Az acetazolamid egy ígéretes farmakon a szívelégtelenség kezelésére, amelynek különösen akut dekompenzáció során lehet additív szerepe a kacsdiuretikumok alkalmazásával, mivel tovább fokozza a diuretikus hatást anélkül, hogy jelentősen megemelné a szimpatikus aktivitást vagy a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát. Mindez igaz a már diuretikumrezisztenciával rendelkező betegekre is. Ezáltal ígéretes terá­piává válhat abban a legnagyobb mortalitású betegcsoportban, amelynél a kacsdiuretikum-monoterápiával teljes dekongeszciót nem tudunk elérni.

A vízhajtókat a hypervolaemia és a magasvérnyomás-betegség kezelésére, valamint a kardiális dekompenzáció tüneteinek enyhítésére használjuk. 

Az ízek megfelelő érzékelése magától értetődő minden egészséges ember számára. Ugyanakkor számos olyan állapota létezik az emberi szervezetnek, amelyben az ízérzékelő rendszerben is változások lépnek fel. Az ízérzékelés zavarával a táplálkozás minősége romlik, mennyisége csökken, az egyén elveszíti az étkezésből adódó örömérzetét, komolyan károsodhat az élet minősége. Ezek a panaszok a páciensek egyre szélesebb körét érintik, ezért fontos az ízérzékeléssel foglalkoznunk. Közleményünk érinti az ízérzékelés anatómiáját, élettanát, majd az ízérzékelés megváltozását, zavarait mutat­juk be többféle aspektusból.

A Neurology online folyóiratban május 23-án számoltak be a szerzők egy vizsgálatról, melynek során egy új típusú egyensúlyzavart, a rekurrens spontán vertigót (RSV) azonosították.

Az immunrendszer fő feladata a szervezetbe kerülő idegen fehérjék, antigé­nek, fertőző ágensek elleni harc, de a szervezeten belül kialakuló daganatos folyamatok elleni küzdelemben is fontos szerepe van. Az immunrendszer reagál a környezeti fizikai (hő, ultraibolya sugárzás, radioaktivitás) és kémiai ágensekre (dohányzás, környezetszennyezés, gyógyszerek) is. Ezek az ágen­sek stimulálhatják a működést (túlérzékenységi reakciók, autoimmunitás), vagy gátolhatják azt (fokozott hajlam a rákra vagy fertőzésekre). Ezekkel a jelenségekkel foglalkozik az immuntoxikológia.

A COPD – hasonlóan a kardiovaszkuláris betegségekhez – tömegeket érintő betegség. Jelentős átfedés észlelhető: sok COPD-s betegnél szívbetegség is igazolható, és az együttes előfordulás gyakoribb, mint amit a két beteg­ségcsoport prevalenciája alapján várnánk. Ennek oka az, hogy egymást elősegítő faktorok működnek. Érdemes tehát COPD-s betegeken szívbe­tegséget keresni és szívbetegeken elvégezni a COPD-t kimutató teszteket. A kezelésben is figyelemmel kell lenni a társbetegségre.

A megfelelő kezeléshez ismernünk kell, hogy a terhesség hogyan befolyásolja a migrénes rohamot és viszont, a terhesség alatt milyen farmakokinetikai változások mennek végbe az anya szervezetében, ezek hogyan befolyásolják a különböző gyógyszerek hatékonyságát, valamint milyen gyakorisággal várhatunk az adott készítménytől magzatkárosító hatást és ezek a hatások milyen típusúak.

Az isémiás stroke a harmadik leggyakoribb halálok az USA-ban, egyben a kórházi felvételek gyakori oka. A stroke-ot követő szubakut periódus a trombolitikus kezelésének mellőzéséről szóló döntéstől a stroke időpontjától számított 2 hét elteltéig tart. Gyakran a családorvosok is részt vesznek az isémiás stroke szubakut ellátásában. A későbbi stroke szekunder prevenciójaként trombocitagátló kezelést kell kezdeni az isémiás stroke utáni 24 órában, hacsak nem áll fenn ellenjavallat. Többnyire sztatinkezelésre is szükség van. Kezelni kell a cukorbetegséget, és meg kell ismertetni a betegekkel azokat az életmódbeli változtatásokat, melyek alkalmasak a stroke-kockázat csökkentésére. A kórházi ellátást követő rehabilitációs kezelés javítja a kimenetelt.