A praxisát vállalkozás formájában működtető orvos munkafeltételeinek megteremtéséhez gyakran rákényszerül, hogy szakmai vagy gazdasági tartalmú szerződéseket kössön. A szerződések általános jogi szabályozása (1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről, negyedik rész) nagy teret enged annak, hogy a felek érvényesíthessék szabad akaratukat, ezt azonban a speciális vagy a szakterületre vonatkozó jogszabályok szűkíthetik. A szerződéstípusok csoportosítására számos jogelméleti megoldás született, azonban az egészségügyi vállalkozások sajátos jellemzőit is figyelembe véve az alábbi, gyakorlati szempontokra építő rendszerezés mutatkozik célszerűnek. A szerződésekre vonatkozó alapvető információk megismerésével elkerülhetők a „rossz” szerződések okozta, főképp anyagi jellegű hátrányok. A szerződésekről általában A szerződések (általános jellemzőiket lásd az 1. táblázatban) olyan kötelezettségeket rónak a felekre, amelyek teljesítése, ha a felek önként nem teszik azt meg, bírósági úton kikényszeríthető. Mivel két fél egyező akaratát rögzítik, a szerződéshez különvéleményt, sajátos értelmezést fűzni nem lehet. Szerződéskötés utáni módosításra mindig módjuk van a feleknek (többnyire ez a legcélszerűbb megoldása az időközben felmerült problémáknak), erre azonban csak a másik féllel együtt van lehetőség. A jogszabályok értelmében a felek egyenrangúak. A gyakorlatban számos olyan szerződéstípus létezik, ahol az egyik fél mégis helyzeti előnyben van. A szerződéseket vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a szavak, kifejezések általános jelentése alapján a másik fél – vagy bárki – értheti. Eltitkolt feltételek utólag nem juthatnak szerephez. A szerződéseket még teljesítésük előtt vagy folyamatos teljesítésük közben is meg lehet szüntetni, de ilyen esetben a másik féllel el kell számolni, és az esetlegesen felmerült, igazolható költségeit, kárát meg kell téríteni. A szerződésekben a másik fél teljesítőkészsége vagy teljesítőképessége biztosítható. A törvény által is ismert és szabályozott biztosíték többek között a foglaló, a kötbér, a jogvesztés kikötése, az óvadék, a zálogjog, a fedezet lekötése, a bankgarancia és a kezesség.