A szexuális úton terjedő fertőzések mind gyakoriságuk, mind az egyéni életminőségre és a reproduktív kapacitásra gyakorolt káros hatásaik miatt napjainkban is kiemelt figyelmet érdemelnének. Az utóbbi két évtized­ben számos, sajnálatos módon többnyire negatív fejlemény következett be e betegségcsoport területén, ami további súlyos problémákat vetíthet előre. Ezek közül a leginkább aggasztó, hogy a gonorrhoea kórokozója, a Gonococcus multirezisztens szuperbaktériumként nemrégiben az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) magas prioritású listájára került mint az egyik olyan kórokozó, melynek kezelése hamarosan lehetetlenné válhat.

A koronavírus-fertőzés szövődményei:
Alkoholizmus, dohányzás, szerhasználat
„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” - Weöres Sándor

A krónikus szívelégtelenség miatt kórházi felvételre szoruló betegek számára egyénre szabott táplálkozási támogatás szükséges, amely a jelek szerint csökkentheti a nem kívánt kardiovascularis események előfordulását a szokványos kórházi élelmezéshez képest.

Apajzsmiriggyel kapcsolatos patoló­giás eltérések sorában előkelő he­lyet foglal el a göbök ellátásának kérdése. Minden országban a lakosság 6–8%-ának pajzsmirigyében lehet tapintható göböt észlelni, de ha korszerű ultrahangkészü­lékkel vizsgáljuk az embereket, akkor ez a szám akár 50%-ra is felmehet. Az alap­kérdés mindig az, hogy az adott göb malignus-e, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy ilyen mennyiségű ember részletes vizsgá­lata nem megoldható, ezért valamilyen al­goritmus alapján kell szelektálni. Egy göb esetében a diagnosztika aranystandardja a vékonytű-aspirációs citológia. Igen ám, de ennyi göböt nem lehet megbiopsziázni. Az anamnézis és a fizikális vizsgálat alapján nem lehet nagy biztonsággal megmonda­ni, hogy melyik göb gyanús malignitásra. Ezért a göb felismerése és a biopszia közé kell egy olyan szűrővizsgálat, amely nagy valószínűséggel előrejelzi, hogy melyik göb esetében áll fenn a malignitás alapos gyanúja, azaz melyikből érdemes mintát venni citológiai vizsgálatra.

A cikk összefoglalja két összefonódó éberségfüggő mozgás-rendellenes­ség, a nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás zavar tüneteit, kórlefolyását, a komorbiditásukra, diagnosztikájukra, patofiziológiájukra, kezelésükre vonatkozó ismereteket és gyakorlatot. A két, egymást átfedő szindróma résztüneteinek megértésében az utóbbi 15 évben előrehaladás tapasztalható. Mind a háziorvosok, mind a neurológusok és belgyógyászok képzettségét növelni kell a gyakori, jelentős szenvedéssel járó, még nem kel­lőképpen diagnosztizált tünetegyüttes egyre szélesebb körű ismertetésével. Bár a megfelelő diagnózis csak alváslaboratóriumban állítható fel, a gyanúnak a háziorvosban is fel kell merülnie ahhoz, hogy javuljon a felismerési arány.

Az alábbi felmérés szerint az Egyesült Államok orvosainak legalább fele boldognak vallja magát, és 40%-nál többüknek megfelelő az önbizalma, míg korábban arról olvashattunk, hogy e szakma képviselői követik el a legtöbb öngyilkosságot.

A Medscape által végzett közvéleménykutatás eredménye szerint a műtőben (OR) dolgozó orvosoknak és nővéreknek jelentősen eltérő a véleménye arról, hogy mikor kellene abbahagyni a munkát.

Egy felmérés szerint az amerikai orvosnők jövedelme átlagosan 20%-kal  alacsonyabb, mint férfi kollegáiké.

A testünkön viselhető megfelelő minőségű bioszenzorok hasznos segédeszközei lehetnek a gyógyításnak.

Az USA-ban az orvosok 42%-a kiégésről panaszkodik, némelyek depressziósok.