A hematológiai betegségek diagnosztikájának is alappillérét képezi a be­tegek fizikális vizsgálata és az ennek során észlelt tünetek helyes értelme­zése. A közleményben a teljesség igénye nélkül részletezem a hematológiai betegségek legfontosabb klinikai tüneteit, az általános állapottól a bőrel­változásokon, nyirokcsomó-nagyobbodásokon, nyálkahártya-eltéréseken, a hasi szervek anomáliáin át egészen az ízületi deformitásokig.

Súlyos COVID-19-ben a thrombocyta-aktiváció fokozódása következtében nő a fertőzés mellé társuló thrombotikus szövődmények előfordulása, thrombocytagátlókkal azonban csökkenthető a thrombózis kockázat.

A Science Immunology c. lapban 2020. szeptemberében megjelent közlemény szerint súlyos COVID-19 betegség esetén a SARS-CoV-2 vírus igazoltan károsíthatja a csontvelői sejteket.

Már a rövid ideig tartó éhezés is csökkenti a szervezet gyulladásos válaszát és javítja a krónikus gyulladásos betegek állapotát.

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) pozitívan véleményezte a neutropenia megelőzésére szolgáló Grasustek (pegfilgrasztim) készítményt.

Az FDA 2019. március 28-án kibővítette a Cimzia (certolizumab-pegol) indikációit, így az első olyan szert engedélyezte, mely a nem-radiológiai axiális spondyloarthritis kezelésére javallott.

A neoadjuváns kezelés hatékonyságának és biztonságosságának javításához segíthet annak felfedezése, hogy az emlőrák kemoterápiája ritka esetekben miként segítheti a metasztázisok kialakulását.

A neuromyelitis optica (NMO) spektrum betegségek (SD) a központi idegrendszeri demielinizációs betegségek bővülő csoportjához tartoznak, amelyekben a látóideg és a gerincvelő mellett az agy és ritkán az izmok is érintettek lehetnek. Az NMOSD típusos agyi léziói azokon a területeken jelennek meg, ahol a célantigén, az AQP4, nagy mennyiségben található meg. A betegségek spektrumának bővülésével fontosabbá válik az egyre specifikusabb AQP4 antitest kimutatása. A szerzők áttekintik az elmúlt évtized eredményeit és ismertetik az újabb immunterápiás lehetőségeket is.

BEVEZETÉS
A felnőttkori non-Hodgkin lymphomák egyik leggyakrabban előforduló szubtípusa a DLBCL, mely az összes eset kb. 1/3-át teszi ki. A lymphoma genetikáját, klinikai megjelenését, terápiás válaszkészségét és kimenetelét nagyfokú variabilitás jellemzi. A legújabb kutatások a DLBCL molekuláris és genetikai markereire és ezek prognózissal való kapcsolatára összpontosítanak, ugyanakkor a gyakorló klinikus ezen eredményekből jelenleg még keveset profitál. A betegség lefolyását és életminőséget befolyásoló hatását a gyakorlatban két skálával becsülik: az egyik az IPI (International Prognostic Index), a másik annak módosított változata, az NCCN-IPI (National Comprehensive Cancer Network IPI). Előbbi öt pontra kérdez rá: életkor, Ann Arbor stádium, laktát-dehidrogenáz- (LDH) szint, ECOG (Eastern Cooperative Oncology Group) performansz státusz, illetve a betegség extranodális megjelenése. Az NCCN-IPI a mára standardnak tekinthető rituximabkezelés mellett összegyűjtött tapasztalatokkal egészíti ki a becslést. Már az IPI összeállításakor szóba került a szérumalbumin és béta2-mikroglobulin szintek túlélést befolyásoló szerepe, azonban ezt kellő adat hiányában nem sikerült bizonyítani, így a fenti becslőskálákból kimaradtak. Azóta más laborparamétereket, pl. abszolút monocytaszám (AMC), abszolút lymphocyta-szám (ALC) is összefüggésbe hoztak a DLBCL prognózisával, ugyanakkor az eredmények ellentmondásosak. Jelen vizsgálatban a rutinszerűen végzett laborparaméterek prediktív értékét vesszük górcső alá a DLBCL progressziómentes és teljes túlélését figyelembe véve, fókuszban az albuminszinttel.

Néhány jelentős vizsgálat során már több prognosztikai faktort is azonosítottak sclerosis multiplexben (SM), ugyanakkor az individuális esetekben nem könnyű feladat a kórjóslat előrejelzése.