A kollagenózis a szisztémás autoimmun betegségek és a vasculitisek régeb­bi gyűjtőneve. A közlemény röviden összefoglalja a szisztémás autoimmun betegségekben szenvedő páciensek gondozása során a döntéshozatalt se­gítő klasszifikációs, aktivitási, remissziós kritériumokat, a szervi károsodás megítélésére szolgáló indexeket és a kezelési javaslatokat. Részletesebben tárgyalja az elmúlt évben a klasszifikációs kritériumokban, kezelési javas­latokban történt változásokat.

A szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek kezelése nem­zetközi ajánlások mentén történik. Az elmúlt 1,5 évben törzskönyvezték a voclosporint lupus nephritisben, valamint az anifrolumabot a betegség aktív formájában. Az aktív betegség kezelésére bevezetett első célzott te­rápiával, a belimumabbal több mint 10 éves tapasztalat gyűlt össze, illetve lupus nephritisben is törzskönyvi indikációt szerzett.

Bár a klinikusoknak több lehetőség is van a lupus nephritis gyógyszeres kezelésére, jelenleg egyikkel, illetve kombinációjukkal sem érhető el jelentős eredmény.

A cikk új adatokat közöl a veseátültetést követő szteroidmentes vagy csök­kentett szteroidtartalmú immunszuppresszió lehetőségeiről, az élődonoros vesetranszplantációk donorait fenyegető perioperatív és hosszú távú koc­kázatok megítéléséről, valamint a dialízis szövődményeinek minimalizálá­sát segítő eszközökről és módszerekről.

Az évekig tartó antihipertenzív/diuretikus hidrochlorothiazid terápia valóban emeli a nem melanoma természetű bőrrákok kockázatát.

A szervátültetést követően hosszú távon az átültetett szervvel összefüggő szövődmény, kísérő betegség, valamint az immungátlással kapcsolatos mel­lékhatás egyaránt kialakulhat.^1–3 Főleg a kardiovaszkuláris és a metabolikus megbetegedéseknek, valamint a daganatoknak van jelentős prognosztikai szerepük. A hosszú távú gondozásban központi szerepet tulajdonítunk a szűrővizsgálatoknak, a következményes betegségek korai felismerésének.

Az m-TOR-gátlás mellékhatásaként a szájüregi nyálkahártya gyulladásos elváltozása, a sztomatitisz gyakran jelentkezik, amely befolyásolhatja a betegek terápiás együttműködését. A kemoterápiás mukozitisztől eltérő nyálkahártyatünetek ismerete, a beteg felkészítése, vezetése, az orális prevenció, a kialakult mellékhatások kezelése a daganatellenes terápia szerves része kell hogy legyen.

Az eddigi több ezer cikkből álló szakirodalom részletes elemzésével a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy az etanercept methotrexat kombináció a leghatásosabb az egyéb kezelésekkel dacoló psoriasisban, de a kezelést folyamatosan monitorozni kell a mellékhatások csökkentése céljából.

Az atópiás dermatitis kezelése összetett feladat, melynek fő alappillérei: a bőrbarriert helyreállító hidratáló kezelés, lokális szteroidok, calcineurin-inhibitorok, antihisztaminok, balneo-fototerápia és pszichoterápia. Emellett kiemelkedő jelentőségűek a különböző betegedukációs programok is.