A génterápia folyamatosan fejlődő speciális kezelési eljárás. Módszere a be­tegségért felelős hiányzó gén pótlása, a genetikai információ átíródását gátló tényezők kiiktatása, a kórosan működő gén kiütése, és különféle gén­szerkesztési eljárások. A közlemény a neurodegeneratív és neuromuscularis betegségek génterápiás lehetőségeit ismerteti.

A molekuláris biológia, az őssejtkutatás és a látással foglalkozó tudomá­nyok innovációi lényegesen bővítették eszköztárunkat a retinadisztrófiák következtében kialakult látásvesztés kezelésére. A diagnózis korai klinikai felismerése és a genetikai háttér tisztázása nélkülözhetetlen, hiszen a pon­tos genotípus és fenotípus ismerete a betegek számára lehetővé teheti a ma még csak klinikai tanulmányok kereteiben elérhetőúj terápiás módszerek kipróbálását.

Az immunrendszer daganatellenes működése, a daganatok és az immun­rendszer kapcsolata, a daganatok eliminálása az immunrendszer által hosszú éveken át az orvosi, biológiai kutatások perifériájára szorult. Az immunrendszer komplex, bonyolult működése csak a múlt század végén végzett alapkutatások sora után nyert értelmezést.

A hematológiai malignitások immunterápiája az utóbbi 6 évben robbanás­szerűen fejlődött. A rendelkezésre álló CAR-T sejtes kezelések eddig kezel­hetetlen betegcsoportokban is rendkívül hatásosak, meghosszabbíthatják a betegek túlélését, akár tartós betegségmentességet is elérhetünk velük. 

Génterápiával sikerült működő immunrendszert kialakítani olyan kisgyermekekben, akik súlyos, kombinált immundefektusban szenvedtek. A gyermekek a kezelés után már közösségbe is mehetnek, sőt védőoltást is kaptak.

A vírusok a gazdaszervezettel történő együttfejlődés helyett sokszor ugrálnak a különböző fajok között, és e felfedezés nyomán újra kell gondolni az új járványok elleni védekezés stratégiáit.

BEVEZETÉS
A kiméra antigén receptort (CAR) hordozó T-sejtek az immunológiai alapkutatásokból pár év alatt a klinikailag hatásos terápiák közé léptek elő. A kezelési modalitás áttörést jelentő terápiás sikerekkel kecsegtet, ugyanakkor in vivo alkalmazása kapcsán az immunológiai aktiváció jelentős egyéb kockázatokkal is járhat. A kezelés jelenleg individuális mérlegelésen alapul. A fő terápiás kihívásokat jelenleg az esetleges mellékhatások visszafordításához az átvitt T-sejtekre szelektív pusztulási szignál, illetve a T-sejt-aktivációval összefüggő citokin- és szignáltranszdukciós mechanizmusokra alapuló toxicitás gátlása jelenti.

Sok vírus képes a hepatociták megfertőzésére. A fertőzés mechanizmusának megértése hozzájárulhat a májsejtek fertőződésének megelőzéséhez, de génterápiás beavatkozásokban is hasznosítható. A hepatitisz C vírus májsejtekbe való bejutása legalább négy sejtfelszíni receptor közreműködését feltételezi. A folyamat inhibítorai megakadályozhatják a májtranszplantációt követô reinfekciót. A hepatitisz B és D vírusnak a sejtekbe való belépéséről kevesebbet tudunk, de ez immunizálással blokkolható, és egy specifikus lipopeptid inhibítor is fejlesztés alatt áll. A génterápiában hasznosítható hepatotrop vírusok közül különösen az adenoasszociált vírus tűnik ígéretes vektornak.

A Parkinson-kór terápiája főképp a motoros tünetek enyhítésében hatásos dopaminerg szereken alapul. A tünetegyüttes patomechanizmusának pontosabb megértése lehetővé tette a neuroprotekcióban és a levodopa-mellékhatások (pl. pszichózis, dyskinesia) kivédésében fontos szeprepet betöltő szerek kifejlesztését.

Bevezetés
Immunthrombocytopeniában (ITP) a vérlemezkék membránján kifejeződő GPIIb/IIIa, Ib/IX, illetve Ia/IIa fehérjék ellen termelődő antitestek jelenlétében a retikuloendoteliális rendszer macrophagjai Fc-mediált mechanizmussal semmisítik meg a thrombocytákat.