Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) összefoglalta a majomhimlő jelenlegi tudnivalóit és javaslatokat adott ki az EU tagországok részére a betegség felismerésére, kezelésére, a kontaktuskutatás kérdésére és az új esetek azonnali közlésére vonatkozóan.

Egy 55 éves férfi az ujján néhány héttel korábban kialakult erythemás, duz­zadt, fájdalmas elváltozás miatt fordult orvoshoz. 

Egy új tudományág, a szociovirológia szerint a vírusok is élőlények, amelyeknek a különböző törzsbe tartozó egyedei is megérthetik egymást.

A Staphylococcus aureusa területen és a kórházban szerzett véráramfertőzé­sek gyakori kórokozója. A primer S. aureusbakteriémiák az intravaszkuláris eszközök kiterjedt alkalmazásával függenek össze. A bakteriémia következ­ménye metasztatikus fertőzés lehet: endokarditisz, csont- és ízületi fertő­zések, idegentest-fertőzések. A S. aureus véráramfertőzésekkel összefüggő halálozás egyaránt magas a meticillinérzékeny és a meticillinrezisztens törzsek esetében. A korai adekvát antibakteriális kezelés és a gócok felszámolása javíthatja a kimenetelt.

A háziállatok, különösen a kutya antigénjeivel való találkozás és bizonyos bélbaktériumainak kolonizációja védő hatású lehet egy sor későbbi betegség kialakulásával szemben.

A cikkben a szerzők a sclerosis multiplex (SM) kialakulásával és a betegség aktivitásával (relapszusok és progresszió) összefüggésbe hozható kockázati tényezőket tekintik át és összegzik, elsősorban a befolyásolható rizikótényezőkre fókuszálva.

A kedvencként tartott háziállatok nem csak az állattartóra vannak jó hatással, hanem jelentős egészségügyi megtakarítást is hozhatnak.

Azokban a családokban, ahol a gyermek kutyával él együtt, a gyermekkori szorongás ritkább lélektani gond, mint a kutyát nem tartó famíliákban. Gondosan tervezett lélektani vizsgálat igazolta, hogy a gyermek számára a kutya hasznos társ, aki megkönnyíti a társadalmi beilleszkedést, enyhíti a szorongást.

A szőrös háziállatokat tartó háztartásokban az állatok bélbaktériumainak egy része megtalálható a csecsemőkben – talán ennek köszönhető, hogy ezek a gyerekek ritkábban lesznek allergiásak.

A kis sebek öblítésére, tisztítására, az antiszeptikumok használatára vagy mellőzésére, a sebek befedésére és szárazon tartására, a varratok és a szöveti kötőanyagok alkalmazására, az antibiotikumprofilaxis és a tetanuszoltás dilemmájára, a lokális sebkezelésre, valamint az orális és a parenterális antibiotikumkezelésre vonatkozó kérdések megbeszélésé­vel segíti a cikk a háziorvosokat és segítőtársaikat a kisebb, hétköznapi sebek szakszerű ellátásában.