A hirsutismus a férfias típusú, férfiakra jellemző testterületeken megjelenő fokozott szőrnövekedés nők esetében. Sokszor rejtve marad, a betegek nem orvoshoz fordulnak, hanem különböző kozmetikai eljárások használatában keresik a megoldást. A hirsutismus súlyosságát a módosított Ferriman– Gallwey-pontrendszer alapján értékelhetjük. Figyelmeztető jele lehet számos androgéntermelő daganatnak. Kezelése háromlépcsős elv szerint működik: mechanikai szőrtelenítés, a petefészek androgéntermelésének gátlása, valamint antiandrogének használata. A kezeléstől kozmetikai és pszichés eredmény is várható.

A policisztás ovarium szindróma (PCOS) a második leggyakoribb, nőket érintő endokrin kórkép. A klasszikus kritériumok mellett megjelenhet diabetes mellitus, obezitás, inzulinrezisztencia. Kései szövődményei közül kiemelendők a kardiovaszkuláris események és a krónikus anovuláció miatt kialakuló meddőség. D-vitamin-hiány számos kórkép hátterében állhat. PCOS-betegek vizsgálata során alacsonyabb D-vitamin-szintek igazolódtak. A D-vitamin-hiányos PCOS-betegek nagy dózisú D-vitamin-pótlása ígéretes terápiás lehetőség.

A primer mellékvesekéreg-elégtelenség okai közül az autoimmun mellék­vesekéreg-gyulladás a leggyakoribb. A következmény a glükokortikoidok, a mineralokortikoidok és a mellékvesében képződő androgének hiánya. Fon­tos, hogy gondoljunk a betegség lehetőségére és felismerjük az életveszélyes Addison-krízist, figyeljünk az azt megelőző enyhe tünetekre is. Ha felmerül a gya­nú, cosyntropin stimulációs teszttel igazolhatjuk a diagnózist. A primer mellékvese­kéreg-elégtelenség kezelése a glükokortikoidok és a mineralokortikoidok pótlását jelenti. Az autoimmun mellékvesekéreg gyulladáshoz sokszor egyéb autoimmun gyulladás is társul.

A ginekomasztia a férfiak mirigyes emlőszövetének jóindulatú proliferációja. A nem fiziológiás ginekomasztiát krónikus betegség (pl. májcirrózis, hipogonadizmus, veseelégtelenség), gyógyszer, táplálékkiegészítő vagy illegális szer, esetleg daganat okozhatja. Kezelése a beteg kívánságának figyelembevételével mielőbb történjen.

A dehidroepiandroszteront (DHEA), annak szulfát formáját (DHEAS) és az androszténdiont (A4) főleg a zona reticularis választja el, melyek − a dihidrotesztoszterontól (DHT) és a tesztoszterontól (T) eltérően − gyenge androgén hatásúak, kisebb kötődési affinitással rendelkeznek az androgénreceptorokhoz. A gyermekkor fiatalabb éveiben kis mennyiségű DHEA és A4 termelődik. Átlagosan 6−8 éves korban nő meg a DHEA-képződésben közvetlenül szerepet játszó 17,20- liáz aktivitás, ezzel egyidejűleg fokozódik az androgének elválasztása (adrenarche), mintegy két évvel megelőzve a hypophysis–gonád tengely aktiválódását (gonadarche). Az adrenális androgének szintjének ezen emelkedése a gyermekek nagy többségénél nem jár külső következményekkel.