A sófogyasztás biológiai szükséglet, az élettani folyamatok elválaszthatatlan része, viszont a túlzott sóbevitel magas vérnyomást okoz. A magas vérnyomás emeli a kardiovaszkuláris megbetegedések számát és az ebből származó morbiditást. 

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a krónikus vesebetegséggel járó viszketéses tünetek kezelésére szolgáló Kapruvia (difelikefalin) készítményt.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a 2-es típusú cukorbetegséggel asszociált krónikus vesebetegség kezelésére szolgáló Kerendia (finerenon) készítményt.

Egy új randomizált, ellenőrzött klinikai vizsgálat szerint a felnőttek kórházon kívül történő szívmegállása esetén a kalcium adása nem segíti elő a spontán keringés visszatérését.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a krónikus vesebetegek szimptomatikus anémiájának kezelésére szolgáló Evrenzo (roxadusztat) készítményt.

Egy most megjelent meta-analízis szerint a súlyos akut vesekárosodásban szenvedő, válságos állapotú betegeknél a sürgősségi indikációk kivételével halasztható a veseműködést pótló kezelés anélkül, hogy romlana a rövidtávú túlélés.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a LysaKare (arginin/lizin) készítményt, amely védi a vesét alutécium oxodotreotiddel végzett sugárterápia alatt.

Az alkoholabúzushoz kapcsolódó sav-bázis eltérések és elektrolitzavarok kórélettani hátterének megértése segíti a kezelőorvost a megfelelő terápiák alkalmazásában, az elektrolitzavarok toxikus hatásának elkerülésében.

New England Journal of Medicine, 2017

Az albuminúria/proteinúria tubulointersticiális károsodást okoz a vesében, így nefronvesztéshez vezet. Ezért a proteinúriát a vese „anginájának”, és mint ilyent, mindenképpen kezelendő elváltozásnak tartjuk. Kiemelt fon­tosságú a krónikus vesebetegség szempontjából nagy kockázatú betegek fehérje-/albuminvizelésének szűrése és erélyes kezelése. A kezelésben alap­vető a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátlása: az ezeken a táma­dáspontokon ható szerek csökkentik a proteinúriát, kombinációs kezelés esetén ez a hatásuk additív lehet. Nagy áttörést jelentett a diabéteszes vesebetegek kezelésében az SGLT2-gátlók és a GLP1-receptor-agonista liraglutid vesevédő és albuminúriát csökkentő hatásának kihasználása.

A hipertónia – a felnőttkorban leggyakoribb kardiovaszkuláris beteg­ség – gyakran szövődik diabetes mellitusszal. A diabéteszben kialakuló patofiziológiai (endokrin, kardiovaszkuláris, renális, neurális) eltérések hozzájárulnak a vérnyomás emelkedéséhez és gátolhatják a vérnyomás­csökkentő szerek hatását, ezért ilyenkor gyakran alakul ki terápiarezisztens hipertónia. A közlemény a terápiarezisztens hipertóniára vonatkozó legfon­tosabb ismereteket tekinti át, különös tekintettel a diabéteszes betegekre.