A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont.
Az Egyesült Államokban a lassan már nemzeti krízissé váló opioid abúzus miatt egyre több figyelem irányul a nem farmakológiai fájdalomcsillapítás különböző módszerei felé.
HR-pozitív emlőrákban az aromatáz-gátlók (AI-k) bevezetése előtt az 5 évig adott tamoxifen volt az adjuváns kezelés standardja, de később kiderült, hogy a „kiterjesztett” endokrin kezelés jelentősen tovább csökkentette a kiújulások kockázatát, ezért az ASCO 2014-es megfontolandónak tartja a 10 éves adjuváns endokrin kezelést is, de azt még nem tudjuk, hogy kinél kell kiterjesztett endokrin kezelést alkalmazni.
A hormonreceptor-pozitív (HR+), előrehaladott emlőrákos nők számára fontos kezelési lehetőség az endokrin terápia, de sok tumor vagy kezdettől rezisztens, vagy rezisztenssé válik ezekre a terápiákra. Tovább nehezíthetik e betegek kezelését a rossz prognózissal járó zsigeri áttétek.
Az alábbiakban a nem szteroid aromatáz-gátlókkal már kezelt, hormonérzékeny, HER2 negatív, előrehaladott emlőrák kezelésének ma ismert további lehetőségeit foglaljuk össze.
Posztmenopauzális, ösztrogén-receptor pozitív emlőrákban a hormonkezelés alatt álló, túlsúlyos, vagy obes nőkben a nem szteroid gyulladásgátlók szedése szignifikánsan növelte a betegségmentes túlélés idejét.
Ez a ritka, aluldiagnosztizált, progresszív tüdőbetegség két formában jelentkezhet. Jellemző rá a normálistól eltérő simaizomsejtek rendellenes proliferációja a bronchiolusokban, alveoláris septumokban, a perivaszkuláris térben, nyirokutakban és nyirokcsomókban, ami a kislégutak obstrukciójához, pulmonális cisztaképződéshez, a tüdőszövet pusztulásához vezet. A ma még megállíthatatlan kórfolyamat tüdőtranszplantáció javallatát képezheti.
Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle V. évf.1. szám
OTSZ Online
2003-01-01
Melyek a postmenopausában lévő nők szűrésének irányelvei? A mammographia megfelel-e a célnak? Ki részesüljön kemoprofilaxisban? Ezekre és más fontos kérdésekre keres választ összefoglalónk.
A postmenopausában lévő nők emlőrákjának felismerési, kezelési és követési stratégiája gyors változáson megy keresztül: a korai felismerés eredményeként javul a kórjóslat, az emlőrák túlélőinek változókori tüneteire hormonpótló kezelés indokolt, és elérhetővé váltak a rák megelőzésére alkalmas gyógyszerek is. Egy tanulmány szerint az egyik ilyen gyógyszer, a tamoxifen 50%-kal mérsékli az invazív emlőrák kockázatát.1 Atípusos hyperplasia és lobularis carcinoma in situ esetén a relatív kockázat csökkenése még kifejezettebb. Egy másik szelektív ösztrogénreceptor-modulátor (SERM), a raloxifen hasonló mértékben enyhíti az emlőrák veszélyét azoknál, akik osteoporosis kezelése céljából szedik a szert. Az emlőrák kockázatának megítélése és a gyógyszeres megelőzésről szóló tanácsadás egyre inkább az emlőrákszűrés és az egészségvédelem alapvető elemévé válik.
A postmenopausában lévő nők szűrése
A megfelelő szűrés 25–30%-kal csökkenti az 50–75 éves nők emlőrák miatti halálozását.2 Az American Cancer Society a nők számára 20 éves kortól havonta javasolja az emlő önvizsgálatát, 20–39 éves korban pedig 3 évenként klinikai emlővizsgálat ajánlott.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.