Számos vizsgálat szerint a bal kamrai hypertrophia regressziója kedvezőbben befolyásolható ACE-gátlók, angiotenzin-receptor-blokkolók és kalciumcsator­na-blokkolók adásával. Jelen vizsgálat célja, hogy megvizsgálja a perindopril/ indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval végzett kezelés hosszú távú hatását a bal kamrai tömegindex csökkentésére és a bal kamrai hypertrophia regressziójára olyan ambulánsan kezelt hypertoniás betegeknél, akiknél ko­rábban nem érték el a vérnyomáskontrollt egy renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátló és egy diuretikum kettős fix kombinációval.

A magasvérnyomás-betegség kezelésére javasolt diuretikumok közül az irányelvek a tiazidszerű diuretikumokat preferálják, mivel a hagyományos tiazidokhoz képest ezek hosszabb hatástartamúak és nagyobb vérnyo­máscsökkentő hatékonysággal rendelkeznek. Hazánkban leginkább az indapamidot alkalmazzák (önmagában vagy ACE-gátló perindoprillal kom­binálva), amely számos betegcsoportban és tanulmányban igazolta már kedvező hatását (stroke-on átesett betegek – PATS, PROGRESS; diabeteses betegek – ADVANCE; időskori hypertoniás betegek – HYVET). Jelen ismer­tetett tanulmányban e négy vizsgálat összevont adatait mutatjuk be.

Az érbetegségek másodlagos megelőzése, az újabb éresemé­nyek, az ebből származó halálozás kivédése továbbra is jelen­tős feladat. Dr. Simon Attila, a balatonfüredi Állami Szívkórház orvosigazgatója lapunknak elmondta, hogy ennek elérésére a rendszer különböző szereplőinek a saját szintjükön, egymásra épülő feladatokkal kell szembenézniük. A kezelés alapja a gyógy­szeres kezelés, a társbetegségek optimális terápiája, a magatar­tásbeli tényezők javítása, a betegségértés javítása, a beteg együtt­működésének megnyerése és a hosszú távú gondozás.

Egy vizsgálat szerint magas vérnyomás kezdő kezelésére jobbnak bizonyult a négyféle vérnyomáscsökkentő hatóanyagot egyenként negyed dózisban tartalmazó („quadpill”) kezelés, mint a monoterápia.

A magasvérnyomás-betegség előfordulási gyakorisága az európai orszá­gokban a felnőtt lakosság körében 20–50% és gyakran különböző anyag­csere-betegségekhez, pl. hasi elhízáshoz társul. A hypertoniás túlsúlyos betegek több mint felének kettős, 20–30%-uknak legalább három elem­ből álló kombinációs kezelésre van szüksége a vérnyomás-célértékek el­éréséhez. Jelen vizsgálat célja az angiotenzinkonvertáló-enzim- (ACE-) gátló perindopril, a tiazidszerű diuretikum indapamid és a hosszú hatású dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkoló (CCB) amlodipin szabad és fix hármas kombinációs kezelés hatékonyságának vizsgálata volt elhízott, közepesen súlyos vagy súlyos hypertoniás betegek körében.

Biomedical Research and Therapy, 2019. november

A hypertonia és a 2-es típusú cukorbetegség együttes jelenlétük felgyor­sítja a célszervkárosodások és a szövődmények fellépését. A folyamat megállítása az optimális vércukorkontrollon túl a célvérnyomás elérésén, a szervvédelemmel bíró vérnyomáscsökkentők alkalmazásán, a diabeteses anyagcserezavart rontó szerek kerülésén és leginkább a pontosan végzett nem gyógyszeres kezelésen múlik. 

Az ACCOMPLISH vizsgálat kimutatta, hogy amennyiben az ACE-gátlót amlodipinnel kombinálják hidroklorotiazid helyett, akkor a nagy kocká­zatú hypertoniás betegeknél a kardiovaszkuláris kockázat csökkenésének mértéke kifejezettebb (HR 0,80; p<0,001). Jelen elemzés fő kérdése az volt, hogy az ACEI + CCB kombináció előnyei fennmaradnak-e az ACCOMPLISH vizsgálatban részt vevő, terápiarezisztensnek tűnő magas vérnyomásban szenvedő betegeknél.

A világos útmutatást adó szakmai irányelvek, illetve a rendelkezésre álló számos vérnyomáscsökkentő hatástani csoport ellenére, a hypertoniás betegek többségénél nem sikerül elérni a megfelelő vérnyomás céltartomá­nyokat. Az alábbi tanulmány a perindopril+indapamid fix kombinációkkal készült, beavatkozással nem járó vizsgálatok összevont eredményeit ismer­teti, amely igazolja, hogy az ACE-gátló és a tiazidszerű diuretikum kom­binációja hatékony választás a célérték feletti várnyomással rendelkező hypertoniás betegek széles rétegeinek számára.

A rendelőn kívüli és az ambuláns vérnyomásmérés felértékelődött. A nem farmakológiai kezelés minden formája nagyobb hangsúlyt kapott. Az ajánlások hangsúlyozzák a kettős vagy hármas fix dózisú antihipertenzív gyógyszeres kezelés előnyeit. A kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás személyre szabott csökkentése csak a betegek javuló együttműködésével érhető el.

A célvérnyomás elérése sok tényezőtől (korrekt terápiás előírás, betegadherencia, társbetegségek) függ. Elhízottak, 2-es típusú diabetesben szenvedők, célszervkárosodottak, coronaria-betegek esetében gyakori a szuboptimális vérnyomáskontroll. Fix kombinációs készítményekkel javítható az antihipertenzív kezelés hatásfoka.