra is, hogy mikor és hogyan fejti ki hatását a fekális mikrobiomtranszfer.

Az életkor, a fizikai aktivitás, a testtömeg és bizonyos táplálékok fogyasz­tása négy olyan tényező, ami bizonyítottan befolyásolja a kardiovaszkulá­ris betegségek kialakulását. Ugyanerről a négy tényezőről azonban azt is tudjuk, hogy hatást gyakorolnak a bél mikrobiomjára. Lehetséges, hogy ezeknek a kardiovaszkuláris kockázati tényezőknek a hátterében a bél dysbiosisa a tényleges ható tényező? 

Az ízek megfelelő érzékelése magától értetődő minden egészséges ember számára. Ugyanakkor számos olyan állapota létezik az emberi szervezetnek, amelyben az ízérzékelő rendszerben is változások lépnek fel. Az ízérzékelés zavarával a táplálkozás minősége romlik, mennyisége csökken, az egyén elveszíti az étkezésből adódó örömérzetét, komolyan károsodhat az élet minősége. Ezek a panaszok a páciensek egyre szélesebb körét érintik, ezért fontos az ízérzékeléssel foglalkoznunk. Közleményünk érinti az ízérzékelés anatómiáját, élettanát, majd az ízérzékelés megváltozását, zavarait mutat­juk be többféle aspektusból.

Az immunrendszer fő feladata a szervezetbe kerülő idegen fehérjék, antigé­nek, fertőző ágensek elleni harc, de a szervezeten belül kialakuló daganatos folyamatok elleni küzdelemben is fontos szerepe van. Az immunrendszer reagál a környezeti fizikai (hő, ultraibolya sugárzás, radioaktivitás) és kémiai ágensekre (dohányzás, környezetszennyezés, gyógyszerek) is. Ezek az ágen­sek stimulálhatják a működést (túlérzékenységi reakciók, autoimmunitás), vagy gátolhatják azt (fokozott hajlam a rákra vagy fertőzésekre). Ezekkel a jelenségekkel foglalkozik az immuntoxikológia.

A munka jól foglalja össze a béltraktusban helyet foglaló különböző bélbaktériumok szerepét. Ma egyesek „ökoszisztémát” emlegetnek, mások hangsúlyozzák, hogy jelentőségét tekintve szervezetünk „szuperorganizmusának” is tarthatjuk. A legnagyobb tömegű szervünknek is tekinthetjük, hiszen össztömege a bélrendszerben 1-2 kg. A bélflóra és az emberi szervezet közötti kölcsönhatást mutualizmusnak tartjuk, ami azt jelenti, hogy nem pusztán együtt létezésről, hanem olyan kapcsolatról van szó, ahol mindegyik egyed aktivitása pozitívan hat a másikra. 

Az alkoholos hepatitisz súlyossága, prognózisa nagymértékben meghatározza a kezelést, ezért a prognosztikai skálák kulcsfontosságúak. A súlyos alkoholos hepatitisz halálozási kockázata nagyon nagy, a kezelési lehetőségek nem kielégítőek.