A tumor indukálta hypercalcaemia az egyik leggyakoribb anyagcsere-rend­ellenesség daganatos betegeknél. Kialakulásában elsősorban a humorális és a csontáttétek indukálta hypercalcaemia játszik szerepet. Az időben diagnosztizált esetek jól kezelhetők hidrálással és biszfoszfonátok, kalcitonin vagy denoszumab adásával.

A szérum kalciumszintjének eltérései gyakoriak, és mindig diagnosztikai erőfeszítéseket kell tennünk a kiváltó ok feltárására. A klinikai gyakorlat­ban segít ebben a parathormonszint meghatározása. Számos tünet ese­tén gondolnunk kell a hypo- vagy a hypercalcaemia lehetőségére. Mind a hypo-, mind a hypercalcaemia kezelendő, mert rövid és hosszú távú következményeik jelentősek. A hypocalcaemia életveszélyes szívritmus­zavarokat, izomgörcsöket, akár laryngospasmust okozhat, míg a szérum tartósan emelkedett kalciumszintje – a kiváltó októl függetlenül – fokoz­za az atherosclerosis, a kardiovaszkuláris halálozás és a nephrocalcinosis kockázatát.

A kalciumérzékelő receptorral kapcsolatos ismeretek folyamatos bővülése lehetővé teszi egyes ritka betegségek könnyebb felismerését és kezelését, továbbá segítséget nyújthat differenciáldiagnosztikai kérdésekben. Az új ismeretek és fejlesztések eredményeként a receptor megváltozott funkciójához köthető kórállapotok ellátása is változik, illetve változhat.

A hiperozmoláris hiperglikémia életveszélyes állapot. Számos kiváltó oka lehet: fertőzések, gyógyszerek, az antidiabetikus terápia megszegése, fel nem ismert diabétesz, szerfüggőség, társbetegség. Gyermek- és serdülő­korban felhívhatja a figyelmet a 2-es típusú diabéteszre. 

A végstádiumban lévő rákbetegnek adott folyadékpótlás kissé megnyújtja az életet: jó ez a haldoklónak, vagy rossz?

BEVEZETÉS
A tumorlízis szindrómát (TLS) először 1929-ben írta le Bedrna és Polcák, egy olyan metabolikus állapotként, melyet a malignus sejtek szétesése okoz. A malignus hematológiai betegség miatt kezelést kapók 3–6%-át érinti, de következményei súlyosak: életveszélyes állapotot is eredményezhet (heveny veseelégtelenség, szívritmuszavar és idegrendszeri görcsök alakulhatnak ki). A betegek kb. harmada dialízisre szorul, a mortalitás 15%-os! Emiatt a legfontosabb a kockázatnak kitett betegek felismerése és a TLS megelőzése.

BEVEZETÉS
A krónikus lymphoid leukaemia (CLL) heterogén viselkedésű kórkép, mely részben a biológiai heterogenitással magyarázható. A jelenleg rendelkezésre álló molekuláris markerek, melyekkel a betegség lefolyása közelítőleg megjósolható, a betegség által hordozott citogenetikai eltérések, mint pl. a 13q deléció (mely az antiapoptotikus BCL2 emelkedett expressziójához vezet), a 17p deléció (mely a TP53 gén lókusz elvesztésével jár együtt), valamint az immunglobulin gén nehézlánc mutációs státusza (IGHV). A 17p deléció a frissen felfedezett CLL esetek 3–10%-ában található meg, a relabáló/refrakter esetekben pedig akár 50%-ban is jelen lehet. Ez a kromoszóma-eltérés a legfontosabb negatív prognosztikus faktor a betegségben, jelenléte rossz terápiás válasszal és rövid progressziómentes túléléssel társul.

Életmódunk miatt az alacsony magnéziumszint okozta problémákkal egyre gyakrabban kell számolnunk. A hipomagneziémia aluldiagnosztizált álla­pot, előfordulása kb. 2% az átlagpopulációban, a lappangó esetek aránya egyes betegcsoportokban akár 80% is lehet. A Mg anyagcseréjét a bél­ből történő felszívódás, a renális visszaszívódás és a csontbeli raktározás határozza meg. E folyamatok újabban megismert részletei magyaráznak több genetikai vagy farmakológiai eredetű, alacsony magnéziumszinttel járó állapotot. A megfelelő fiziológiás Mg-forrást biztosító étkezés annak általános pozitív hatása miatt is támogatandó. Hazánkban az ajánlott napi bevitel 375 mg. Túladagolástól főként krónikus veseelégtelenségben kell tartani. A cikkben a Mg fiziológiás és egyes kórfolyamatokban betöltött szerepét ismertetjük.

Az izombeteg gyermek altatása az aneszteziológusok nagy része számára rejtélyes, ijesztő dolog, leginkább azért, mert ritkán találkoznak vele. Az alábbi közlemény célja, hogy összefoglalja mindazt, amit az izombeteg gyermekek biztonságos érzéstelenítéséről tudni kell és érdemes.

Az Orvostovábbképző Szemle új számának Szimpózium rovata a háziorvosok érdeklődésére számító három, látszólag különböző nefrológiai témát tárgyal. Az első közlemény a háziorvosi gyakorlatban előforduló típusos vizeleteltérésekre hívja fel a figyelmet három esetismertetés kapcsán. Az észlelt vizeleteltéré­seket azonban nemcsak urológiai, ha­nem – mint azt a másik két közlemény is mutatja – örökletes kórképek, pri­mer vagy szisztémás vesebetegségek is okozhatják, amelyek már gyermekkor­ban is megnyilvánulhatnak. A cikkek és kommentárok egyúttal lehetőséget adnak az újabb nefrológiai ismeretek, elsősorban az idült vesebetegség (chronic kidney disease, CKD) új irányelvének bemu­tatására, elsősorban a hazai háziorvosi gyakorlat szempontjából.