Egy új tanulmány meglepő módon arról számolt be, hogy a hipogonadizmusban szenvedő idősebb férfiak tesztoszteronkezelése növeli a csonttörések gyakoriságát.

A gyakori, sürgős vagy éjszakai vizeletürítés idősebb férfiak esetében összefüggésbe hozható a korai halálozás fokozott kockázatával.

Évtizedek óta ismert, hogy a premenopauzális nők korai stádiumú, receptor-pozitív emlőrákjának utókezelésére használt-5 évig tartó tamoxifenadagolás jelentősen csökkenti az emlőrákos halálozást, mivel gátolja (főleg) az ovariumokban termelődött ösztrogének emlőre gyakorolt serkentő hatását. Posztmenopauzális nők hasonló tumoraiban a testben több helyütt terme­lődött androgén típusú hormonokból az ösztrogén hatású hormonokká való átalakulást megakadályozó aromatázgátlók legalább ilyen hatáso­sak. Premenopauzális esetekben a tamoxifen hatását tovább emelhetjük az ovariumműködés egyidejű elnyomásával, hiszen közel „posztmenopauzális” állapotot alakítunk ki. Ilyenkor az aromatázgátlók már hatásosak.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a posztmenopauzális korú nők oszteoporózisának kezelésére szolgáló Eladynos (abaloparatid) készítményt.

A Brit Reumatológiai Társaság (British Society for Rheumatology) munkacsoportja kidolgozta az első, bizonyítékokon alapuló iránymutatást myositises páciensek kezelésére.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Nem, a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá a 65 évesnél idősebbek alapellátás keretében végzett szűrővizsgálatának létjogosult­ságát a látászavarok előfordulásának mérséklésében. A saját otthonukban élő 65 év felettiek szervezett látásszűrési programokba történő bevonása az utánkövetéses adatok tanúsága szerint nem eredményez szignifikáns változást a látáskárosodás prevalenciájában (A szintű ajánlás: véletlen be­sorolásos kontrollos vizsgálatok [randomized controlled trial, RCT] sziszte­matikus áttekintése alapján).

Az Archives of Osteoporosis c. lapban most megjelent tanulmány szerint az osteoporosis tömeges előfordulása ellenére Európa számos országában nem megfelelő a betegség ellátása, a kezelések csak esetlegesek.

Az osteoporoticus csonttörés kockázatai: a gyenge csontminőség, osteopo­rosis és sarcopenia, komplex mozgászavar. Ezek az esendőség-szindróma fő komponensei. Az esendőség (frailty) önálló kockázata az elesés, amely a fragilitási törés leggyakoribb oka.

Egy új kutatás szerint az SGLT2 gátlók alkalmazása 1 évnél rövidebb alkalmazása nem növeli a csonttörések kockázatát a 66 évesél idősebb betegeknél.

A legfejlettebb egészségüggyel rendelkező országokban az osteoporosis egyre inkább az érdeklődés középpontjába került az elmúlt években. E fokozott figyelem mind a szakmában, mind a társadalomban észlelhető. A világszerte megfigyelhető érdeklődésnek több oka van. A legfontosabb minden bizonnyal az, hogy a civilizált országokban az átlagos élettartam megnőtt, illetve egyre növekvőben van, így a lakosságnak mind nagyobb hányada él abban az életkori csoportban, melyben az osteoporosis leggya­koribb formája egészségi problémát okoz.