Az IA1 és IB1 stádiumú méhnyakrák esetén tervezett, fertilitásmegtartást biztosító eljárás megválasztásában elsősorban az optimális onkológiai biztonságot hangsúlyozza gyakorlatilag valamennyi protokoll. Az operatőrnek el kell távolítania a méhnyak onkológiai biztonság szempontjából megfelelő hányadát, biztosítva a daganatmentes sebészi szélt. A fertilitásmegtartással foglalkozó irodalom egy része szövettani paraméterekre hivatkozva 2 cm átmérőjű daganatok kezelésére mégis a kitűnő fertilitási eredményekkel kecsegtető konizációt tartja optimálisnak. A fertilitásmegtartás tekintetében a radikális trahelektómia versus egyszerű konizáció kérdésében több, jelenleg is zajló vizsgálatról tudunk, amelyek eredménye talán választ adhat arra, hogy kisebb daganat esetén (2 cm átmérő alatt) elfogadható onkológiai biztonságot jelent-e a konzervatívabb műtéti terápia.

A méhnyakdaganatok műtéti kezelése összetett, a nőgyógyász sebész számára is gyakran fejtörést okozó problémakör. A műtét korábbi névadója, Ernst Wertheim nevéhez fűződik, aki több mint száz évvel ezelőtt végezte az első radikális hasi méheltávolítást, amely azóta számos módosításon ment keresztül. Napjainkban a betegek csaknem 50%-ánál korai stádiumban kerül sor a diagnosztizálásra, amikor a betegség még a méhnyakra lokalizálódik, és az 5 éves túlélés több mint 90%. Ebben a betegcsoportban az elsődleges kezelési mód a sebészi kezelés, amely a petefészkek megőrzése és a sebészeti technika révén a hosszú távú életminőség tekintetében is jó megoldás. Az esetek többségében, ahol a fertilitás megőrzése nem merül fel, a méh radikális eltávolítása és a nyirokcsomók eltávolítása jelenti a műtét alapját. Mindkét beavatkozás tekintetében számos változás történt az elmúlt évtizedekben, ezek részletes bemutatása és a kezelés megtervezésének a leírása a tanulmány fő célja.

A pajzsmirigy alulműködés mindkét nemben hatással van a fertilitásra és a szexuális funkciókra is.

A kismedencei gyulladás a nők felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés, melynek két leggyakoribb kórokozója a Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis. Diagnosztikája a klinikai tünetekre és a kórokozók kimutatására épül. Jelentősége a hosszú távú következmények, a méhen kívüli beágyazódás, a meddőség, a krónikus kismedencei fájdalom kiala­kulásában rejlik. A kezelés kellő időben történő elkezdése a szövődmények arányát csökkenti. A legújabb szakmai irányelvek összefoglalják a hatékony ambuláns és fekvőbeteg kezelés módszereit és a megelőzés jövőbeli irányait.

Az arthritis psoriatica klinikailag heterogén, diverz megjelenési formájú betegség, melyet számos extraartikuláris manifesztáció és komorbiditás jellemez. A betegek kiemelése, a korai diagnosztika és terápia kiemelkedő fontossággal bír a betegek sorsának további alakulására nézve. A keze­lésre alkalmazott gyógyszerek kiválasztását a betegség jellegzetességei, az egyes domének érintettsége és a komorbid állapotok összességében határozzák meg. A szerző ezen témakörök részletes tárgyalása mentén mutatja be a kezelés újdonságait.

A mitochondrialis betegség az egyik leggyakoribb metabolikus betegség, mely öröklődhet a mitochondrium saját DNS molekulája (mtDNS) által vagy a mitochondrium működését meghatározó csaknem 1500 nukleáris gén által. A maternális öröklődést mutató mtDNS betegségben szenve­dők a mitochondrialis helyettesítő terápia segítségével szülhetnek egész­séges gyermekeket. Az eljárás egy továbbfejlesztett in vitro fertilizációs technika, melynek során az mtDNS-beteg anya nukleáris DNS-ét ültetik be egy harmadik fél, a donor enukleált petesejtjébe, melyben egészséges mtDNS-tartalmú mitochondriumok vannak. Így meg lehet előzni az mtDNS betegségek továbbadását.

Egy új meta-analízis szerint a férfiak androgén alopeciájának kezelésére a rendelkezésre álló lehetőségek közül az „off label” dutasterid a leghatékonyabb.

A petefészek leggyakoribb rosszindulatú daganataként számon tartott high grade serosus carcinoma (HGSC) kialakulásának háttere az elmúlt években hisztomolekuláris vizsgálatoknak köszönhetően egyre inkább tisztázódni látszik. A rákmegelőző szövettani és molekuláris jellegzetességek behatóbb megismerése nyomán egyre korábbi stádiumban tudjuk diagnosztizálni az igen agresszív lefolyású betegséget. Pontos molekuláris mechanizmusok megismerésével egyre több lehetőségünk adódik a nőgyógyászati gyakor­lat optimalizálására. A közlemény összefoglalja a HGSC kialakulásának ma elfogadott elméletét, diagnosztikai és terápiás javallatait és a potenciális molekuláris célpontokat.

A pajzsmirigy megbetegedéseiben nem kizárólag a betegek számára lé­teznek használható és az orvos munkáját is segítő alkalmazások, de áll az endokrinológusok, radiológusok rendelkezésére is a munkájukat meg­könnyítő alkalmazás. Cikkünk ezek közül az ingyenesen elérhetőket és jól működőket mutatja be.

A modern világunkat elárasztó kémiai szerek szerepet játszanak abban, hogy évtizedek óta csökken a termékenység, és a jövő generációinak egészségügyi kockázata rohamosan nő.