Több mint 1000 közösségben élő idős felnőtt adatai szerint a tüdőfunkció szignifikáns összefüggést mutatott az idősek 5 éven belüli esendőségével (frailty).

A Yale Egyetem tanulmányának eredményei szerint komoly mortalitási kockázatnövelő tényező a demencia és az esendőség időskori műtétek esetén.

Az inkontinenciát és a fizikai erőnlétet kedvező irányban befolyásoló beavatko­zások pozitív hatással vannak mind a két geriátriai tünetegyüttesre. A cikkben idézett vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a kontinenciamenedzselés önmagában is hatással van az esésekre, és megfordítva, a fizikai edzés mér­sékli az inkontinenciát.

A spanyol Tarragonában végzett  vizsgálat eredményei szerint a teljes értékű tej nagymértékű fogyasztása gyengíti az idős emberek kognitív teljesítményét, és magasabb kardiovaszkuláris kockázattal jár.

A szerző a mindennapos gyakorlat számára igyekszik kibontani és kritikailag értelmezni az ESC-ESH és a Magyar Hypertonia Társaság által kiadott irányelvnek inkább az úgynevezett fitt kezelendőkre fókuszáló, világosnak látszó tömör, leegyszerűsített üzeneteit, ajánlásait az idős, főleg a szervezet előrehaladott öregedéséhez kapcsolódó, idült degeneratív társbetegségek által már sokkal jobban érintett 80–85 évnél idősebb hypertoniás betegek gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezelésére. Ennek során a problémakör képlékenységére, csapdáira, szemléleti vitáira is rávilágító szakirodalmi eredményekből is levon, bemutat következtetéseket.

A levodopa kezelésre nem rendeződő Parkinson-kórban a motoros fluktuációkra nagyjából azonos hatásúak a dopamin agonisták és a dopamin visszavétel gátlók (DRI), de egyes DRI-k hatásosabbak a többinél.

Időskori depresszióban többnyire szükséges a gyógyszeres kezelés, de bevezetése előtt és hatásának kialakulásáig is feltétlenül javasolt az intenzívebb tastmozgás.

Az idős, pitvarfibrilláló betegek antikoagulálása a vérzéses szövődmé­nyek veszélye miatt nem kielégítő mértékű. A SAFIR nagy obszervációs prospektív tanulmány elsőként hasonlította össze idős, nonvalvuláris pitvarfibrillációban szenvedő betegek körében a való élet körülményei között a rivaroxaban- és a K-vitamin-antagonista terápiát. A major vérzé­sek és az intracranialis vérzések biztonságossági végpontjai tekintetében a rivaroxabanterápia jobbnak bizonyult a VKA-kezelésnél, a stroke-preven­ció szempontjából pedig a kétfajta kezelés egyenértékű volt.

A vizsgálatban az idős, esendő betegek számára az apixaban és a rivaroxaban a stroke és a szisztémás embolia szempontjából kisebb kockázatot jelentett, mint a warfarin. Az apixaban a major vérzések kisebb rizikójával társult, mint a dabigatran vagy a rivaroxaban, és a dabigatran kevésbé okozott jelentős vérzéseket, mint a rivaroxaban.

Súlyos COVID-19 betegségben igen sokszor fordul elő thromboemboliás ese­mény. A kórházi felvételkor detektált coagulopathia – emelkedett D-dimer-és fibrinogénszint, megnyúlt protrombinidő, csökkent plazminogénszint, alacsony trombocitaszám – a halálozás egyértelmű prediktora. Nagyon fontos, hogy a kórházi felvételkor thrombosis-kockázat-becslés történ­jen, melynek alapján megfelelő, sokszor a szokásos dózist meghaladó tromboprofilaxis szükséges kis molekulatömegű heparin formájában. A tromboprofilaxist a hazabocsátást követően is ajánlatos folytatni.