Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a primer hiperkoleszterinémia kezelésére szolgáló Nilemdo (bempedoinsav) és Nustendi (bempedoinsav és ezetimib) készítményeket.

Egy 68 éves, elhízott férfi idült beteg­sége miatt jelentkezett kontrollvizs­gálatra. Egyedül a 3 héttel korábban az alsó végtagjain kialakult elszíneződés ag­gasztotta őt. Más bőrterületek nem voltak érintettek, fájdalomról vagy viszketésről nem számolt be a beteg. 

A fluorokinolonok széles körben használt antibiotikumok, azonban az utóbbi években több mellékhatásukra is fény derült, melyek esetenként maradandó károsodást okoztak. Emiatt az amerikai és az európai gyógy­szer-felügyeleti hatóság (FDA, EMA) is az alkalmazásuk korlátozását és másodvonalbeli szerként való használatukat javasolta.

A stabil szívkoszorúér-betegség a szükséglet és kínálat egyensúlyának időleges felborulása, mely összefügghet ischaemiával, korábbi szívizom­infarktussal, illetve katéterezéssel vagy CT-angiográfiával igazolt plakkok jelenlétével. A kezelés részét képezi a kockázati tényezők kezelése, a trombocitagátlás és antianginás gyógyszerek adása. A kardiovaszku­láris rizikó optimalizálása nem képzelhető el életmódbeli változtatások és a kísérő betegségek kezelése nélkül. Minden esetben a sztatinterápia elindítása az első lépés, ha az nem ellenjavallt. A trombocitagátlás alapköve az acetil-szalicilsav, alternatívája a clopidogrel. Az antianginás szereket fokozatosan kell hozzáadni a terápiás sémához, béta-blokkolóval kezdve. Válogatott esetekben eredményes lehet a revaszkularizáció perkután co­ronaria-intervencióval vagy bypass grafttal.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) megfelelő kontrollja gyakran több szer egyidejű adását teszi szükségessé. A klinikai irányelvek többsége a metformint javasolja első monoterápiaként, a második vonalbeli kezelésre vonatkozóan azonban még nem született általános konszenzus. Az újabb terápiás lehetőségek képviselői a dipeptidil-peptidáz-4- (DPP-4) inhibitorok, melyek közül a sitagliptint használják a legszélesebb körben az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) inzulinhiánnyal és inzulinrezisztenciával jellemezhető progresszív betegség. Az irányelvek szerint inzulinkezelés javasolt progresszív T2DM azon eseteiben, amikor önmagában orális antihyperglykaemiás szerrel vagy kiegészítő terápiával nem érhető el vagy nem tartható fenn tartósan a megfelelő glykaemiás kontroll.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) progresszív jellege miatt idővel fokozatosan csökken az orális antihyperglykaemiás szerek (OA D, oral antihyperglycaemic drug) hatásossága, ami az inzulinszekréciós folyamatos hanyatlását tükrözi. Ennek eredményeként nehézséget okozhat a hosszú távú glykaemiás kontroll fenntartása OAD-k segítségével, és a betegek jelentős része végül inzulinkezelésre szorul. Az inzulin – miközben eredményesen alkalmazható – fokozza a hypoglykaemia kockázatát és testsúlygyarapodáshoz vezet. 

Az utóbbi években a béta-sejt-működéstől független módon ható antidiabetikumok kutatása során a renális nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT2) több szelektív gátlószerét fejlesztették ki. Az első ilyen gyógyszer, a dapagliflozin glikémiás hatásosságán túl testtömegcsökkentő hatásával tűnt ki az eddigi klinikai vizsgálatokban. A Magyar Diabetes Társaság 2014. évi szakmai ajánlása metforminnal, szulfonilureával és DPP4-gátlóval kom­binált adását támogatja. A gyógyszer alkalmazási előírása az inzulinnal kombinált alkalmazást is lehetővé teszi.

Havonta több mint 110 angol nyelvű, klinikai kutatással foglalkozó folyóiratot néztünk át 2013-ban, és mintegy 250 olyan közleményt találtunk, amely megvál­toztathatja a családorvosi gyakorlatot. Családorvosok egy csoportja mindegyik kutatást kritikusan értékelte abból a szempontból, hogy mennyire releváns a csa­ládorvosok számára, milyen a validitása, és mekkora eséllyel változtat a praxi­son. Az összegzéseket e-mailben elküldtük az előfizetőknek, köztük a Canadian Medical Association tagjainak. Validált eszköz révén kaptunk visszajelzést a csa­ládorvosoktól az egyes POEM-ek klinikai jelentőségéről és a tőlük várt gyakorlati előnyökről. A közlemény a 2013. év legfontosabbnak ítélt 20 POEM-jét tekinti át.

Az ENDURE vizsgálat az alogliptin + metformin (vs. alogliptin + glipizid) kezelés hosszú távú hatását és biztonságosságát tesztelte. A vizsgálat igazolta a metformin mellett alkalmazott alogliptin glikémiás hatékonysá­gának tartós voltát, amely napi 25 mg alogliptin mellett jobb volt, mint glipizid mel­lett.