Dolgozatunk célja a szervezett népegészségügyi emlőszűrési program 6–10. szűrési körei részvételi mutatóinak meghatározása (2012–2021). Az elemzésben felhasznált adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak. A vizsgált időszak a 2012–2021. évi időszakot tartalmazza. A diagnosztikus és a szűrési célú mammográfiás vizsgálatokat egyaránt elemeztük. A 2012–2019 közötti lefedettség (átszűrtség + átvizsgáltság együtt) a 48,1–51,5%-os sávban változott, ami a 2020–2021-es szűrési ciklusra 31,8%-ra csökkent. Ezen belül az átszűrtség a 30,3–31,2%-os sávból 20,0%-ra csökkent, míg az átvizsgáltság a 17,7–20,7%-os sávból 11,8%-ra csökkent. A szűrési és diagnosztikus célú mammográfiás vizsgálatok száma csökkenő tendenciát mutat. Az emlőrák miatti halálozás érdemi csökkentéséhez az emlőszűrési program részvételi arányainak emelése szükséges.

Az elmúlt hetek, hónapok a korona vírus járvány által okozott korlátozások, életmódbeli változtatásokat, sok otthon töltött időt követeltek, követelnek.

Az emlő MR vizsgálata után több (esetleg felesleges) biopszia történik.

Az utóbbi másfél évtizedben az USA-ban folyamatosan csökkent az emlőrákos halálozás.

Emlőbetegségek diagnosztikájára specializált radiológus és nukleáris medicina szakorvosok a kecskeméti III. Emlőrák Konszenzus Konferencián felfrissítették az emlődaganatokkal kapcsolatos állásfoglalásukat. Javaslatot tesznek ezúton arra, hogy az emlődaganatok szűrése, diagnosztikája és ellátása ezen irányelvek szerint történjen. A jelen szakmai útmutató tartalmazza a legújabb technikai fejlesztéseket, a legfrissebb kutatások eredményeit, beleértve a képalkotó eljárásoknak a terápiában és követésben betöltött szerepét. Részleteztük a hazai fejlesztési javaslatainkat, és érintjük a határterületeket (igazságügyi szakértés, média, szabályozás, finanszírozás) is. Az anyag teljes egyeztetésre került a társszakmákkal. Magyar Onkológia 60:181–193, 2016

Kulcsszavak: mammográfia, emlőultrahang, emlőszűrés, emlő-MRI, biopszia, PET/CT

Holland kutatók bemutattak egy olyan, minden mammográfra felszerelhető lemezt, amellyel standardizálható és csökkenthető a kompresszió, miközben nem romlik a képminőség és kisebb a nyomás okozta fájdalom. 

Az országos kiterjedésű, szervezett emlőszűrési program 2002 januárjában indult el Magyarországon a 45–65 év közötti nők számára 2 éves szűrési intervallummal. A dolgozat célja a szervezett emlőszűrési program 2006/2007. évi részvételi mutatóinak meghatározása, beleértve a szűrési és diagnosztikus célú képalkotó emlőfelvételek gyakoriságának elemzését. Az elemzésben szereplő adatok az OEP finanszírozási adatbázisából származnak, és a 2000–2007 közötti 8 évet ölelik fel. A 45–65 éves nők körében meghatározásra került azok aránya, akik a szervezett szűrést megelőző két évben (2000–2001), illetve a program 3. ciklusában (2006–2007) akár szűrési, akár diagnosztikai célú képalkotó emlővizsgálaton vettek részt. A szűrési célú képalkotó emlőfelvételen részt vettek aránya (átszűrtség) a 2000–2001-es 7,4%-ról a 2006–2007-es szervezett emlőszűrési ciklusban 29,4%-ra emelkedett. A diagnosztikus célú képalkotó emlőfelvételen részt vettek aránya (átvizsgáltság) pedig ugyanezen időszakokban 19,8%-ról (2000–2001) 21,8%-ra (2006–2007) emelkedett. Az országos lefedettség (átszűrtség + átvizsgáltság) ennek megfelelően a szervezett szűrés hatására 26,2%-ról (2000–2001) 49,7%-ra (2006–2007) nőtt a vizsgált kétéves ciklusban a 45–65 év közötti nők esetében. A magyar emlőszűrési program 3. ciklusának (2006–2007) arányai az 1. (2002–2003) és 2. (2004–2005) ciklushoz képest kissé csökkentek; az emlőrák miatti halálozás érdemi csökkentéséhez ennek emelése szükséges. Magyar Onkológia 57:140–146, 2013

Kulcsszavak: emlőrák, emlőszűrés, lakossági szűrés, átszűrtség, Magyarország

Főbb tézisek: A colorectalis carcinoma primer prevenciója az étkezési szokások megváltoztatásából – a zsírbevitel, a kalóriadús étkezések és az alkoholfogyasztás korlátozásából – áll. A jövőben nagyobb szerepet játszhat benne a hormonális és a kemoprevenció acetil-szalicilsavval és nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel. A másodlagos megelőzés bizonyítékokon alapuló standard eljárása az okkult vérzés kimutatására szolgáló székletvizsgálat (a referenciateszt a Haemoccult), amelyet az 50. életévtől évente egyszer el kell végezni. Németországban az 55. életévtől minden biztosított térítésmentesen élhet a magas kolonoszkópia lehetőségével. A virtuális kolonográfia mint korai felismerési módszer alkalmazását bizonyítékok nem alapozzák meg. A familiáris és örökletes colorectalis megbetegedések lényegesen növelik minden családtag veszélyeztetettségét. A fokozott kockázat felderítése a családi anamnézis segítségével egyszerű, és az alapellátásban standard eljárás kell hogy legyen. A korai felismerés stratégiája jelentősen eltér az Orvosok és Betegbiztosítók Szövetségi Bizottsága által megfogalmazott irányelvektől. A stratégiát az egyéni kockázat szerint kell tervezni és megvalósítani. A Szövetségi Bizottság irányelveiben a colorectalis carcinoma korai felismerésére szolgáló eljárások önállóan végezhető és elszámolható vizsgálatokként szerepelnek, és a kolonoszkópiát mint a korai felismerést szolgáló eljárást felvették a betegbiztosítási pénztárak vizsgálati jegyzékébe. A kolonoszkópia elvégzése előtt a biztosítottat a colorectalis carcinoma korai felismeréséről részletes tanácsadásban kell részesíteni. Az irányelvek csak az átlagos kockázatú biztosítottakra érvényesek. Epidemiológia A colorectalis carcinoma (CRC) epidemiológiai szempontból jelentős megbetegedés. Különböző források14 szerint incidenciája 1999-ben 72/100000 férfi, illetve 50/100000 nő volt (Saarland tartomány regisztere). A betegség gyakorisága 1990 és 1998 között tovább nőtt. Németországban évente 4400014 és 5400015 közötti CRC-esettel számolhatunk, és a CRC a második leggyakoribb daganatos halálok. A WHO becslése szerint az ötéves prevalencia alapján Németországban mintegy 160000, Európa-szerte pedig 650000 megbetegedett személlyel kell számolni. Az átlagos kockázatú lakosságon belül a megbetegedés egyértelmű életkortól való függést mutat. Az utóbbi időben a betegség halálozása csökkent, de mind a nők, mind pedig a férfiak esetében továbbra is igen nagy: 20–25%. A halálozási arányt nagymértékben befolyásolja a tumor stádiuma. Az Union International Contre le Cancer beosztása szerinti I. (UICC I) stádiumban a gyógyulás csaknem százszázalékos.