Az amerikai addiktológusok többsége alkalmasnak találja a pszichedelikus szerek használatát bizonyos szerhasználati zavarok és pszichiátriai betegségek kezelésére.

Ha most azt várja bárki is, hogy rendőrként konkrét tanácsokkal tudok szol­gálni azzal kapcsolatosan, hogy egy orvos, pedagógus vagy szülő honnan veszi észre, hogy a gyermeke vagy bármilyen hozzátartozója droggfüggő, csalódni fog. Nincsenek konkrétumok. Éppen ezért a Budapesti Rendőr-főkapitányság egy teljesen és merőben más, új drogprevenciós előadás­sorozatot készített.

A fázis III ADAPT-2 vizsgálat szerint a naltrexon-bupropion kombináció mérsékelten bár, de hatásos a metamfetamin-függőség kezelésében.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a pszichedelikus szerek segítségével, amilyen az MDMA is, az összetört elme megjavítható, írja a New Scientist.

A „kemény” és a „puha” drogok nem egyformán ártalmasak, de a legpuhább drog is kikezdheti a testi és lelki egészséget, utat nyithat a veszélyesebbek felé. A tartós, rendszeres drogfogyasztás – különösen a serdülőké – odafigyelést, felvilágosítást, családi, iskolai és orvosi erőfeszítést igénylő probléma.

A Case Western Reserve University orvosi karának kutatói elsőként mutatták ki a világon, hogy a széles körben használt, hallucinogén hatású ecstasy (kémiai nevén 3,4-metilén-dioxi-metamfetamin, MDMA) késlelteti a magzati és csecsemőkori fejlődést. 

A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy a pszichoaktív szerek rendszerint „oszteoaktívak” is. Mind a stimuláns típusú drogok, mind a depresszáns típusúak csökkentik a csonttömeget és rontják a csontminőséget tartós, rendszeres használat során.

Főbb tézisek: Az ecstasy fogyasztása világszerte egyre nagyobb méreteket ölt. Az ecstasy tabletták főként 3,4-metilén-dioxi-metamfetamint (MDMA-t), illetve más hangulatfokozókat tartalmaznak, de alkalmilag előfordulhatnak bennük egyéb, erősen toxikus, „sötét” szerek (designer drugs), amelyek megnehezíthetik a mérgezés megítélését, illetve a klinikai vizsgálatok eredményeinek értelmezését.5 A hangulatfokozók aktivizáló, illetve pszichotogén hatása elmarad a stimulánsokétól, illetve a hallucinogénekétől. Pszichoaktív hatásuk elsősorban az általuk kiváltott szerotonin-felszabadulásnak tulajdonítható. Az ecstasy-fogyasztással összefüggő, az életet veszélyeztető sürgősségi állapotok a kardiális és cerebrovaszkuláris szövődményekkel járó hipertenzív krízis, a rhabdomyolysishez és ezáltal veseelégtelenséghez vezető hipertermia, illetve a túlzott folyadékfogyasztás esetén kialakuló hyponatraemia és következményes agy-oedema. Az ecstasy-intoxikáció jelei a mydriasis, a logorrhoea, a trismus, a vérnyomás-emelkedés és a tachycardia. A szövődmények kizárásáig szoros megfigyelés alatt kell tartani a beteget. Ha a drogteszt pozitív, akkor a megerősítő vizsgálatot is el kell végezni. Az ecstasy-intoxikáció kezelése elsődlegesen a szorongás és az agitáltság benzodiazepinekkel történő csillapításából, a vérnyomás csökkentéséből és a folyadékforgalom helyreállításából áll. Az „ecstasy” (3,4-metilén-dioxi-metamfetamin, MDMA) az egyik legelterjedtebb drog a techno világában. Az alábbiakban az MDMA farmakológiáját és toxikológiáját, valamint az MDMA és egyéb, „ecstasy” néven forgalmazott készítmények okozta intoxikáció kezelését tárgyaljuk. Az MDMA története Az MDMA-t 1912-ben a Merck cég állította elő. Az 1970-es és ’80-as években Kaliforniában a készítményt legálisan alkalmazták pszichoterápiás ülések keretében. Svájcban 1988 és 1993 között ugyancsak MDMA-val végeztek úgynevezett pszicholitikus kezeléseket. 1985-ben az MDMA-t az amerikai kábítószertörvény I-es számú függelékében kábítószernek minősítették, ezáltal a szer fogyasztását megtiltották, illetve szigorúan szabályozták orvosi felhasználását és a vele kapcsolatos kutatásokat. Az 1980-as években az illegálisan előállított MDMA a „rave” hullámán hihetetlen mértékben terjedt, és ecstasy néven kedvelt szabadidő- és partidroggá vált előbb Nagy-Britanniában, majd szerte Európában.