Két újfajta génterápiás megközelítést is eredményesen alkalmaztak a leggyakoribb monogénes betegségek gyógyításában:  a CRISPR-Cas9 génszerkesztést és a poszttranszkripciós csendesítést.

Nagy fába vágta fejszéjét a londoni olimpia idején a brit kormány, ami­kor David Cameron akkori miniszterelnök bejelentette, hogy „The 100,000 Genomes Project” néven óriási, úttörő vállalkozásba kezdenek. A program során százezer genom szekvenálásával példa nélküli adatbázist hoznak létre, mivel a genetikai adatokhoz a betegek állapotát és teljes kórtörté­netét is hozzárendelik, így minden eddiginél teljesebb kép alkotható első­sorban a daganatos, valamint a ritka betegségekről. Nézzük, hogy áll most ez a gigászi projekt, és hogyan lehetett kivitelezni, megtervezni azt – mert a program indításakor sem a megfelelő hardverkapacitás, sem a szükséges technológia nem állt rendelkezésre, de még a megfelelő szakembergárda nagy részét is ki kellett képezni!

Francis Harry Compton Crick 1916. június 8-án született a közép-angliai Northamptonban, Harry Crick és Anne Elizabeth Wilkins fiaként. Apjára, akinek Francis születésekor cipőgyára volt, nehéz idők következtek az 1929. évi nagy gazdasági világválság után, ezért az egész család a fővárosba, Lon­donba költözött. Az apa a gazdasági krízis ideje alatt a két fiát Mill Hillbe, egy magánintézménybe küldte tanulni.

A közvéleménybe mélyen beivódott az a hiedelem, hogy az antioxidánsok segítenek a daganatok legyőzésében is. A legújabb klinikai tapasztalatok szerint azonban ezek– különösen daganatos betegségekben-  többet árthatnak, mint használnak.

Egy metaanalízis, amelyben 72 vizsgálat adatait elemezték, arra jutott, hogy bár a C-vitaminnak konzisztens, de kis mértékű hatása van a nátha tartamára, a nátha incidenciáját nem befolyásolja, kivéve azokban a személyekben, akik rövid, extrém fizikai stressznek vannak kitéve.