Egy új vizsgálat szerint a szívelégtelenségben használt ivabradin enyhülést hozhat az emelkedett pulzusszámmal és gyakran igen kellemetlen elgyengüléssel járó posturális orthostatikus tachycardia szindrómában (POST-ban).

A cikk bemutatja a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (HFrEF) standard terápiájára vonatkozó adatokat a krónikus vesebetegség különböző stádiumaiban levő betegek esetében, majd az újabb kezelési lehetőségeket veszi szemügyre. Csak a HFrEF kórjóslatának javítása cél­jából alkalmazott készítményekre koncentrál. A tünetek kontrollálására alkalmazott kiegészítő szereket – főleg a kacs- és a tiazidszerű vízhajtókat, valamint a digitalis-készítményeket – nem tárgyalja.

A HFrEF kezelésére használt prognózisjavító szereken túl az SGLT2-gátlók megjelenése a kardiológiai terápiás palettán az elmúlt évek egyik nagy sikertörténetének tekinthető. Az SGLT2-gátló dapagliflozinnal végzett kemény végpontú klinikai vizsgálatok igazolták a dapagliflozin kedvező hatásait diabeteses és nem diabeteses HFrEF-betegek körében egyaránt. A European Society of Cardiology 2020-ban várható új szívelégtelenség-irányelve feltehetően konkrét ajánlásokat fog megfogalmazni az SGLT2- gátlók HFrEF-ben történő alkalmazásáról.

A European Society of Cardiology (ESC) 2019-es kongresszusán ismertették a krónikus koszorúér-szindrómákra (CCS) vonatkozó új ESC-iránymutatást. 

A nagy kockázatú stabil angina pectoris invazív kivizsgálást tesz szük­ségessé. Egyér- és kétér-betegség esetén a frakcionális áramlási rezerv által vezérelt intervenció végzendő, míg háromér-betegség, illetve a bal közös törzs szignifikáns szűkülete esetén célszerű kiszámítani a SYNTAX 1-2 score-t. Alacsony és közepes pontszám esetén perkután intervenció, magas pontszám esetén az aorto-coronariás bypass graft műtét a javasolt beavatkozás. Diabetes mellitus és többér-betegség esetén inkább a bypass műtét választandó.

Stabil HF-ben szenvedő betegek bevonásával végzett prospektív vizsgálat­ban szuboptimális HR-kontrollt figyeltek meg szinuszritmussal kísért HFrEF eseteiben, függetlenül a béta-blokkolók alkalmazásától. Az eredmények aláhúzzák, hogy ebben a betegcsoportban nagyobb figyelmet kell fordítani a szívfrekvencia kontrolljára.

Az elmúlt évtizedek nagy epidemiológiai vizsgálatai kimutatták, hogy a nyugal­mi szinuszfrekvencia önálló, független rizikómarkere a kardiovaszkuláris és az összhalálozásnak, nemcsak az átlagpopulációban (életkortól, nemtől függetle­nül), hanem számos kardiovaszkuláris megbetegedésben is. A szívelégtelenség és a coronaria-betegség az egyik leggyakoribb és legköltségesebb krónikus betegség a fejlett országokban. A szinuszcsomó-modulátor ivabradinnal vég­zett nagy klinikai vizsgálatok (BEAUTIFUL, SHIFT) igazolták, hogy az optimális szinuszfrekvencia elérése javítja az életkilátást és az életminőséget mindkét betegségben. A szinuszfrekvencia specifikus és szelektív gátlása ivabradinnal a magas szinuszfrekvenciájú kardiovaszkuláris betegségekben új lehetőséget nyitott a terápiás palettán.

A krónikus szívelégtelenség gyakran előforduló, nagy morbiditású és mor­talitású betegség. Sok páciens a szívelégtelenség mellett veseelégtelen­ségben vagy diabetes mellitusban is szenved. A betegek életminősége szempontjából döntő fontosságú a standardizált, evidenciákon alapuló terápiák alkalmazása. A tanulmány a témakörben közreadott legújabb ismereteket taglalja.

Kedves Olvasó, amint azt bizonyára tudja, olyan országban és régióban élünk, melyet a keringési halálozás hatvá­nyozottan sújt. Az összhalálozás több mint fele keringési betegségek következménye. Ez az arány a nők között még egy kicsit a férfiakénál is rosszabb. Sok oka van ennek a régiónkra jellegzetes körülménynek, de bizonyára a társadalmi folyamatok, szoká­sok szerepe a legnagyobb. Ezekben a nép­mozgalmi mutatókban csak emberöltőnyi idő elteltével lehet változásokat érzékelni. Nos, a rendszerváltozás óta pontosan egy emberöltő telt el, és valóban, a mérhető élet­tartam 5 életévnyi javulásából mintegy 2,5–3 év a keringési betegségek eredményesebb kezelésének köszönhető.

Az inadekvát szinusz tachikardiát (IST) a normál szinuszritmus más okkal nem magyarázható tartós nyugalmi emelkedése, illetve csekély terhelés­re jelentkező túlzott gyorsulása jellemzi. A tünetek sokrétűek lehetnek, a kórkép elsősorban a fiatalabb és a középkorú nőket érinti. A diagnózis felállításához mindenekelőtt a szekunder okokat kell kizárni. A kezelés nehéz, tekintettel arra, hogy tisztázatlan a pontos patogenezis, és nem ismert a hosszú távú prognózis sem.