A gyulladásos folyamatoknak döntő szerepük van az atherosclerosis kiala­kulásában. Jelen cikk a szubklinikus gyulladás jelentőségével és a gyulladá­sos markerek kockázatbesorolást támogató szerepével foglalkozik, valamint bemutatja a gyulladáscsökkentő kezelésben rejlő lehetőségeket a nagy kockázatú szívbetegek kardiovaszkuláris eseményeinek visszaszorításában.

A COLCOT vizsgálatban a köszvényben és pericarditisben évtizedek óta használt colchicin infartus utáni CV prevenciós alkalmazásával próbálkoztak.

Bár a szívburok betegségeinek diagnosztikája és kezelése nem tartozik a kardiológia leglátványosabban fejlődő területei közé, a European Society of Cardiology ezzel kapcsolatos legújabb, 2015-ös irányelvei több figyelem­reméltó újdonságot is tartalmaznak a szakmai testület jó tíz évvel korábbi állásfoglalásához képest.

Bevezetés
A köszvényes arthritis a gyulladásos ízületi betegségek közül a leggyakoribb, körülbelül 8,3 millió főt érint az Egyesült Államokban. Az urátkristályok ízületi lerakódása jelentős fájdalmat vált ki, ráadásul a betegség sokféle egyéb betegséggel társulhat, köztük krónikus vesebetegséggel (CKD). A becslések szerint a köszvényes arthritisben szenvedők 47−54%-ánál CKD is fennáll.

Bevezetés
A köszvény az egyik leggyakoribb gyulladásos ízületi betegség az iparilag fejlett országokban. A köszvény jellegzetességének számít urátkristályok felszaporodása, ezért a kezelés alapja a szérum húgysavszintjének csökkentése.

Bevezetés
A köszvény a leggyakoribb gyulladásos ízületi betegség, amely a felnőtt brit lakosság 2,4%-át érinti. Gyakran társul egyéb betegségekkel, így hypertoniával, cukorbetegséggel, metabolikus szindrómával, érbetegségekkel, és sokszor obezitással. A vesebetegségekkel és a vesekövességgel való kapcsolatát régen felismerték, de az ilyen irányú korai vizsgálatok a másodlagos ellátás szintjén végezték, s így azok nem reprezentálhatták a köszvényes populációt, hiszen őket elsősorban az alapellátás szintjén kezelik. A köszvény és a vesebetegségek, illetve vesekövesség összefüggéséről szisztematikus összegzést mindeddig nem közöltek.

BEVEZETÉS
A köszvény rokkantságot okozó betegség, melynek prevalenciája és incidenciája az utóbbi években folyamatosan emelkedett világszerte. Annak ellenére, hogy a betegség kezelésére hatékony módszerek állnak rendelkezésre, a köszvényt gyakran nem ismerik fel, és kezelése is elmarad az optimálistól. A helyzet ismeretében az eULAr (european League Against rheumatism) 2006-ban irányelveket tett közzé a köszvény terápiájára, melynek alapját a szakirodalmi adatok szisztematikus áttekintése és szakértői ajánlások képezték. Az azóta eltelt időben lényegesen bővültek ismereteink a köszvény patofiziológiájáról, és gyors előrelépések történtek a kezelés terén is. 

A szisztémás vaszkulitiszek kezelése nagy kihívás. Főként a generalizált, sú­lyos állapotok azonnali kezelése elengedhetetlen, ettől függ a beteg sorsa, a szervi károsodás és a túlélés. Ilyenkor alapvető az immunszuppresszió. A kezelés függ a betegségtípustól. A kortikoszteroidok csaknem mindig első választást képeznek. 

A szívizom gyulladása életkorra való tekintet nélkül bármikor kialakulhat. Lefolyása változó: a betegség lehet tünetmentes, de esetenként sürgős­ségi és intenzív terápiás ellátást igényel. Az autoimmun, illetve a vírusos eredetű akut és krónikus miokarditisz terápiájára specifikus kezelési mód­szerek állnak rendelkezésre. Ezek alkalmazása előtt azonban el kell végezni a szívizom-biopsziát.

Régóta tudjuk, hogy a colchicin csökkenti a köszvényes rohamokat, de egy újabb közlemény az Annals of the Rheumatic Disease című lapban ismét arra utal, hogy a colchicine-t szedő köszvényes betegekben csökken a kardiovaszkuláris események kockázata.