Nyirokcsomó-negatív, hormonreceptor-pozitív, HER2-negatív emlőrákban endokrin utókezelés szükséges, de az adjuváns kemoterápia szükségessége egyes esetekben nem egyértelmű. A kezelési döntéseket a daganat kliniko­patológiai jellemzői alapján és a nemzetközi ajánlások alapján hozzuk meg, de a kemoterápiával a betegek jelentős hányadát túlkezeljük. A 21 génre kiterjedő expressziós analízis segítségével igen pontosan meghatározható a betegeknek az a csoportja, ahol az adjuváns kemoterápia elhagyható.

A lokálisan előrehaladott és áttétes emlőrák kezelésében elsődleges szerepe az endokrin terápiának van, amennyiben a tumor ösztrogénreceptort (ER) expresszál. Ma már széles körben kerül alkalmazásra a hormonterápia egyik fontos képviselője, a fulvesztrant, mely terápiás indikációját a posztmenopauzális inoperábilis, vagy metasztatikus ER-t expresszáló és a HER2-negatív emlőrákok képezik. A fulvesztrant egy intramuszkulárisan adagolható ösztrogénreceptor-antagonista, melynek nagy előnye, hogy nem idéz elő ösztrogén agonista hatásokat. Fulvesztranttal végzett nemzetközi klinikai vizsgálatokban egyrészről a szer hatásosságát vizsgálták, másrészről a terápia optimális dózisának meghatározására törekedtek.

Egy prospektív vizsgálat eredménye szerint a hormonhiány tüneteit mutató nőkben jelentősen alacsonyabb az emlőrák incidenciája a várhatónál, ha tesztoszteron implantátummal kezelik őket aromátáz inhibítorral (AI) kombinálva vagy anélkül.

A ginekomasztia a férfiak mirigyes emlőszövetének jóindulatú proliferációja. A nem fiziológiás ginekomasztiát krónikus betegség (pl. májcirrózis, hipogonadizmus, veseelégtelenség), gyógyszer, táplálékkiegészítő vagy illegális szer, esetleg daganat okozhatja. Kezelése a beteg kívánságának figyelembevételével mielőbb történjen.

A csontritkulás az esetek 20–30%-ában másodlagos. A szekunder oszteoporózis gyakran gyorsan alakul ki és ismétlődő csonttöréseket okoz, ezért fontos a korai felismerés, a profilaxis és az oki kezelés, vagy legalább a csont ásványianyag-sűrűségét növelő – és ezzel a töréskockázatot csökkentő – terápia. A leggyakoribb okok: gyógyszerek, endokrinológiai, emésztőrendszeri, illetve vérképzőszervi betegségek. A cikk a glükokortikoidok indukálta oszteoporózist, az emlőrák és a prosztatarák antihormonális kezelése által kiváltott csontritkulást és a másodlagos hiperparatireózishoz vezető D-vitamin-hiányt tárgyalja részleteiben.

Az emlőkarcinómák kezelése céljából kifejlesztett számos új hatóanyag megváltoztatta a terápiát. A daganatsejtek receptorstátusának függvényében különféle terápiás szerek állnak rendelkezésre.