A nem melanoma típusú bőrrákok két leggyakoribb típusa a bazálsejtes és a cutan laphámsejtes carcinoma. Az esetek többségében a diagnózis felállítása egyszerű és a kezelés egy helyi érzéstelenítésben elvégzett sebészi beavatkozásból áll. 

A genetikai eltérésen alapuló célzott kezelések jelentős túlélési előny nyújtanak a mutációt hordozó betegeknek, ezeket a citotoxikus kemoterápiás kombinációkat megelőzve elsőként kell adni. Az immunellenőrzőpont-gátlók kombinációban és monoterápiában is alkalmazhatóak, de első vonalban csak akkor, ha mutáció nem igazolható. 

Neuroendokrin daganatok (neuroendocrine neoplasia, NEN) szinte minden szervben és testrégióban megjelenhetnek, morfológiailag két viszonylag homogén csoportot alkotnak, melyek közös jellemzője a neuroendokrin markerek (szinaptofizin és kromogranin A) expressziója.

A neoadjuváns szisztémás kezelésekkel végzett legújabb vizsgálatok adatai szerint a teljes patológiai választ mutató HER2+ emlőrákos betegeknél nem feltétlenül szükséges a műtét.

Az amerikai sebészek véleménye jelentősen különbözik a tekintetben, hogy korai emlőrákban szükséges-e a hónalji nyirokcsomó-disszekció. 

BEVEZETÉS
A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) a leggyakoribb nem Hodgkin lymphoma (NHL), mely az összes e csoportba tartozó lymphomás esetek mintegy 30–40%-át teszi ki. Bár a kezelés arany standardját képező R-CHOP (rituximab és ciklofoszfamid, doxorubicin, vincristin és prednizolon) séma mellett a betegek zöménél tartós gyógyulás érhető el, az összes eset 10–15%-ában találkozhatunk primer refrakter betegséggel, míg a betegek egy további 20–30%-ánál relapszus alakul ki. Az R-CHOP kezelésre nem reagáló betegek terápiás kilátásai kedvezőtlenek, bár a betegek egy része középdózisú kemoterápiával és azt követő autológ hematopoetikus transzplantációval meggyógyítható.

A tüdő neuroendokrin tumorainak heterogén csoportja megegyezés szerint négy fő típusba sorolható: típusos karcinoid (TC), atípusos karcinoid (AC), nagysejtes neuroendokrin karcinóma (LCNEC), valamint kissejtes karcinóma (SCLC). A besorolás alapja a sebészi reszekciós minták elemzése, mely az alapvető morfológiai jegyeken túl figyelembe veszi a 2 mm²-nyi területen számolt osztódásokat, a nekrózis jelenlétét vagy hiányát. Prognózis szerint a típusos karcinoid alacsony, az atípusos karcinoid intermedier, a kissejtes karcinóma és a nagysejtes neuroendokrin karcinóma magas grádusú, kifejezetten rossz prognózisú daganatok. A morfológiai diagnózist pontosítja a neuroendokrin immunhisztokémiai markerek használata. A szövettani diagnózis alapján a klinikai prognózis nem minden esetben egyértelmű. A Ki-67 meghatározása közelebb vihet a valós biológiai viselkedéshez. A diagnózis felállításához ma is az esetek több mint 2/3-ában kis minta (core-biopszia, bronhoszkópos biopszia, citológiai kenet) áll rendelkezésre. A reszekciós preparátumokra kidolgozott diagnosztikus algoritmusok csak korlátozottan alkalmazhatók ezekre a mintákra. Nem egy esetben a szövettani technikák széles tárházát kell alkalmazni a minta feldolgozása során, és még így is csak közelítő eredmény születik. A klinikus számára a mintákból nyerhető lehetséges információ ismerete segíthet a diagnosztikus és terápiás terv felállításában. Magy Onkol 62:83–89, 2018

Kulcsszavak: neuroendokrin tumorok, tüdő, core-biopszia, bronhoszkópia, citológia

Az emlő MR vizsgálata után több (esetleg felesleges) biopszia történik.

A nyirokcsomó-nagyobbodás lehetséges okai között szerepelnek malignus folyamatok is a fertőzések, autoimmun betegségek, gyógyszerek és iatrogén tényezők mellett. Érdemes különbséget tenni lokalizált és generalizált el­térések között; előbbiek mögött sokszor a nyirokelvezetés helyi zavarát kell keresnünk, a generalizált limfadenopátia szisztémás betegséget jelez­het. A malignus folyamat kockázati tényezői a 40 év feletti kor, a férfi nem, a kaukázusi rasszhoz tartozás, az érintett nyirokcsomók szupraklavikuláris elhelyezkedése és a szisztémás tünetek. A szupraklavikuláris, popliteális és inguinális régióban a tapintható, az epitrochleáris régióban az 5 mm-nél nagyobb nyirokcsomókat tekintjük kórosnak.

A szexuális fájdalom nem diszfunkció vagy pszichológiai zavar, hanem a testi fájdalomszindrómák közé sorolható állapot. Megfelelő diagnózist és korszerű kezelést követően az esetek többségében helyreáll a szexuális élettel kapcsolatos elégedettség.