Az autoimmun pajzsmirigygyulladás a fertilis korú nők leggyakoribb en­dokrin megbetegedése, jelenlétét a laboratóriumi diagnosztikában alap­vetően az A-TPO-pozitivitás jelzi. Mind az autoimmun tireoiditisz, mind a következményes hipotireózis több lehetséges mechanizmus útján csök­kentheti a fertilitást és növelheti a vetélések számát. A levotiroxinkezelés számos esetben javítja a meddőségi kezelés hatékonyságát és növeli az élveszülések számát.

A policisztás ovarium szindróma (PCOS) az egyik leggyakoribb, nőket érin­tő endokrinológiai, metabolikus kórkép a reprodukciós korban. Sokáig a velejáró menstruációs zavarok és meddőség miatt foglalkoztak vele, de az utóbbi évtizedekben, jobban megismerve a kórkép patofiziológiáját, egyre inkább előtérbe kerül a belgyógyászati szövődmények megelőzése/ kezelése.

Korai petefészek-kimerülés esetén az ovariumok 40 éves kor előtt elvesztik működőképességüket. Ez magas morbiditással és mortalitással jár. A tü­szőhormon termelésének csökkenése miatt a menopauza szindróma tü­netei, elsősorban a hőhullámok gyakrabban és erősebben jelentkeznek, meddőség alakul ki. Károsodik az endoteliális működés, nő az iszkémiás szívbetegség, az iszkémiás stroke, valamint a csontritkulás okozta törési kockázat. 

Azokban a nőkben, akiket ismeretlen eredetű meddőség miatt letrozollal (Femara) kezeltek, ritkább volt a többszörös terhesség, de ritkább volt a teherbe esés is, mint a standard kezelések esetén.

Apolycystás ovarium szindróma (PCOS) a fertilis korú nők körülbelül 6−10%-át érintő betegség, melynek patogenezise máig sem tisztázott. A PCOS-ben előforduló eltérésekért nem tehető felelőssé önmagában egyetlen etiológiai faktor sem. A közelmúltbeli kutatások jelentős része a csökkent glükóztoleranciával foglalkozott, melynek fennállása a PCOS eseteinek 30-40%-ában igazolódott. Bizonyítékok sora támasztja alá, hogy a csökkent inzulinszenzitivitás fontos szerepet játszik PCOS-ben. Érdekes megfigyelés, hogy az elhízott és sovány PCOS-betegek egyaránt inzulinrezisztenciát mutatnak, függetlenül a zsírtömegtől.

A ginekomasztia a férfiak mirigyes emlőszövetének jóindulatú proliferációja. A nem fiziológiás ginekomasztiát krónikus betegség (pl. májcirrózis, hipogonadizmus, veseelégtelenség), gyógyszer, táplálékkiegészítő vagy illegális szer, esetleg daganat okozhatja. Kezelése a beteg kívánságának figyelembevételével mielőbb történjen.

Bár az N-acetil-ciszteint széles körben használják antidotumként paracetamol-túladagolás esetén, számtalan más alkalmazási lehetősége is van, mivel támogatja a szervezet antioxidáns rendszereit, és emeli az egyik fő antioxidáns, a glutation szintjét.