A máj-cirrhosis akut dekompenzációja miatt hospitalizált betegek ellátása során az első 24 óra különösen fontos időszak. A korai hatékony beavat­kozás javítja a túlélést, valamint csökkenti a kórházi ápolási időt. A korai időszakban a hepatológus konzílium nem feltétlenül hozzáférhető, így a betegeket elsőként ellátó orvos számára fontos, hogy egy olyan „ellátási csomag” álljon rendelkezésre, melynek alkalmazásával már a korai időszak­ban biztosítható a hatékony, bizonyítékokon alapuló kezelés. A szerzők egy olyan „ellátási csomag”-ot állítottak össze, mely a máj-cirrhosis AD miatt felvételre kerülő összes beteg ellátása esetén alkalmazható.

Az infektív endocarditis a korszerű antibakteriális kezelés és az időben végzett szívsebészeti beavatkozások ellenére napjainkban is jelentős ha­lálozással járó megbetegedés. Az endocarditisek megelőzése ezért kitün­tetett jelentőségű. Az endocarditis antimikrobás profilaxisára vonatkozó nemzetközi ajánlások sokat egyszerűsödtek az elmúlt évek során.

Jelen cikk aktualitását az Amerikai Infektológiai Társaság és az Európai Mikrobiológiai és Infektológiai Tár­saság új irányelvei adják, melyek az elmúlt időszakban összegyűlt tanulmá­nyok alapján frissítették a Clostridioides difficile okozta colitis (CDI) kezelését. A cikkben röviden összefoglaljuk a betegség általános ismérveit, diagnosz­tikáját, részletesen bemutatjuk a kezelést, annak hazai adaptációját és néhány, ígéretes új terápiáról is említést teszünk.

Különböző okok és patológiai folyamatok vezethetnek vastagbélnyálkahár­tya-gyulladáshoz, a colitisek kialakulásához. A klinikai tünetek (székelési zavarok, gyakran hasmenés, véres széklet, alhasi görcsös jellegű fájdal­mak, tenesmus) egyértelműen a vastagbélre terelik a gyanút, ugyanak­kor a kolonoszkópos lelet a perdöntő, ahol a makroszkópos kép mellett a szövettani vizsgálat, valamint a bakteriológiai és székletvírus-vizsgálatok segítenek a diagnózis megfogalmazásában.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az agyhártyagyulladást okozó Neisseria meningitidis fertőzés profilaxisára szolgáló MenQuadfi oltóanyagot.

Jelen közlemény az Egészségügyi Közlöny 2020. március 4-i számában megjelent, eredetileg 29 oldalas Irányelv rövidített változata. Összeállításában 18 hazai vezető infektológus és mikrobiológus vett részt, és 7 szakmai kollégium véleményezte. 

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Akut és nem akut gerincvelő-sérülések eseteiben nem alkalmazhatunk napi antibiotikumprofilaxist (A szintű ajánlás, véletlen besorolásos, kontrollcso­portos vizsgálatok metaanalízise alapján). Ily módon nem csökkenthető a tünetekkel kísért húgyúti fertőzések incidenciája, és valamelyest nő a re­zisztens kórokozók előfordulási aránya. Gyakran visszatérő, a mindennapi életet jelentősen befolyásoló húgyúti infekciókban előnyös lehet a profila­xis orális ciklikus antibiotikumsémák hetenkénti alkalmazásával (C szintű ajánlás, történeti kontrollokat alkalmazó kis kohorszvizsgálat alapján).

A Deutsche Gesellschaft für Gastroenterologie, Verdauungs- und Stoff­wechselkrankheiten (DGVS) gasztrointesztinális vérzéssel foglalkozó új S2K irányelve a vérzés gyanújától az optimális endoszkópos kezelésen át a vérzés kiújulásának megelőzéséig ajánlásokat ad a tennivalókkal kapcso­latban. Nagy figyelmet fordítottak az ajánlások klinikai megvalósíthatósá­gára és egyszerűségére, megkönnyítendő az orvosok számára a döntést és a betegek gondozását a klinikai lefolyás alatt.

A nem komplikált hólyaghurut nagyon gyakori betegség. A sporadikus és visszatérő hólyaghurut helytelen kezelése számos veszélyt hordoz ma­gában. A túlzott antibiotikumfelhasználás veszélyei miatt rendkívül fon­tos a kezelés szabályainak betartása, a fluorokinolonok és egyéb széles spektrumú antibiotikumok használatának visszaszorítása, a visszatérő hó­lyaghurutra hajlamosító tényezők elkerülése és a nem antibiotikum alapú profilaxis használata. A diagnózis felállításában újabban nagy segítséget jelenthet az objektív és költséghatékony hólyaghurut kérdőív. Kezelésre nem reagáló vagy atípusos tünetek esetén indokolt a vizelet vizsgálata, képalkotó és eszközös vizsgálatok elvégzése.

Ahányszor antimikrobiális szerekhez nyúlunk, rezisztens baktériumpo­pulációk keletkezését vagy felszaporodását kockáztatjuk. A kezelésekkel célba vett baktériumok rezisztenciájának alakulása már régóta a figyelem középpontjában áll. Az MRSA és az ESBL példáján megtanulhattuk, hogy figyelmünknek ki kell terjednie minden olyan baktériumra, amely ki van téve az antimikrobiális szerek hatásának. Ezért nagy szükség van olyan orvosi és állatorvosi stratégiák kifejlesztésére, amelyekkel a bakteriális rezisztencia kordában tartható.